Az oroszlánok megérzik, mikor kell lépni: Baja Ferenc környezetvédelmi, területfejlesztési (és ki tudja, mi minden) miniszternek el kéne gondolkodnia azon, hogy a maszáj hiedelem szerint mit is jelent, ha az oroszlán felkerekedik, és bekopog valaki ablakán. Amennyiben maszáj lenne, akkor Baja miniszter az állatkerti látogatása után - amikor az egyik oroszlán a kirakatablakhoz sétált, és ott mintegy játszadozott a miniszterrel - azonnal csomagolni kezdene, mint az az öreg törzsfőnök, akinek kunyhója ablakán éjjelente kopognak az oroszlánok; egy maszájnak ennyi elég is, tudja - legyen mégoly áldásos is munkája és felettébb hálátlan az utókor -, neki bizony mennie kell, karrierjében most jön a lejtő. Az oroszlánok megérzéseiben lehet bízni, ők a lényegre és a test lágy részeire szoktak tapintani, azonkívül sohasem hazudnak, munkájukban pedig akkurátusak. A tsavói emberevők után órát lehet igazítani.
Baja Ferenc persze nem egy maszáj, és azt a tényt sem szabad elhanyagolni, hogy bizony ő Magyarországon miniszter, ahol nincs az a baljós jel, amelyik az ő közeli távozását vetítené előre. Nincs ezáltal - ezt kell sajnos gondolni - sok tisztesség (akár úgynevezett politikai) sem a kormányzati oldalon, mivel ha lenne, Baja Ferenc nem lehetne miniszter. Azaz lehetne addig, amíg, például, ki nem derül, hogy pénzt adott, nem is keveset, a zsurki vodkagyár építéséhez (a gyár nem működik), és aztán ennek kapcsán az ellenzék interpellál és Baja miniszter válaszol, és válaszát a parlament nem fogadja el. De Baja miniszternek azért is mennie kéne, mert nevét és a zsurki szajrét kínosan sokszor emlegetik a Nyírfa-ügy kapcsán - amely ügynek nincs és nem lehet vége -, és közben senki sem tisztázza őt. Azt kell tehát gondolni, hogy Baja miniszter körül annyira nincsenek rendben a dolgok, hogy a zsurki szeszfőzde a legkisebb tétel. Az ellenkezőjét nem állította senki: a kormányfő nem adta jelét, hogy tudomást szerzett volna az ügyről, Nikolits miniszter, minden titkok tudója (aki Baja interpellációra adott válaszát szintén nem szavazta meg) pedig hallgat és szabadságát tölti, nem is kívánhatja senki normális, hogy megszakítsa; amit ő lezártnak tekint, az le van zárva.
Ha Horn Gyula komolyan venné azt, amit nemzetközi eseményeken neve mellé biggyeszteni szokás (nevezetesen, hogy ő a miniszterelnök), akkor kiszólna a hivatalából, hogy "Ferikém, gyere ide, de a küszöböt át se lépd, mert úgyis fordulsz vissza azonnal: pakolj, Ferenc". Baja minisztert nem kéne megmenteni, még ha azt mondja is, hogy a zsurki vodkagyár első hallásra jó ötletnek tűnt, és a pénz sincs veszve, mert most kapott egy faxot a hét törpétől, hogy segítenek visszaszerezni, a gyárossal együtt keresik majd az aranyat Recsken. Az ideális, hogy ilyen nagyvonalúan fogalmazzunk, az lenne, ha tisztázódna, mi a túró köze van Baja miniszternek és a zsurki gyárnak a Nyírfa-ügyhöz. Mert abból, hogy Baja még miniszter, arra lehet következtetni, hogy: 1) a kormánynak mindegy, tagjai mibe keverednek; 2) a zsurki ügy szálai Baja miniszternél is magasabbra vezetnek; 3) az EU országjellemzése ellenére a kormányzat elégedett környezetvédelmi politikája eredményeivel; 4) Baja miniszter még nagyon sok pénzt elherdálhat, mert avval is elégedett mindenki.
Persze Baja miniszternek nem kell rettegnie, az oroszlánok roppant kényes ízlésű jószágok. Ha meg is rágnák, bízvást kiköpnék azonnal.
