A pénz-saga

  • 1999. július 8.

Publicisztika

Be kellene fótozni a Postabank seggét, ne essen már ki belőle minden szar: eddig csak a pénz úszott el minden irányba, most már a papírok is. Vasárnap Fóton pottyantott el valaki egy mázsányit a Postabank Értékpapír Rt. dokumentumaiból, ami a guberálókat optimizmussal töltheti el, az érintetteket azonban kevésbé.

Be kellene fótozni a Postabank seggét, ne essen már ki belőle minden szar: eddig csak a pénz úszott el minden irányba, most már a papírok is. Vasárnap Fóton pottyantott el valaki egy mázsányit a Postabank Értékpapír Rt. dokumentumaiból, ami a guberálókat optimizmussal töltheti el, az érintetteket azonban kevésbé.

Azon még elnevetgélünk, hogy a titokzatos személy által értesített tévék úgy igyekeztek beállítani az ügyet, hogy (csakis) nekik szólt a kiszivárogtató, így is jelezve, melyik a legfontosabb sajtóorgánum az országban. Ám az már kevésbé vicces, hogy tud valaki banktitkokat tartalmazó cetliket odahaza felhalmozni egy alkalmas pillanatban megejtendő robbantás céljából. Vélhetően megunta a honi eljárást, minek lényege, hogy csupán pár oldalas, gyakran hamis pénzintézeti, titkosszolgálati és egyéb iratok kerülnek napvilágra. Nesze nektek most több dobozzal is, válogassatok! Tegyük hozzá, hogy az elkövető biztosan nem Princz Gábor, mivel ő még az eset előtt kijelentette, hogy iratokkal nem rendelkezik, viszont mindent a fejében tárol. Logikailag ebből pedig az következik, hogy egy fejből nem kerülhet ki egy mázsa papír (azt az elképzelést persze helyből elvetjük, hogy Princznek azért nincsenek iratai, mert kivitte őket a szeméttárolóhoz).

A Postabank Értékpapír Rt. új elnök-vezérigazgatójának, Kővári Zsoltnak még meg sem száradt kinevezésén a pecsét, máris az események epicentrumába került. Felkészültségét mi sem jellemzi jobban nyilatkozatainál. Így például szerinte "feltételezhetően nem véletlenül kerültek ki az iratok a cégből", mely feltételezéshez mi is szívünkből csatlakozunk. Továbbá osztjuk azon elgondolását is, miszerint: "nyilvánvalóan el kell gondolkodnunk, felül kell vizsgálni, mennyire vagyunk elégedettek a cég védelmével", igaz, azok, akik a cég ügyfelei, rögtön kivághatják a rezet: ők gondolkodás nélkül is elégedetlenek.

Legeslegjobban azonban a Fidesz frakcióigazgatójának véleményét osztjuk, aki mindenképpen furcsának találja, hogy titkokat és jogokat sértő iratok csak úgy az utcára kerülnek. Hisz tényleg furcsa, hogy valaki(k)nek épp vasárnap hajnalhasadtakor, mikor még a kakasok se kukorékolnak, jut eszébe egy szeméttelep környékén bóklászni és odacsődíteni az újságírókat, akikről tudjuk, hogy a későn kelő típushoz tartoznak.

A furcsa szóval már csak azért is kiegyezünk, mert a fóti esetet cizelláltabban és érzékenyebben írja le, mint az olyan mindennapi, ámbár tudálékos kifejezések, mint pl. korrupció, provokáció, összefonódások, közéleti botrányok, szakmai inkompetencia, csődtömeg.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.