A píár Waterlooja

  • 1999. november 11.

Publicisztika

A polgár leült hétfő este a tévé elé, és azt látta, hogy egy nagymamakorú hölgy a munkaügyi bíróság jogerős határozatára hivatkozva, ismét dolgozni akart a volt munkahelyén, de a kormány embere ezt nem engedte. Sőt kormányfő-kompatibilis mosollyal a szája szegletében lényegében azt mondta, sebaj, az idős hölgyet tavaly szakszerűtlenül rúgtuk ki, idén már szakszerűen tesszük ugyanezt, abba kössön majd bele a bíróság. Az annak idején jogtalanul elbocsátott hölgy széttárta kezét, ő mindent megtett a törvényesség helyreállításáért, a bírósági ítélet alapján joga lenne azonnal felvenni a munkát, de ennek erőltetése, mindenki láthatja, a jelenlegi helyzetben nem elegáns, még volt irodájába sem engedik be, és hát okos enged.

A polgár leült hétfő este a tévé elé, és azt látta, hogy egy nagymamakorú hölgy a munkaügyi bíróság jogerős határozatára hivatkozva, ismét dolgozni akart a volt munkahelyén, de a kormány embere ezt nem engedte. Sőt kormányfő-kompatibilis mosollyal a szája szegletében lényegében azt mondta, sebaj, az idős hölgyet tavaly szakszerűtlenül rúgtuk ki, idén már szakszerűen tesszük ugyanezt, abba kössön majd bele a bíróság. Az annak idején jogtalanul elbocsátott hölgy széttárta kezét, ő mindent megtett a törvényesség helyreállításáért, a bírósági ítélet alapján joga lenne azonnal felvenni a munkát, de ennek erőltetése, mindenki láthatja, a jelenlegi helyzetben nem elegáns, még volt irodájába sem engedik be, és hát okos enged.

Ezek azok a sztorik, amik lejönnek a polgárnak mindenféle háttérismeret nélkül: ha a polgár nem tudná, hogy Cser Ágnesről, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár tavaly felmentett főigazgatójáról van szó, a szituáció akkor is világos: a kormány fittyet hány a törvényességre, képviselője - Frajna Imre, a társadalombiztosítási alapokat felügyelő pénzügyminisztériumi államtitkár, aki amúgy jóravaló ember, de per pillanat ez is mellékes - pedig cinikusan beszél az elkövetett hiba, vagyis a trehány módon eszközölt kirúgás kijavíthatóságáról.

Egyszerű történet ez, történelmi távlatok nélküli, szó sincs ármánykodó kommunistákról meg a polgári kormánnyal visszazökkent idő mítoszáról, nem matatott kidolgozásán külön stáb, többet árt mégis a kormánynak, mint megannyi ellenzéki felszólalás a parlamenti tévéközvetítés ideje alatt. Kövér hazaárulózását a kormányzati píár-csapat megpróbálhatta még kozmetikázni, de Cser Ágnessel aligha tud mit kezdeni. A hivatásos arculattervezők legfeljebb álmodhatnak olyan lehetőségről, mint ami a volt főigazgatónak most megadatott: a bíróságon egyedül, önmagát védve harcolta ki igazát a hatalommal szemben, amely tehetetlenségében ismét a nyers erőhöz kénytelen folyamodni.

Innentől pedig már ez a Cser Ágnes-sztori; nem lehet ezzel szembeállítani semmiféle elmarasztaló számvevőszéki jelentést, s hiába is próbálnák tényekkel bizonygatni, hogy Cser Ágnesnek mennie kellett. Ezt épp a Fidesz tudhatja a legjobban, hiszen valami ostoba meggondolás alapján egész létüket erre építik pár éve: hogy el kell magukat adni, mint a mosóport, meg hogy nem a valóság, hanem a valóságról sugallt katekizmusszerű ún. üzenet az, ami egyedül számít.

És most megszívták, már megint. De, fájdalom, a buktában most sincs heroizmus, most sem sejlik föl a vörös árnyékhatalom elleni gigászi küzdelem pátosza, csak a butaság és a hétköznapiság az, ami van.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.