A Szerk.: Egy rakás szerencsétlenség

  • .
  • 2009. november 19.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. november 5. Kedves A Szerk.! Nagyon szépen, vagy inkább professzionálisan felépítetted az Egy rakás szerencsétlenség című cikket.
Olvasván szinte vártam, hogy a végén Pál apostolnál kötsz ki. Majdnem. De nem.

Ezt írod: "a hit, a remény és az akarat hiányát láttuk". Ez is igaz, igaz az akarat hiánya. De még igazabb, és - a kérdéses felvételeket nézve - még nagyobb baj az, hogy a hit, remény, szeretet hiányát láttuk; ezek közül pedig legnagyobb baj a szeretet hiánya.

Üdvözlettel

Hanák M. Gábor

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.