A Szerk.: Egy rakás szerencsétlenség

  • .
  • 2009. november 19.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. november 5. Kedves A Szerk.! Nagyon szépen, vagy inkább professzionálisan felépítetted az Egy rakás szerencsétlenség című cikket.
Olvasván szinte vártam, hogy a végén Pál apostolnál kötsz ki. Majdnem. De nem.

Ezt írod: "a hit, a remény és az akarat hiányát láttuk". Ez is igaz, igaz az akarat hiánya. De még igazabb, és - a kérdéses felvételeket nézve - még nagyobb baj az, hogy a hit, remény, szeretet hiányát láttuk; ezek közül pedig legnagyobb baj a szeretet hiánya.

Üdvözlettel

Hanák M. Gábor

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.