A színházcsináló

  • 2001. április 19.

Publicisztika

Mára biztosan tudható: 2002. március 15-én Madách Imre Az ember tragédiája című drámájával nyit a Nemzeti Színház. Az előadást Szikora János rendezi.

n Mára biztosan tudható: 2002. március 15-én Madách Imre Az ember tragédiája című drámájával nyit a Nemzeti Színház. Az előadást Szikora János rendezi.

Igen, az a Nemzeti Színház. Amelyik ahelyett épül föl, ami nem épült föl, éppen csak belekezdtek a kivitelezésébe. Az a Nemzeti Színház, ami úgy született, ahogy. Állami, fővárosi döntések, határozatok szemrebbenés nélküli lesöprésével. Átlépve szakmai szervezetek, kamarák, érintett személyek, írott és íratlan megegyezések felett. Azért, mert egy ember így akarta. És akaratához bírta rendelni a szükséges politikai felhajtóerőt.

Az épület napról napra izmosodik a Duna partján, senkinek nem lehet kétsége afelől, hogy elkészül időre. És akkor már semmit sem számít, hogyan fogant: vérben és mocsokban, mint mindannyian. Pláne tíz, húsz, ötven év múlva nem fog ez senkit, de senkit érdekelni. Még a történészeket, a színháztörténészeket sem.

Ötven-hatvan, ennyi meg annyi év után lesz Magyarországon Nemzeti Színház. Egy olyan intézmény, ami a reformkor óta hallatlanul fontos ennek az országnak. Olyan intézmény, ami van minden magára adó országban, ha nem is mindenhol így hívják. Egy olyan intézmény, amit ide Schwajda György csinált. Innen tovább piszt se arról, hogy hogyan. Immár csakis neki lehet (lett: van) igaza. Neki, és csakis neki. Nem az ő (és mások) kifutófiújának, Várhegyi Attilának, és nem is az e samesz által reprezentált minisztériumnak. Ezek csak eltáncolták, amit erre a füttyre lehetett. Bohóckodtak (Attila, az egykor többszörösen reménytelen színházi eset) és fizettek (a minisztérium). Persze ebben az országban azért vannak a minisztériumok, hogy a számlákat eljuttassák a megfelelő helyekre.

Schwajda György Nemzeti Színházát, a magyar nemzet fizeti meg (és fogja még sokáig), egyenest a Fidesznek. Szevasz, nemzet! Kő´ színház? Igen? Nesze! Még nem tudjuk, mennyibe lesz ez neked, de spórojjá´!

A kocka el van vetve. És nem azóta, hogy tudjuk: Szikora elvállalta. Kicsit régebben biztosak lehettünk efelől. Mondjuk azóta, hogy a felépülés ténye nyilvánvalóvá vált.

Szikora János érdemdús színházi férfiú, megérdemelt sikerei számosak (és itt nem csak a szolnokiakra gondolunk). Ráadásul nem is hülye. Tudja, amit mindenki: itt százötven éve mindenki Nemzeti Színházat akar, és ezért akár téglajegyeket, akár szavazatokat, akár nem azonnal érzékelhető, ám felette súlyos HUF-okat is megfizet bárkinek. Még akkor is, ha mi egy színház ilyen létét mindenképpen túlideologizáltnak érezzük. Tapintjuk az államot, ott, ahol nem lenne semmi keresnivalója. Ám nem is mellesleg Schwajda is így lehet ezzel, hisz közléseiből nyilvánvaló: színházat akar. Modernet, helyenként decensen avantgárdot, időnként botrányhősöket is megtűrőt.

Zsámbéki Gábor vagy Ascher Tamás (senki nem gondolhatja csupán színházi szempontok szerint szortírozott színlapnak e névsort: nem Káel, nem Koltay, nem Kerényi: ez az ellentábor) úgy látszik, nem tudják azt, amit Szikora. Gesztusuk (a premier rendezésének visszautasítása) még szimbolikus erővel sem bír. Igaz, abban biztosak lehetünk, hogy másodszor már nem mondanak nemet. Mert azt tudjuk biztosan, hogy másodszor is fölkérik majd őket.

És lesz nekünk Nemzeti Színház. Ahogy lenni szokott mindenünk, ami számít.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.