A természet ajándéka

  • 1996. október 10.

Publicisztika

A Traubisoda hamisítása, amelyre valamikor a hét vége táján döbbentek az illetékesek, alapjában véve pimf ügy, vonhatná meg a vállát bárki, mit lehet a Traubisodán hamisítani, a Traubisoda, a természet ajándéka úgy, ahogy van, a maga eredeti pompájában, hamisítvány, egy rész izéből, egy rész zöldessárga árnyalatot okozó valamiből és rengeteg rész állott, szénsavát elhullatott szódavízből áll, és még arra a rangra sem sikerült felvergődnie, mint a Bambinak vagy az Utasüdítőnek, retró kultobzsé se lett belőle, legfeljebb némi hideglelős viszolygást, ha kivált, amikor néhanap felbukkan az éjjel-nappaliban. De hamisítják, ami a maga szerény módján sokat elárul mindnyájunkból, többet, mint az, hogy az állam és az önkormányzatok közötti ingatlanügyi alkukban magáncégek közvetítenek, a sikerdíjuk - egy fiktív összeg konkrét százaléka - a zsebükbe kerül, és mindez nem elsősorban az ő üdvükre történik így, hanem azért - vagy azért is -, hogy ezáltal privatizálás látszatát keltse az akció, ami jól fog festeni a statisztikákban. Mármost ezeket a statisztikákat nett kis öregurakon kívül, akik akkor veszik kézbe, ha már az összes a heti keresztrejtvényt megfejtették, összeurópai összhivatalnokok szokták elolvasni, tehát egyáltalán nem mindegy, mi áll bennük, ha be akarunk jutni közéjük, és azt szeretnénk, ha tőlük meg özönlenének a befektetők, hoznák a pénzt meg a recepteket, sikerre, boldogulásra, Traubisodára, amit majd jól meghamisítunk, mert az ilyesmiről szóló híreket úgyse olvassák a fontos-európaiak, tehát elhiszik a privatizációs statisztikákat; megszoknak itt, egyszer talán majd nekik se tűnik fel, hogy egy rész izé, egy rész zöldessárga árnyalatot okozó valami és rengeteg rész állott szódavíz, és mégse az az íze van neki, ami pedig nincs is, a természet ajándéka.
A Traubisoda hamisítása, amelyre valamikor a hét vége táján döbbentek az illetékesek, alapjában véve pimf ügy, vonhatná meg a vállát bárki, mit lehet a Traubisodán hamisítani, a Traubisoda, a természet ajándéka úgy, ahogy van, a maga eredeti pompájában, hamisítvány, egy rész izéből, egy rész zöldessárga árnyalatot okozó valamiből és rengeteg rész állott, szénsavát elhullatott szódavízből áll, és még arra a rangra sem sikerült felvergődnie, mint a Bambinak vagy az Utasüdítőnek, retró kultobzsé se lett belőle, legfeljebb némi hideglelős viszolygást, ha kivált, amikor néhanap felbukkan az éjjel-nappaliban. De hamisítják, ami a maga szerény módján sokat elárul mindnyájunkból, többet, mint az, hogy az állam és az önkormányzatok közötti ingatlanügyi alkukban magáncégek közvetítenek, a sikerdíjuk - egy fiktív összeg konkrét százaléka - a zsebükbe kerül, és mindez nem elsősorban az ő üdvükre történik így, hanem azért - vagy azért is -, hogy ezáltal privatizálás látszatát keltse az akció, ami jól fog festeni a statisztikákban. Mármost ezeket a statisztikákat nett kis öregurakon kívül, akik akkor veszik kézbe, ha már az összes a heti keresztrejtvényt megfejtették, összeurópai összhivatalnokok szokták elolvasni, tehát egyáltalán nem mindegy, mi áll bennük, ha be akarunk jutni közéjük, és azt szeretnénk, ha tőlük meg özönlenének a befektetők, hoznák a pénzt meg a recepteket, sikerre, boldogulásra, Traubisodára, amit majd jól meghamisítunk, mert az ilyesmiről szóló híreket úgyse olvassák a fontos-európaiak, tehát elhiszik a privatizációs statisztikákat; megszoknak itt, egyszer talán majd nekik se tűnik fel, hogy egy rész izé, egy rész zöldessárga árnyalatot okozó valami és rengeteg rész állott szódavíz, és mégse az az íze van neki, ami pedig nincs is, a természet ajándéka.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.