Vasárnap a Felvonulási téren Orbán Viktor, a Fidesz elnöke úgymond összegezte a "nemzeti konzultáció" tapasztalatait. A hónapokig tartó akció - melynek során válogatott erők szondázták a közvéleményt - az elhangzottak szerint vajmi kevés eredménnyel járt. A friss fazonigazításon átesett Orbán - nem nagy dolog, eggyel több politikus festeti immár a haját - a nép mérhetetlen szenvedését olvasta ki a vizsgálódásból. A kínok felsorolása végén kijelentette, hogy itt még a miniszterelnök is szenved. Ezen a ponton derült ki, mire megy a játék. Egy jó kis komcsizásra, gyurcsányozásra gyűlt össze a törzsközönség. "Horribile dictu, még maga a miniszterelnök is szenved" - kezdte, ám beléfojtotta a szót a tetszésnyilvánítás, pedig senkinek nem lehetett még világos ennyiből, hogy hova vezet a gondolatmenet. Amikor tudta, folytatta: "Észenved attól, hogy nem lehet egyszerre kint és bent is egeret fogni" - ováció megint, holott még itt sem látszott az irány; de az nem is számított, a tónusért, a hangfekvéséért, az ellenfelet keményen támadó vezér látásáért, hallásáért jött a közönség. Harmadik nekifutásra ért a végére: "Nem lehet valaki egyszerre király és jobbágy" - ja, ezért. A magyarázó mondat már a beszédfolyamba illeszkedett. "Nem lehet valaki egyszerre Magyarországon a rendszerváltoztatás sikeres milliárdos üzletembere és egyúttal a baloldal vezetője."
Adandó alkalommal (ami a választásokon jöhet el) tehát mennie kell, és Orbánnak jönnie. Némileg alulindokoltnak tűnt ugyan, hogy miért is kell Gyurcsánynak mennie - de még ennyire sem futotta arról, hogy miért kell Orbánnak jönnie.
Hacsak ezért nem: "Nos, min kell változtatnunk (É) gyorsan, radikálisan és mélyrehatóan? Először is új gazdaság kell, amelynek eszköze a radikális adócsökkentés. Új állam kell, amelynek eszköze a radikális bürokráciacsökkentés. És új politika kell, amelynek eszköze a radikális politikuscsökkentés (É)! Ez a holnap, új gazdaság, új állam és új politika." Szokvány kampányszöveg, hallottuk már innen is, onnan is, mindenkitől ezerszer, az érdemi része nulla. A kitartó tartalmi semmitmondás megmutatkozott a produkció retorikai erején is. A jeles szónokként kezelt Orbánnak csak lapos közhelyekre tellett - bár ki sírná vissza a dakotákat. Nyilvánvaló: a mondandó folyamatos, mindenkori hiánya lehetetlenné teszi a nagy előadásokat, az állandósuló mellébeszélés mára látványos stilisztikai elgyengüléshez vezetett.
Különösen feltűnő volt ez most, amikor nem a programadás volt a cél, inkább a harci kedv tüzelése. Az egészből annyi szűrhető le csupán, hogy a kampány elkezdődött, hetente lesz hasonlókhoz szerencsénk. Ha így is folytatódik, üres, mellébeszélő, kizárólag az ellenfél ekézésére épülő küzdelem vár ránk - legalábbis a Fidesz részéről. Aki akar, szavazhat a semmire. Arra, hogy a hatalomba segítse Orbán Viktort, akit egyszer onnan már elzavartak.
