Napnál is világosabb, hogy itt az úgynevezett kiegyensúlyozás egy különösen undorító esetéről van szó - ismerjük jól a közéletből: rendben van, mi zsidózunk, de ezek meg antiszemitáznak, ami ugyanolyan felháborító. S nyilvánvaló az is, hogy nálunk ilyen esetben sem történik semmi: Puhl (egy csöppnyi visszakozás után) természetesen a posztján marad - ki is tudna nála hitelesebben a lelkes újpesti ultrák/huligánok/amatőr fajkutatók megrágalmazott becsületének védelmére kelni? S marad vele a régi nóta is: vajon miért is bántja a honi fajgyűlölőket, ha rasszistának nevezik őket? Tessék mondani, miért fáj - pláne nem is a közvetlenül érintetteknek, hanem egy MLSZ-funkcionáriusnak, klubvezetőnek -, ha a neonácik az arcukba kapják, hogy ti tényleg nácik vagytok? Azok tán még büszkék is rá, hisz hellyel-közzel írástudó eszmetársaikkal szemben, meglehet, még nem tudják: a játékhoz hozzátartozik az is, hogy körömszakadtunkig tagadjuk, hogy azok vagyunk, amik.
Figyelmébe ajánljuk
Jön a bolond!
- - turcsányi -
William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.
Út a féktelenbe
Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.
Cica az istállóban
„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.
A hegyek hangja
„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.
A jóság hímpora
Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.
Krétaforradalom Szlovákiában, avagy minden autokrata gyáva és alattomos
Amit a tiszás adatlopási ügyben látunk, az a legsötétebb történelmi korszakokat idézi
Napokkal a Trump-Orbán találkozó után sem tudunk mindent a konkrétumokról
Főszerepben az Első sírásó
A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.
Fegyir Sandor: "A válasz arra, hogy kibírja-e Ukrajna, az, hogy igen..."
Az Iványi Gábor elleni ítéletről: a hatóságok, hivatalok hűen asszisztáltak Orbán kíméletlen bosszújához
Őrült rendszer, de van benne pénz
- Szekeres István
Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.

