A vonat még vár

Publicisztika

A magyar futball, már sokadszorra írjuk, szánalmas és undorító - csak ezért érdemes néha figyelmet szentelni neki.
A hétvégi MTK-Újpest összecsapáson történtek önmagukban szinte szót sem érdemelnének - most az Újpest szurkolói rukkoltak elő egy kiadós mocskoszsidózással, gázkamrázással, indulavonatozással -, ahogy azt teszik az MTK mindenkori ellenfeleinek szurkolói, a történelmi körülményektől függően hol hangosabban, hol halkabban. Sápi játékvezető természetesen nem fújta le a meccset, mi több, nem is szakította félbe (a szabályok szerint ezt háromszor teheti meg, utána lehet menni zuhanyozni), elvégre szerinte csak "elszórt zsidózás" volt. Az MLSZ játékvezetői bizottságának elnöke, Puhl exjátékvezető is tanúja volt az eseményeknek. Szerinte is indokolatlan lett volna félbeszakítani egy ilyen kis csekélység miatt a fontos mérkőzést - egyébként is, az MTK-tábor meg nácizott, azaz a "Mocskos zsidók! stb." kórusra válaszul felhangzott a "Nácik, nácik!" skandálás, mely - interpretálva Puhl szavait - maga is mélyen elítélendő. De hogy ne csak a jobb napokat látott sporin verjük el a port, idézzük az Újpest FC közleményének idevágó részletét is: "Egyben kifejezzük azon reményünket is, hogy az MTK Budapest FC az egyes szurkolói által megfogalmazott, az Újpest FC-t >>lenácizó(ti. elítéli mélyen)." Mégis, mit kiabáljanak? Hogy "taka-rod-jatok, kautsky-ánus-ok"? Vagy hogy "troc-kista el-haj-lók"?

Napnál is világosabb, hogy itt az úgynevezett kiegyensúlyozás egy különösen undorító esetéről van szó - ismerjük jól a közéletből: rendben van, mi zsidózunk, de ezek meg antiszemitáznak, ami ugyanolyan felháborító. S nyilvánvaló az is, hogy nálunk ilyen esetben sem történik semmi: Puhl (egy csöppnyi visszakozás után) természetesen a posztján marad - ki is tudna nála hitelesebben a lelkes újpesti ultrák/huligánok/amatőr fajkutatók megrágalmazott becsületének védelmére kelni? S marad vele a régi nóta is: vajon miért is bántja a honi fajgyűlölőket, ha rasszistának nevezik őket? Tessék mondani, miért fáj - pláne nem is a közvetlenül érintetteknek, hanem egy MLSZ-funkcionáriusnak, klubvezetőnek -, ha a neonácik az arcukba kapják, hogy ti tényleg nácik vagytok? Azok tán még büszkék is rá, hisz hellyel-közzel írástudó eszmetársaikkal szemben, meglehet, még nem tudják: a játékhoz hozzátartozik az is, hogy körömszakadtunkig tagadjuk, hogy azok vagyunk, amik.

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.