A vonat még vár

Publicisztika

A magyar futball, már sokadszorra írjuk, szánalmas és undorító - csak ezért érdemes néha figyelmet szentelni neki.
A hétvégi MTK-Újpest összecsapáson történtek önmagukban szinte szót sem érdemelnének - most az Újpest szurkolói rukkoltak elő egy kiadós mocskoszsidózással, gázkamrázással, indulavonatozással -, ahogy azt teszik az MTK mindenkori ellenfeleinek szurkolói, a történelmi körülményektől függően hol hangosabban, hol halkabban. Sápi játékvezető természetesen nem fújta le a meccset, mi több, nem is szakította félbe (a szabályok szerint ezt háromszor teheti meg, utána lehet menni zuhanyozni), elvégre szerinte csak "elszórt zsidózás" volt. Az MLSZ játékvezetői bizottságának elnöke, Puhl exjátékvezető is tanúja volt az eseményeknek. Szerinte is indokolatlan lett volna félbeszakítani egy ilyen kis csekélység miatt a fontos mérkőzést - egyébként is, az MTK-tábor meg nácizott, azaz a "Mocskos zsidók! stb." kórusra válaszul felhangzott a "Nácik, nácik!" skandálás, mely - interpretálva Puhl szavait - maga is mélyen elítélendő. De hogy ne csak a jobb napokat látott sporin verjük el a port, idézzük az Újpest FC közleményének idevágó részletét is: "Egyben kifejezzük azon reményünket is, hogy az MTK Budapest FC az egyes szurkolói által megfogalmazott, az Újpest FC-t >>lenácizó(ti. elítéli mélyen)." Mégis, mit kiabáljanak? Hogy "taka-rod-jatok, kautsky-ánus-ok"? Vagy hogy "troc-kista el-haj-lók"?

Napnál is világosabb, hogy itt az úgynevezett kiegyensúlyozás egy különösen undorító esetéről van szó - ismerjük jól a közéletből: rendben van, mi zsidózunk, de ezek meg antiszemitáznak, ami ugyanolyan felháborító. S nyilvánvaló az is, hogy nálunk ilyen esetben sem történik semmi: Puhl (egy csöppnyi visszakozás után) természetesen a posztján marad - ki is tudna nála hitelesebben a lelkes újpesti ultrák/huligánok/amatőr fajkutatók megrágalmazott becsületének védelmére kelni? S marad vele a régi nóta is: vajon miért is bántja a honi fajgyűlölőket, ha rasszistának nevezik őket? Tessék mondani, miért fáj - pláne nem is a közvetlenül érintetteknek, hanem egy MLSZ-funkcionáriusnak, klubvezetőnek -, ha a neonácik az arcukba kapják, hogy ti tényleg nácik vagytok? Azok tán még büszkék is rá, hisz hellyel-közzel írástudó eszmetársaikkal szemben, meglehet, még nem tudják: a játékhoz hozzátartozik az is, hogy körömszakadtunkig tagadjuk, hogy azok vagyunk, amik.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.