Adáskeresők

Publicisztika

Alighanem felülmúlhatatlanul idióta jelenetek közepette zajlik a közrádió elnökének kiválasztása - hála a pártviszonyoknak meg az elbaltázott médiatörvénynek.
Pedig olyan jól indult minden: a négy párt küldöttei által uralt kuratóriumi elnökség javasolta Such Györgyöt (egykor lapunk szerzője - talán éppen ez volt a hiba), de az úgynevezett nagykuratóriumnak nem tetszett a jelölt - ők többnyire Siklósi Beatrixot szerették volna, ha már se Bayer, se Lovas nem ér rá. Ez pedig a hülye médiatörvény baja: amely a médiumok (s nem csak az ebsorsú közjószágok, de a szabad, közösségi műsorkészítők) felügyeletét először is pártdelegáltak, másodsorban kisorsolt civil szervezeti (ön)jelöltek kezébe adta. Mit ad isten, ez utóbbiak valahogy - foglalkozzanak bár hagyományőrzéssel, kígyóbűvöléssel vagy szénanáthával - annyira mérsékeltek politikai tekintetben, hogy aki tőlük jobbra áll, az már leesik. Értsük meg: nem a kurátorok elveiről van szó (lehetne többségük trockista vagy 48-as függetlenségi is), hanem az ellenőrzés és irányítás (magyarul a kézi vezérlés) mechanizmusáról, amelynek során pártok és senki által nem választott jelöltek önkényének szolgáltatják ki az elektronikus médiumokat - így adva egy jókora pofont az ún. sajtószabadságnak. Utóbbi persze egyáltalán nem oly fontos a t. pártdelegáltaknak (e tekintetben a baloldaliak is megérik a pénzüket), amennyiben kedves embereiket helyezhetik el egy-egy elektronikus közmédium élére. A jobboldal persze helyzeti előnyben van - mint az előzetes tesztek bizonyítják, a civil delegáltakkal hígított nagykuratórium erős jobboldali elnököt kíván -, elvégre úgy megszokták már Kondor Katalin kissé fátyolos orgánumát. Ráadásul helyzetük annyiban is kedvező, hogy ha nem sikerül a július végén lejáró mandátumú Kondor Katalin helyére új elnökjelöltet találni, akkor - legalábbis a Magyar Rádió Közalapítvány ellenőrző testületének elnöke, bizonyos Mészáros László szerint - a jelenlegi elnököt, azaz Kondor Katalint illeti meg a jog, hogy ügyvezetőt nevezzen ki saját helyére. S lőn: Kondor megjelölte a hozzá és Orbánhoz mindig lojális Hollós Jánost (nem, majd a Bolgár Györgyöt). Ami után a rádiókuratórium nem fideszes elnökségi tagjai hiába nyilvánították semmisnek a döntést, s neveztek ki Hollós helyére - állítólag aka-rata ellenére! - egy másik, amúgy szintúgy jobbol-dali kötődésű személyt (Gőblyös István gazdasági alelnököt), ha lépésük tényleg szabálytalan, aligha lesz hosszú életű. Így még mindig ott a kérdés: meg tud-e valaha állapodni a négy pártküldött legalább egy nyomorult jelölt személyében, s meg tudja-e győzni a megátalkodott civileket? Az egyik pályázó így nyilatkozott: reméli, hogy a pártoknak sem éri meg tartósan politikai befolyás alatt tartani a közrádiót - elvégre egy a hír- és miegyéb versenyben lemaradó Magyar Rádió politikailag is jelentősen leértékelődne. És akkor mi van? Körkapcsolás, Jó ebédhez szól a nóta meg Vasárnapi Újság úgyis lesz, a többit meg ki nem halkítja le.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.