Forradalmárok

Publicisztika

Az elmúlt napok információiból a négy londoni merénylő közül három arcéle rajzolódott ki több-kevesebb élességgel.
Az elmúlt napok információiból a négy londoni merénylő közül három arcéle rajzolódott ki több-kevesebb élességgel. Ugyanazon a környéken, Leeds egyik színes bőrűek lakta kerületében éltek, ismerték egymást, egyazon iszlám művház, community center körül sertepertéltek. Egy harmincas fiatalember, bizonyos Sidique Khan volt a főnök; róla az is kiderült, hogy járt már Pakisztánban, ahol előszeretettel forgolódott radikális iszlám tanodák és mecsetek környékén; a két fiatalabb merénylő atyjaként tisztelte és követte őt.

De ezt csak most tudjuk. A szomszédok meg a rokonok nem tudták például, őszerintük normális, rendes fiúk voltak. Egyáltalán nem úgy tűnt, hogy nagyobb szabású gyilkolászást forgatnak a fejükben, és az sem látszott rajtuk, hogy a Paradicsomba készülnének. Még az sem, hogy különösebb bajuk lenne az országgal, amelyben élnek.

Kik voltak és mit akartak? Vajon valóban tudták, hogy ölni és meghalni mennek a metróba, vagy átvágták őket? Esetleg Sidique tudta, a két tinédzser meg nem? Mi mozgatta őket, s a motivációiknak vajon van-e közük Irakhoz, a tálibokhoz, az Al-Kaidához, Pakisztánhoz? Az iszlámhoz?

Nem az átvágásra megy-e itt a játék - a mi átvágásunkra tudniillik (e "mi" alatt értve, kissé nagyvonalúan, a Nyugat népét, a közvéleményt, az európai választókat és választottakat, sőt mindazokat, akik az európai nagyvárosokban avval az igénnyel szállnak fel a földalattira, hogy X megálló múlva a saját lábukon távozzanak, s ne több darabban vigyék ki őket onnét)? Ha ugyanis már az első lépésnél, a motivációk azonosításánál mellétrafálunk, minden következtetésünk téves lesz, s ha e téves következtetések a maguk szokásos módján népakarattá meg választási végeredménnyé összegződnek, s megjelennek a nyugati politikában is, akkor megnézhetjük magunkat.

Bár az "Al-Kaida" egy azonosítatlan honlapon szinte azonnal magára vállalta a merényleteket, a legvalószínűbbnek mégis az tűnik, hogy az "Al-Kaida" nem több márkanévnél, brandnél: nincs azonosítható politikai célja, nincs egységes szervezete, parancsnoksága, irányítása, stratégiája. Az Al-Kaida nem az IRA-hoz, az ETA-hoz vagy a Tamil Tigrisekhez hasonlít - ezek a terrorszervezetek jól körülhatárolható politikai célokért, a "nemzeti függetlenségért" ölnek ártatlan embereket. Ha az Al-Kaidát tesszük felelőssé a londoni, a madridi, a New York-i merényletekért, még nem mondtunk semmit.

És akkor sem sokkal többet, ha az iraki háborúval hozzuk összefüggésbe ezeket az eseteket. Ez a fajta, az iszlámra hivatkozó terrorizmus először 1993 februárjában támadt, amikor először próbálkoztak a World Trade Center levegőbe röpítésével, s a WTC elleni sikeres öngyilkos merénylet (meg a kenyai meg a tanzániai meg a jemeni) az amerikaiak és szövetségeseik iraki intervenciója előtt történt. Továbbá: az Irakban magában elkövetett merényletek sem ugyanazon tőről fakadnak, mint a londoniak meg a madridi; Irakban a Szaddámhoz, az előző rezsimhez lojális ellenállási mozgalom harcol az új kormány és a "megszállók" ellen.

Tony Blair lesz az első európai politikus, akinek meg kell győznie a választóit arról, hogy itt két háború zajlik. Akiknek a kétharmada a közvéleménykutatások szerint úgy véli, hogy a merényletek közvetlen kiváltó oka az iraki háború; következésképp ha a britek kijönnének onnét, a veszély is elmúlna. (Emlékezzünk: a madridi vonatrobbantás után repült az iraki beavatkozásban részt vállaló Aznar-kormány, és jött Zapatero, aki szinte azonnal kivonta a spanyol katonákat Irakból. Igaz, ehhez kellett Aznar kapitális hülyesége is, aki először megpróbálta az ETA-ra kenni a robbantást.)

De annak a nihilizmusnak és fanatizmusnak, amely most 56 embert ölt meg Londonban, nincs köze Irakhoz vagy Palesztinához; nincs köze a "harmadik világ" "elnyomásához" meg "kizsákmányolásához", és nincs köze igazából az iszlámhoz és az iszlámhívőkhöz sem. (Ahogy a Vörös Brigádoknak sem volt a "proletariátushoz", vagy az Aum Shinrikiónak a Legfőbb Igazságban való üdvözüléshez.) A pusztítás és az önpusztítás ösztöne csupán ez, a halál vallása - mely ezúttal az iszlám álarcát vette magára. Ha bármi mást gondolunk róla, ha politikai jelenségnek tekintjük, vagy "civilizációs konfliktust" látunk mögé (mint teszi azt az agyalágyult cseh elnök, Václav Klaus, vagy az uszító Oriana Fallaci), csak magunkat sodorjuk még nagyobb veszélybe: lefelé a lejtőn.

Az ő lejtőjükön.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.