Gabriela Rogowska

Annuska kiöntötte az olajat

A nők forradalma Lengyelországban

  • Gabriela Rogowska
  • 2020. december 5.

Publicisztika

Mint Bulgakov regényében, a végzetes fordulat már megtörtént. Annuska kiöntötte az olajat. Ez a tüntetések egyik, a napokban híressé vált jelszava. Csak éppen nem mindenki ébredt még ennek tudatára. Arrogáns módon sokan meg sem próbálják elkerülni azt a sorsot, amely a társadalom, az állam és az egyház elöregedett modelljét, ha tetszik, ha nem, utol fogja érni.

Az októberi nőforradalom

Október 22-én a Julia Przyłębska elnöklete alatt álló, s politikai kinevezettekkel feltöltött lengyel alkotmánybíróság (a poznańi jogásznőt Jarosław Kaczyński egy ízben „az utóbbi évek társasági felfedezésének” nevezte) határozatot hozott, mely szerint az a jogszabály, amely a magzat károsodása vagy betegsége esetén lehetővé teszi az abortuszt, ellentétes az alaptörvénnyel. Minthogy az országban tavaly elvégzett összes abortusz 96 százalékának ez volt a törvényi alapja, a gyakorlatban ez a határozat teljeskörűen betiltja az abortuszt Lengyelországban.

A Lengyelországban 1993 óta hatályos abortuszellenes törvény három esetben engedi meg a művi vetélést: ha a terhesség az anya életét vagy egészségét veszélyezteti, ha az orvosi vizsgálatok a magzat súlyos fogyatékosságát vagy gyógyíthatatlan betegségét valószínűsítik, vagy ha felmerül annak a gyanúja, hogy a terhesség bűncselekmény következménye. A törvény szigorítására és liberalizálására tett kísérletek egyaránt végletes érzelmeket keltenek évek óta. Ezen alkalommal azonban semmiféle vita nem zajlott az abortuszról. A terhességmegszakítás új szabályozását ugyanis a hátsó ajtón vezették be: nem törvénymódosítással, hanem alkotmánybírósági ítélettel, amely a lengyel alkotmány szerint kötelező érvényű és megfellebbezhetetlen.

Amint azt sejteni lehetett, az alkotmánybíróság ítélete erőteljes társadalmi tiltakozáshoz vezetett. Azt vártuk, hogy ennek nagysága a 2016-os fekete tiltakozás méreteihez lesz fogható – ekkor a nők azért vonultak fel nagy erőkkel, hogy meggátolják, hogy az illetékes törvényhozási bizottság tárgyalni kezdje az abortusztörvény szigorításának az Ordo Iuris által elővezetett tervezetét. Az akkori megmozdulások csúcspontjaként 2016. október 3-án Varsóban az eltérő becslések szerint 17–30 ezer ember gyűlt össze. A múlt pénteki varsói menetben – amelyet a Nők Összlengyel Sztrájkja szervezett – 100 ezer nő és férfi tüntető vett részt. A tiltakozások nemcsak a nagyvárosokban zajlanak, hanem országszerte a kisebb településeken is.

Mindenekelőtt két társadalmi csoport vette birtokba az utcát: a nők és az ifjúság. Ők adnak hangot a felháborodásuknak, amiért a kormány, a hatalom merényletet követett el a jogaik és az alanyiságuk ellen. Nem akarnak lemondani a jövőjükről. Tiltakoznak azok, akik az abortuszellenes törvény lazítását akarják, és azok is, akik az eddig érvényben lévő ún. abortuszkompromisszumot támogatták. De az abortusz kérdése csak a gyutacs volt, s a tűz, amely fellángolt, visszavonhatatlanul megváltoztatja nem csak az ország politikai, de társadalmi tájképét is.

A nőknek és a fiatalabb nemzedékeknek a közéletben az igyekvő szakember szerepe jutott: nem vették őket komolyan, ha nem öltötték magukra a professzionalizmus maszkját, vagy nem a társadalmi csoportjukra – az anyákra, a diákokra, a gyakornokokra – kiszabott, előre megírt szerepeket játszották.

Amíg a doktornő az alkalmazandó terápia kérdésében nyilvánul meg, minden a legnagyobb rendben van. Amíg az ifjú marketingszakember a hirdetési stratégiáról beszél, dettó. Ha azonban az olyan jogokat kezdik el emlegetni, mint a saját testük fölötti rendelkezés lehetősége, az esztétikai kánon megválasztásának joga, az otthoni terhek egyenlő elosztása, a szabadidőhöz való jog, a társadalombiztosítás és a többi, azonnal alkudozó egoistává változnak, akik jó dolgukban nem tudják, mihez kapjanak.

 

Nők, halak, gyerekek

Lengyelország az egyik első olyan európai ország volt, ahol a nők választójogot nyertek. Ez az érv régóta fügefalevélként szolgál a diszkrimináció megannyi mozzanatának elfedésére. Éppen úgy, ahogy a lengyel nemesi köztársaságban a 16. században uralkodó általános vallásszabadság emlékezete az antiszemitizmus szégyenletes történetét hivatott eltüntetni. A valóságban a nők emancipációja véget ért azzal, hogy új társadalmi szerepeket is engedélyeztek nekik. A nőkkel és a fiatalokkal szemben is az az elvárás, hogy a szakmaiság külsőségeit öltsék magukra. A nők mindenféle állást betölthetnek, magán- és szakmai életükben is hozhatnak döntéseket. Gond csak akkor van, ha saját női mivoltuk perspektívájából szólalnának meg. Éppúgy, ahogy a fiatalok, amikor saját fiatalságuk szempontjait akarnák érvényesíteni. Halnak, gyereknek nincs szava – tartja a lengyel közmondás. Az utolsó szó a felnőtteket illeti, a döntés joga másé. Kié is? A zsarnoké. A bitorlóé.

A most zajló tüntetések nem pusztán a drákói abortusztörvény ellen tiltakoznak, a valódi emancipáció próbái is, a kiszakadásé a paternalizmus szívélyes, ám nem kívánt szorításából. A nőket (akárcsak a fiatalokat) hol megkövezik, hol a kis kezüket csókolják. Egyszer eltagadják tőlük a hitet és a tisztességet, alkalomadtán még a saját gyermekük iránti szeretetet is, másszor arról papolnak, hogy az élet nekik köszönhetően „harmonikus” és boldog – mintha legalábbis ez lenne a legfőbb hivatásuk. S ehhez jön még észrevétlenül az életü­ket irányító, íratlan szabályok fűzője – mely szabályok a férfiak világában már nem is annyira kötelezőek.

A tüntetések egyik fontos szimbóluma a hangos trágárság lett. A tiltakozó nők ezzel fejezik ki mélységes felháborodásukat és tiltakozásukat az ellen, hogy beavatkoznak szabadságuk szférájába. Mint kiderült, e trágárságok katartikusan hatottak, a nőknek erőt adtak, ugyanakkor le is meztelenítették mindazt az álszentséget és protekcionizmust, amivel nap mint nap kénytelenek megküzdeni. A nők sztrájkja nem is annyira az abortusz kérdéséről indított nyilvános beszédet, mint a nők és az ifjúság helyzetéről a lengyel társadalomban, az egyház helyéről, vagy az erkölcsi normák és a jogi normák viszonyáról. A kommentárok hullámai a mélyben megbúvó paternalizmus és fundamentalizmus zátonyait fedték fel, amelyeken nem csak a társadalmi normák, de a törvényalkotás is darabokra törik.

 

Ostoba férfiak, mi vagyunk az okosok

Lengyelországban a történelmi és állampolgári nevelés arra korlátozódik, hogy a szabadság eszményeit egyrészt a nemzeti szuverenitás, másrészt a szabad piac kategóriáiban értelmezze. Nem jelentőség nélkül való az sem, hogy az iskolák tanrendjéből hiányzik az etika oktatása, s hogy az etikát a hittannal helyettesítik. Emiatt a lengyelek bajban vannak, ha a jogokról és az értékekről kell vitatkozniuk. Ha a női mivoltról esik szó, a váltás szinte észrevétlen a családjáért és a gyermekeiért önmagát feláldozó Lengyelország-anya ideálja és a rafinált, agresszív, üzleti ragadozó nőstény képe között. Szűz vagy ringyó, otthon vagy munka, anya vagy gyerekgyilkos. Minden abszurd alternatívák formájában tételeződik.
A nők, akiket a kegyetlenség és a képtelenségek ezen óceánja vesz körül, az alkotmánybíróság döntése után úgy érezték, nem képesek tovább elviselni a mértéktelen megvetést és töménytelen igaztalanságot, és saját maguknak kell harcba szállniuk a jogaikért.

Lengyelország, abortusztörvény, tiltakozás

 
Tüntetők tiltakoznak az abortusz feltételeit szigorító alkotmánybírósági döntés ellen Varsóban 2020. november 23-án.
Fotó: MTI/EPA-PAP/Radek Pietruszka / MTI/EPA-PAP/Radek Pietruszka
 

 

Ezért a felháborodás és az ellenállás kiáltásai mellett a tüntetéseken mind gyakrabban hallani követeléseket is. Megalakult a Nők Sztrájkjának konzultációs testülete, amely e követeléseket összegyűjti és listába szedi, s megtalálja „a mocsárból kivezető vékony ösvényt” – ahogy a tiltakozások egyik vezetője, Marta Lempert mondta vasárnapi sajtókonferenciáján. A kérdések közt felbukkant az abortuszhoz való jog, a családon belüli erőszakkal szembeni védelem, az LMBTQ-személyek jogainak tiszteletben tartása, a világi állam bevezetése, a klímakatasztrófa kezelése, a fasiszta szervezetek betiltása, a méltó fizetések és nyugdíjak garantálása és a többi.

A tiltakozások egyre erősödnek, s egyfajta társadalmi forradalom formáit körvonalazzák. Eszményei között megjelennek azok is, amelyek a ’89-es forradalom után, a gazdasági átalakulás erőltetett tempója miatt hátrasorolódtak: a szolidaritás, az egyenlőség, a testvériség és a nővériség. És akkor, talán épp a nők és a lengyelek ifjú nemzedékeinek jóvoltából, mégsem az a sötét jövőkép valósul majd meg, amit a változások 25. évfordulóján az ellenzéki filozófus professzor, Marcin Król skiccelt fel, midőn a fejét a falba verte: „Ostobák voltunk!”

A jelen lengyel politikai helyzetben nehéz nem arra gondolni, hogy az alkotmánybíróság döntésének időzítése nem a véletlen műve volt. A pandémia, az influenzaszezon, a könnyen megjósolható tiltakozások… Vajon az abortusz témájának előrángatása arra szolgált-e, hogy megerősítse a szélsőségesen konzervatív – és persze nem túl népes – választói réteg hűségét? Hogy Jarosław Kaczyński frakcióját erősítse meg? Vagy arra, hogy elterelje a közvélemény figyelmét a mind erőteljesebben terjedő Covid-járványról?

Az már most jól látszik, hogy a ragály második hullámát Lengyelország nem ússza meg olyan olcsón, mint a tavaszit. A kormány pedig aligha fog plusz jó pontokat gyűjteni azzal, hogy a vihar idején egyenesen a jéghegy felé kormányozza a hajót. Kaczyński miniszterelnök-helyettes és Mateusz Morawiecki kormányfő már a sztrájk alatt tett kijelentéseit, valamint a köztévé vonatkozó erőfeszítéseit figyelembe véve felállíthatjuk tézisünket: a járvány feletti kontroll elvesztéséért, a halálesetek számának növekedéséért, az egészségügyi szolgálat kudarcaiért a teljes felelősséget rövidesen a tiltakozások szervezőire próbálják majd hárítani. Vajon ez volt-e az alkotmánybírósági döntés meghozatalának valódi célja? Úgy tűnik, a PiS számára igencsak kapóra jön az, hogy a meg nem születettekről beszélhet a halottak helyett, s hogy bűnbakot találhat a fertőzés terjedéséért és mind több halálos áldozatáért.

Fokozódó társadalmi feszültségek, készenlétbe helyezett rendőrök és katonák, náci rohambrigádok az utcákon, a közelgő függetlenség napja, mely az utóbbi években mindig a nacionalista közeg megmutatkozására adott alkalmat, s mindez a tomboló járvány körülményei közt – a lengyelországi helyzet bármelyik pillanatban elszabadulhat. (Lengyelország 1918. november 11-én szerezte vissza a függetlenségét a felosztások 123 éve után – a szerk.) Senkit ne lepjen meg tehát a nyugalmazott tábornokok és egyéb erőszakszervezeti vezetők példa nélkül álló nyilatkozata, amelyben az ország biztonságáért egykor felelős személyek a konfliktus fokozása ellen, és a kedélyek csillapítása érdekében szólalnak fel, s a kormány túlkapásainak mérséklését és a rendőrség intézkedéseinek arányosítását kérik.

 

Az aposztázia a Google keresőjében

A múltban a lengyelországi társadalmi konfliktusokban az egyház gyakran közvetítő szerepet játszott – most azonban ő tűnik lenni az egyik félnek. Az álláspontja az abortuszról egyértelmű – ami nem teljesen magától értetődő, az a politikai elköteleződése. A trón és az oltár szövetsége mindig az utóbbi számára ért rossz véget, s épp ezt tapasztalja meg most a lengyel katolikus egyház, amely a politikai küzdelembe avatkozva saját erkölcsi tekintélyét ásta alá. Nemhogy nem szigetelte el magát a politikától, de a püspöki kar tagjai nyíltan felléptek az abortusztabletták ellen; mindez pedig oda vezetett, hogy a tiltakozások résztvevői legalább részben az egyházat okolják a kialakult helyzetért.

A tiltakozások első napjaiban a Google keresőjébe leggyakrabban beírt szavak egyike – a „nők sztrájkja” és a „lockdown” mellett – az aposztázia volt. Azaz a keresztény hit elhagyása. Sokan fognak elfordulni az egyháztól, s Lengyelország Írország példáját követheti, amely Európa egyik leginkább katolikus országából az egyházból való tömeges távozás szimbóluma lett. Evidensnek tűnik tehát az is, hogy a Lengyelországban zajló társadalmi forradalom a lengyel egyházat is valamiféle megújulásra kényszerítse.

A jobboldali politikusok szívesen öblögetnek az olyan szavakkal, mint „egyház”, „nemzet”, „értékek”, „hazafiság” – miközben ujjal mutogatnak a lengyelség potenciális ellenségeire is. Így történt ez alkalommal is. Szónoklatában a templomok védelmére szólított fel Jarosław Kaczyński is, s így beszélt a tüntetésekről: „A Jog és Igazságosság minden tagját, s mindenkit, akik mögöttünk állnak, támogatnak minket, arra szólítok fel, hogy vegyenek részt az egyház védelmében, mindannak a védelmében, amit ma támadás, és korántsem véletlenszerű támadás ért. E támadásokban igen gyakran fedezhetjük fel az előkészítettséget, talán a kiképzést is. E támadás célja az, hogy elpusztítsa Lengyelországot. Hogy olyan erők győzelméhez vezessen, amelyek, ha hatalomra kerülnek, bevégzik a lengyel nemzet történetét.”

Kaczyński provokációszámba menő megnyilvánulása oda vezetett, hogy mind az egyház, mind a Nők Sztrájkjának képviselői, bár az álláspontjukat nem változatták meg, viszonylag gyorsan felismerték: a közvetlen konfrontációjuk semmi jóra nem vezethet. Eközben a jobboldali közeg mintha a hit védelméért vívott háborúra fegyverkezne. Pedig jól tudjuk, a vallásháborúk szerfölött viharosak, és mindig sok ártatlan áldozattal járnak.

A tiltakozások korábban szunnyadó ener­giá­kat szabadítottak fel. Olyan csoportok jutottak szóhoz, amelyek eddig nem vettek részt egyenlő jogon a közbeszédben. Ez háború – ez volt a tiltakozó mozgalom egyik első jelszava, annak a nyomatékosítása, hogy a nők ezúttal nem hagyják abba, nem adják fel, és nem ejtenek túszokat sem.

Kisebb-nagyobb háborúkat mindeddig Jarosław Kaczyński szokott meghirdetni – ma a provokációira a nők adták meg a választ, akik háborúra ugyan nem vágynak, de nem is játszadoznak vele. Bár a tiltakozásokat szántszándékkal kényszerítették ki a hatalom birtokosai, a megmozdulások ereje és nagysága váratlanul érte őket. Az nyilvánvaló, hogy a forradalmi hangulatot lehetetlen hosszú hetekig fenntartani, s végképp nem három éven át, a következő választásokig – de ez a forradalom mindenekelőtt a fejekben zajlik, és azt már nem lehet meg nem történtté tenni.

A karneváli hangulat ellenére világos, hogy az, ami a lengyel utcákon történik, nem játék. A kivételesen kreatív jelszavak azt mutatják, hogy új szereplő lépett ki a harcmezőre – fiatal, energikus és ötletekkel teli. És éppen ezt követeli a legerőteljesebben: a jogot az alkotáshoz, az önrendelkezéshez, a saját tudással, célokkal és képzelettel élt, saját élet megtervezéséhez. Az öreg politikusok és moralisták ólomkatonákhoz szokott lovasszázadának ebben a háborúban nincs esélye – és a fiatalos energia és az alkotó invenció hátterén, a szívből jövő kacaj közepette kipukkad a nagy stratéga mítosza is.

 

Fordította: - dha -

A szerző újságíró, műfordító, a varsói Res Publica Nowa c. folyóirat munkatársa.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.