Áthallások

Publicisztika

Október 23-án végre megtudtuk, mi Magyarország minden bajának legfőbb oka: az, hogy Gyurcsány Ferenc Apró Antal unokáját vette el feleségül.

Október 23-án végre megtudtuk, mi Magyarország minden bajának legfőbb oka: az, hogy Gyurcsány Ferenc Apró Antal unokáját vette el feleségül. Emiatt döglenek a galambok a Tisza-parton, és nyilván emiatt ilyen hülye az ellenzék is. Az előbbi állításnak pontosan annyi az értelme, mint a hétvégi fideszes szónoklatok ún. vezérmotívumának. Baloldali Orbán-fóbia, jobboldali Gyurcsány-fóbia: ez a 2006-os kampány lényege, de evvel még nem mondtunk újat. A stílusbeli eltérést mindazonáltal nem árt észrevételezni, még mielőtt valamiféle kényszeres balanszírozás kedvéért azonos nevezőre hoznánk a Fidesz és az MSZP megnyilatkozásait. Ha csak a legfrissebbeket nézzük: a szocialisták Orbánt a nyílt küzdelem elől minduntalan megfutamodó, elveit a pillanatnyi érdekek szerint váltogató politikusnak láttatják. A Fidesz Gyurcsányt hol véreskezű komcsik örökösének, hol meg nem is igazi baloldalinak (luxusbaloldal). Az MSZP Orbán politikai tettei és magatartása alapján mond valamit, míg a Fidesz legfőbb érve Gyurcsány feleségének a családfája.

Orbán gyakori tetemrehívásából a miniszterelnök is aktívan kiveszi a részét (meglehet, a kevesebb több lenne), míg Orbán ritkán ragadtatja magát arra, hogy Gyurcsányt név szerint minősítse. Ezt fegyverhordozóira bízza, akik nem is okoznak csalódást. A hét végén is ez volt a szereposztás: Áder, Kövér, Pokorni, Rogán pacekba nyomták, Orbán historikus csomagolásban. Ám ha ezt Orbán korábbi nyilatkozatai mellé tesszük, a szövegekből kihüvelyezhető egyfajta orbáni Gyurcsány-kép. (Hogy Gyurcsány mit gondol nyilvánosan vetélytársáról, az egyértelmű, lásd fent.)

Orbán Viktort a 2002-es választásokon - Orbán Viktor értelmezésében - nem megverték, hanem "kiütötték" kezéből a kormányzást. Orbán megneheztelt az ország egyik felére, és a másik feléből kreált magának "egy igazi Magyarországot", ahol ő a főnök, ahol nincsenek kételyek, kérdések, érvek, van viszont áhítat és figyelem és ujjongás. Orbán az Indexnek a minap kifejtette: "Nekem nincs arra szükségem, hogy színpadként használjam a parlamentet, és csak azért mondjam el ott az álláspontomat, mert akkor esetleg többen hallják. Mert el tudom mondani így is, hogy többen hallják. Ha az embereknek akarom elmondani az álláspontomat, akkor nem alacsonyítom le egy ócska ripacskodó színházzá a parlamentet." Na ja: a Parlament maximum annyiban érdemel figyelmet, mint az ' néphez való szólásának épp alkalmas vagy épp nem alkalmas helyszíne. Hogy az Országgyűlés nem okvetlenül erre való, hanem a párbeszédre, azaz kérdések és ellenállítások megfogalmazására, valamint az ezekre való válaszadásra, Orbánban már fel sem merül. És pont ez a legrosszabb. A demokratikus érzékenység immár teljes hiánya; hogy ez történetesen őszintén van így gondolva. Fogalmi képtelenség, hogy Orbán bárkit érdemesnek tartana meghallgatni, urambocsá, válaszolni a kérdéseire. (Nem beszélve arról, hogy a parlamentből a jobboldal igyekszik bohócfesztivált csinálni, Torgyántól Áderig - hogy a nemzet vezetője most az eredményre mutogatva húzogathassa az orrát: de hiszen ez színház.)

A közvélemény-kutatási adatok számára kedvező alakulása egy időre enyhítette a sértett ember haragját, s hajlandónak mutatkozott a megbocsátásra. (A panelpatkányok mégiscsak emberek; kiderült, nagyon szereti Budapestet; megbocsátott azoknak, akik a Kádár-korban éltek etc.) Ám ekkor megjelent Gyurcsány, aki mégiscsak lendületbe hozta valamennyire a szocpártot, s Orbán vonatkozó megnyilatkozásai ugyanazt a durcás kisgyereket kezdték idézni, mint a választások utáni szövegei. Már megint el akarják venni a kedvenc játékszerét - hát hogy jön ehhez Gyurcsány? Aki - mint azt az említett Index-interjúban Orbán kifejtette - 15 éve sehol nem volt még, vagyis a politikában csak "külsős", s ezért gőze sem lehet semmiről. (Mint a katonaságnál: van centid, kopasz?) Október 23-án pedig meg is mondta a tutit. Persze csak úgy áthallásosan, hiszen Rákosiékról beszélt, s őket nevezte politikai kalandornak. Az ajtót pedig a jövőre kell rátörni - ezt előző fellépéséről tudjuk. De afelől aligha lehet kétségünk, hogy az erre fogékony fülekben e mondatok, e személyek és e felszólítások összemosódnak. Gyurcsány politikai kalandor, s az ilyenekre nem kell félni rátörni az ajtót. Sőt: természetadta joga van erre a "magyar embernek".

A negatív kampány, a durvulás, a másik fél szekálása, szavahihetőségének megkérdőjelezése persze legitim része a választási küzdelemnek. Lelke rajta, aki ezekkel próbálkozik. Azokat a szövegeket azonban, amelyek a politikai ellenfélnek és a vele rokonszenvezőknek nemcsak az identitását kérdőjelezik meg, de a létezését is csupán valami félreértés, csalás, ármány eredményének tudják be, s ennélfogva legszívesebben kiiktatnák a képből, örökre megszabadulnának tőle, nem választási kampánynak hívjuk. Hanem félelemkeltésnek és az erőszakra való bujtogatásnak.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.