Pisi, kaki, hülye

Publicisztika

Egyre bonyolódik az athéni olimpián kirobbant doppingbotrány. Jelenleg leginkább az tartja lázban a hon közvéleményét: vajon ki kinek adott vizeletet, s hogy is került abba oxandrolon?
A sportnapilap tudósítása szerint előbb a szövetségi kapitány áldozta volna legnemesebb nedveit a hon oltárán (már ha a dugizacskóba hugyozást lehet így hívni), ám a címzett, az olimpiai ezüstérmétől utóbb - ezek szerint joggal - megfosztott magyar bajnok inkább a volt neves versenyzőt (szintén egykori olimpikont) kérte fel mintaadásra. Az viszont éppen képtelen volt megfelelő mennyiséget produkálni. Ezek után - a szűzmáriáját neki, ez mégiscsak az ezer Nobel-díjas országa! - nem is volt más teendő, mint sok kevés pisit összeönteni, hátha ez egyszer igaza lesz Engelsnek, és a mennyiségi változások minőségibe csapnak át.

Úgy is lett: a termék valóban kivágta a biztosítékot, az elcsapott magyar sampionok meg nem győztek hazasomfordálni. Jól tudjuk, ez csak mese habbal, amire mind ez idáig nincs bizonyíték; erre mondta hüppögve a MOB-főtitkári posztjáról frissen leváltott Aján Tamás, hogy zuhanyhíradó, meg magyar jogi szisztéma (miért, van olyan jogrendszer, amely elfogadja bizonyítéknak a pletykát?).

Persze, majd ha adnak szépen genetikai mintát az érintettek (amire egyébként hatóság nem nagyon kötelezheti őket), akkor esetleg kiderülhet, hogy a leadott pisiben kettő (ne adj isten három!) különböző egyed DNS-e is megtalálható. Ám itt még nem tartunk - most az van soron, hogy Aján Tamás neves sportdiplomatát meneszti az olimpiai bizottság elnöksége, miután másfél órás, parttalan és konkrétumokat nem tartalmazó ködösítéssel és vádaskodással sikerült magára haragítania sportvezetőtársait (akiknek sportágai speciel többnyire nem érintettek az ügyben). Aján korábban sűrűn célozgatott arra, hogy maga már tudja a megoldást, míg az országlakosok inkább a bazmegelő sportvezetők és az érmétől megfosztott olimpikon sutyiban rögzített abszurd párbeszédén derültek, már ha volt még kedvük hozzá.

Tudni pedig nagyon keveset tudunk - nem tudjuk például, hogy igaz-e a fenti történet. Ha igaz, még mindig nem tudjuk, hogy mit tolt nevezett exérmes (Gyurkovics Ferenc), s mit toltak az edzői, ha még a cserehúgy is kiverte a biztosítékot. S végképp nem tudjuk, miért nem tudott, vagy ha igen, miért hallgatott minderről Aján, a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség elnöke, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja, s ha mégis ezt tette, miért gondolta azt, hogy a többek között az ő főszereplésével zajló kabaré majd pont őt fogja posztján hagyni.

Hiába a nagy görcsölés, mindig összejön ama bizonyos utolsó csöpp, amitől betelik a pohár.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.