Semmi. Neki semmi. Mint a minisztériuma: sEMMI. Vagy mint ő maga. A parlamentben sem igen szólal meg. Szinte csak akkor, ha kötelező: a kifejezetten hozzá címzett azonnali kérdésre három héten belül kell válaszolnia.
Folyamatosan ott van viszont helyette más. A tárca szimbóluma. Milyen területeket is gyömöszöltek ebbe a minisztériumba? Csak a leginkább szemelőtt levőket említve: egészségügy, oktatás, szociális ügyek. Ezt mind Rétvári Bence képviseli az Országgyűlésben, aki se nem orvos, se nem pedagógus, se nem szociális szakember, hanem jogász.
Ám a NER-be ilyen kell, mint Kásler.
Nem kompetens semmiben, nem kell szemlesütve szembesülnie semmivel. Neki csak a cinikus hanghordozást kellett tökélyre fejlesztenie.
Csak legyen elég papír, amire ki lehet nyomtatni a számára megírt süket dumát. (Persze ha még ennyi sem kell, az a legjobb. Emlékezzünk az országos tisztifőorvos örökbecsű soraira: "Kedves kollégák! Erre nincs jobb szövegünk? Ez veszélyezteti a feladatellátást, miért kell beleírni? Egyszerűen miért nem hivatkozunk a jogszabályra, hogy 45 nappal meghosszabbítjuk az adatszolgáltatást és kész. Köszönöm szépen! Cili" És kész. Hogy egy klasszikust idézzünk, aki a minisztere helyén lépett színre.)
Amikor Kásler Miklóst jelölte miniszternek Orbán Viktor, kissé meglepetten ugyan,
mégis azt lehetett hinni, végre törődnek egy kicsit az egészségüggyel.
Mégiscsak egy orvosprofesszor került a bársonyszékbe, akit ismerői jó menedzserként jellemeztek. Ehelyett kaptunk egy rögeszmés amatőr történészt, plusz engedelmes múltátformálót. Létre is jött a Magyarságkutató Intézet. És még sok minden, aminek nem kellett volna, csont nélkül (leszámítva Mátyás királyt). És minden, amit pedig a miniszterelnök akart.
Átláthatatlan lélegeztetőgép-vásárlás, sunyi módon rabszolgává tett egészségügyi dolgozók, akik közül ötezren otthagyták az állami ellátást, rendőrtábornokok irányítása alá helyezett ellátórendszer, kórházparancsnokok beállítása. Nincs hozzá köze a miniszternek. Miközben normális helyeken pont ez a baj. A járványügyi intézkedésekhez (noha tagja, sőt formálisan egyik főembere az operatív törzsnek) hozzá sem szagol. Tűri, hogy „nemzeti konzultációra” alapozva – illetve arra hivatkozva – hozzanak döntést nyitásról, zárásról. Hallgat, ha orvos kollégáit egy állami hivatalnok (Gulyás Gergely) simán lehazugozza (kapacitásprobléma nincs, ezzel ellentétes hír: álhír), akik a betegágy mellett állva és küzdve a látják, mi van (és mi nincs) a Covid-osztályokon.
A pedagógusokért se szólt egy jó szót, amikor azok folyamatosan kérték-követelték, sorolják be valahova őket előre az oltási rendben. Vagy legalább valahova.
Igaz, korábban sem izgatta magát miattuk túlságosan. Nyáron csak szunyókáltak az EMMI-ben, miközben szerte Európában egy csomó intézkedést hoztak arra az esetre, ha szeptemberben kinyitnak az iskolák. Nálunk csak egy felületes, néhol röhejes (szekrényeket a folyosóra, akkor majd több hely lesz) miniszteri ajánlás jutott az intézményeknek. Amikor az általános iskolák bezárását javasolták tanárok és szakmai szervezetek, akkor is hallgatott. Hiszen a Főnök azt mondta, várjuk meg a téli szünetet. Csak az utolsó pillanatban zárták be az általános iskolákat. Cserébe legutóbbi Facebook-videójában vállveregetően megdicsérte őket helytállásukért.
De legalább az oltás dolgában előre sorolni őket? Micsoda kérdés… A tanárok ugyanúgy megkapják az oltást, mint minden más magyar állampolgár, az életkoruknak és egészségi állapotuknak megfelelően – szajkózta a hivatalos szöveget kedden a parlamentben Kásler Miklós orvosprofesszor, az Emberi Erőforrások Minisztériumának feje.
És ezt ő rendjénvalónak találja. Vagy nem, csak nem érdekli. Különben mondta volna, nyilván.
