Az új győri polgármesterről a választás előtt annyit lehetett tudni, hogy népszerű orvos. Az első kétszáz nap után meg azt, hogy választói kedvenc intézménye, a városi színház épületének lebontatását fontolgatja. Az ítélet végrehajtása még föl van függesztve, és akárhogy is alakulhat a hagyomány-gazdag műintézet sorsa. Még az is előfordulhat, hogy a víruspánik elvonja a figyelmet az ügyről és minden marad a régiben, vagyis az épület marad. Az ellenben biztosra vehető, hogy a tartalom kicserélődik.
Ha ez történik, azon a pesti teátrumok és a színházművészeti egyetem NER-esítése óta nincs csodálkoznivaló. Orbán és szellemi holdudvara már nem nélkülözheti a választók félrevezetésének egyetlen módját sem.
A miniszterelnök tudománytalanította a tudományt, maga és rendőrei vezették a nem létező járvány elleni műbalhé-harcot, hihetetlenül nagy emberi és anyagi pusztítást mérve az országra.
Csak a tudomány semmibevételét bizonyító lélegeztető-gép beszerzési téboly több száz milliárd forintba és több száz emberéletbe került az országnak. Nem számít, tarolunk tovább: Most bölcs vezérünk minden erejével a művészektől mentesíti a magyar művészeti életet, abban a reményben, hogy újabb elhülyített emberek szavazatait szerzi meg.
De Győrben miért akarja a polgármester főorvos lebontatni a város legfontosabb kulturális intézményének épületét? Nem fogalmaztam jól, a miértet – ld. első bekezdés – tudni lehet: remélik, hogy a hajlékától megfosztott társulat feloszlik, nélküle Győr könnyebben lesz hülyíthető. Ám érdekes az, hogy milyen ürüggyel gondolja eladni a derék fidesznyik a kultúra-rombolást. Azt mondja, hogy a színház épülete nem szép. Ebben van valami, de a Soroksári úti vágóhíddal szemközti Nemzeti sokkal inkább építészeti rettenet, mint a győri KGST síugrósánc. (Mellékesen:
Alföldi mégis tudott benne színházat csinálni.
Erről természetesen öntudatos fideszes nem vesz tudomást.)
A helyzet valóban az, hogy a győri színház kívülről síugrósáncnak, belülről inkább mozinak vagy kultúrházi hodálynak néz ki. De amikor épült, egészen más volt a világ, nekem például akkor kifejezetten tetszett. Kívül-belül. A járvány előtt jártam ott újra, operaelőadás volt, telt ház és értő közönség. A síugrósánc és kultúrház „élmény” az előadás alatt „eloszlott, mint a buborék”, este az előadás után, amikor visszanéztem a házra, nem is volt annyira csúnya...
Az elmúlt két hétben háromszor mentem el autóval a Dózsa György úton. Nem hittem a szememnek! Egy
kétszer akkora síugró sáncot építenek, mint a győri színház.
Ha valami valahová nem illik, akkor helyben vagyunk. Ez is kulturális intézmény lesz.
A mamelukok közt az egyik legszorgalmasabb a városligeti Habony-barát képkölcsönző és rendezvény-szervező aktivista, a képzőművészeti diszkont nagyáruház (korábbi nevén Szépművészeti Múzeum) igazgatója. Neki találkoznia kellene a győri polgármesterrel, hogy szabályozzák végre az esztétikát a NER szellemében. Mert egy fideszes orvos-polgármesternek nagyon is tudnia kell, hogy
a sport = erő-egészség, és a magas kultúra része, a síugró sánc pedig szép.
A szerző sebész.
_top_story_lead_focuspoint_70x70.jpg?key=26afdae1a0a303ef2b6af2203569579a)
