Jeszenszky Géza

Az élet kapuja

25 éve a NATO-ban

Publicisztika

Sokan, de talán nem elegen érezzük ebben az országban, hogy sokszázadnyi megpróbáltatás, tragédia után a magyarság hajója a NATO- majd az EU-tagsággal biztos kikötőben horgonyzott le. A mostanában sokat emlegetett író, Herczeg Ferenc Az élet kapuja c. történelmi regényének címét kölcsönözve, Magyarország előtt kitárult az élet, a jobb jövő kapuja. Nemcsak előttünk: az egykori szovjet tömb valamennyi, 1990-ben szabaddá vált országa előtt.

Nem köszöntötte tűzijáték, nagy hivatalos ünneplés, hogy húsz éve, 2004. május 1-jén – hét sorstárs országgal együtt – az Európai Unió tagja lettünk, de még ennél is jóval kevesebb figyelmet kapott, hogy huszonöt éve, 1999. március 12-én csatlakoztunk az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez. Ezzel megvalósult a rendszerváltozás utáni kormányok közös célja; az 1997. november 16-án a tagságról tartott népszavazáson a csatlakozás 85,5 százalékos támogatást kapott.

A három közép-európai demokrácia csatlakozásának évfordulóján Prágában Bill Clinton korábbi amerikai elnök jelenlétében emlékeztek meg a történelmi eseményről, lengyel részről pedig Duda államelnök és Tusk miniszterelnök Washingtonban kereste fel Biden elnököt; ők a köszönetnyilvánítás mellett az orosz politika által okozott veszély elhárításáról is tárgyaltak. A lengyel kormányfő II. János Pál szavaira hivatkozva arra figyelmeztetett, hogy „nem létezik szabad Európa szabad és független Ukrajna nélkül”, Duda pedig – a hírek szerint – sikerrel győzte meg az elnöki székbe visszatérni igyekvő Donald Trumpot, hogy mennyire indokolt 61 milliárd dollárral támogatni Ukrajna önvédelmi háborúját. Nálunk csak egy könyvbemutató és az Egyesült Államok nagykövetsége emlékeztetett az évfordulóra, meg a Magyar Atlanti Tanács zártkörű rendezvénye.

Ellenségből a biztonságunk garanciája

Az 1949. április 4-én 12 állam által létrehozott NATO az Európát katonai támadással fenyegető Szovjetunió elleni közös védekezés céljára jött létre. Törekvését elérte, a világtörténelem legsikeresebb és leghosszabb ideje fönnálló politikai és katonai szövetségének bizonyult. Ennek köszönhető, hogy nem volt III. világháború – tehát az, hogy élünk. (Ezért a NATO még inkább megérdemelte volna a Nobel-békedíjat, mint az Európai Unió.) Magyarországon a NATO és tagállamai az 1980-as évek végéig ellenségnek számítottak, a magyar katonákat arra képezték ki, hogy adott moszkvai parancsra páncélosokkal és gyalogsággal támadják meg a semleges Ausztriát, és azt legázolva harcoljanak régi barátaink, az olaszok ellen – egy nukleáris eszközökkel vívott háborúban! Az ország népe előtt eltitkolva, de a legfelső vezetők tudtával hazánkban szovjet nukleáris rakéták voltak, kiépített kilövőállásokkal. Tehát háború esetén nukleáris célpont lettünk volna – ettől a katasztrófától, nemzetünk elpusztulásától kizárólag a NATO elrettentő ereje mentett bennünket meg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.