Nem köszöntötte tűzijáték, nagy hivatalos ünneplés, hogy húsz éve, 2004. május 1-jén – hét sorstárs országgal együtt – az Európai Unió tagja lettünk, de még ennél is jóval kevesebb figyelmet kapott, hogy huszonöt éve, 1999. március 12-én csatlakoztunk az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez. Ezzel megvalósult a rendszerváltozás utáni kormányok közös célja; az 1997. november 16-án a tagságról tartott népszavazáson a csatlakozás 85,5 százalékos támogatást kapott.
A három közép-európai demokrácia csatlakozásának évfordulóján Prágában Bill Clinton korábbi amerikai elnök jelenlétében emlékeztek meg a történelmi eseményről, lengyel részről pedig Duda államelnök és Tusk miniszterelnök Washingtonban kereste fel Biden elnököt; ők a köszönetnyilvánítás mellett az orosz politika által okozott veszély elhárításáról is tárgyaltak. A lengyel kormányfő II. János Pál szavaira hivatkozva arra figyelmeztetett, hogy „nem létezik szabad Európa szabad és független Ukrajna nélkül”, Duda pedig – a hírek szerint – sikerrel győzte meg az elnöki székbe visszatérni igyekvő Donald Trumpot, hogy mennyire indokolt 61 milliárd dollárral támogatni Ukrajna önvédelmi háborúját. Nálunk csak egy könyvbemutató és az Egyesült Államok nagykövetsége emlékeztetett az évfordulóra, meg a Magyar Atlanti Tanács zártkörű rendezvénye.
Ellenségből a biztonságunk garanciája
Az 1949. április 4-én 12 állam által létrehozott NATO az Európát katonai támadással fenyegető Szovjetunió elleni közös védekezés céljára jött létre. Törekvését elérte, a világtörténelem legsikeresebb és leghosszabb ideje fönnálló politikai és katonai szövetségének bizonyult. Ennek köszönhető, hogy nem volt III. világháború – tehát az, hogy élünk. (Ezért a NATO még inkább megérdemelte volna a Nobel-békedíjat, mint az Európai Unió.) Magyarországon a NATO és tagállamai az 1980-as évek végéig ellenségnek számítottak, a magyar katonákat arra képezték ki, hogy adott moszkvai parancsra páncélosokkal és gyalogsággal támadják meg a semleges Ausztriát, és azt legázolva harcoljanak régi barátaink, az olaszok ellen – egy nukleáris eszközökkel vívott háborúban! Az ország népe előtt eltitkolva, de a legfelső vezetők tudtával hazánkban szovjet nukleáris rakéták voltak, kiépített kilövőállásokkal. Tehát háború esetén nukleáris célpont lettünk volna – ettől a katasztrófától, nemzetünk elpusztulásától kizárólag a NATO elrettentő ereje mentett bennünket meg.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
