Nem könnyű tömörebben elmondani, miről is szól az orbáni kulturális ellenforradalom, mint azt a Budapesti Operettszínház új igazgatója, „Nemzeti Dalszínházzá” alakítója tette: „Csupán helyszínét, épületét illetően budapesti.” Hát ez az!
De akkor miért nem Celldömölkön csinál „nemzetmegtartó csúcsintézményt” a mester?
Vagy Felcsúton. Egyszerű a válasz: az orbáni újnépies kultúra önmagában nem létezik, csak valami (konkrétan az európai Budapest) ellenében. A Felcsúti Operettszínház ugyanolyan üresen kongana, mint a kertvégi fatornyos stadion. Illetve a királyi páholyban lenne néző. Ott szotyolázna a körözött olajbáró és a főügyész, a fényüzlet-kishercegnő svájci iskolatársaival. És nagy kegyesen O1, a G.(niusz) is ott csipegetne. El-elandalodnának a „szép város Kolozsvár” prosztatába markoló fülbemászójának örök hazugságán.
Az orbáni giccskultúra műfaja a rombolás,
az értékes valódi eltüntetése, hogy helyére léphessen az értéktelen, a hamis. Az orbáni kulturális ellenforradalom a rossz ízlés fesztiválja. Olyan igénytelen silányság, amiről beszélni sem lenne érdemes, ha O1G nem ücsörögne – lassan tíz éve – az ország kasszakulcsán. Ha ő maga nem tenne úgy, mintha az ő rossz ízlése tenné boldoggá az ő (szeretve sanyargatott) népét. Persze, van, akit boldoggá tesz. Nem a kormányfő az egyetlen népmesébe érdemes bunkó itt a Kárpát-nagyhazában. De nála érdemesebb kevés van.
A város és a falu ellentéte létezik, mióta a város ki van találva. Mert a városban szabadabbak voltak a polgárok a jobbágyoknál. Szabadságukból még a művészet, meg a tudomány művelése is kitellett. A népies mozgalom a „romlott” várost akarja hasonlóvá tenni a „romlatlan, tiszta” faluhoz. A város természetesen befogadó. A perifériáról érkező tehetségek és zsenik (Petőfitől Illyés Gyuláig) beépülnek a magas kultúrába. Senki sem mondja Petőfiről, hogy vidéki költő. Vagy Bartókról, hogy fővárosi igric. Csakis a minőség számít. Nos, a fideszes kultúr-ellenforradalmároknál pont az a hiánycikk.
A szerző sebész.
Figyelmébe ajánljuk
Fiúk a barakkból
Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.
Szellemes
Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.
Lehetnénk jobban is
Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.
A fájdalomdíj
A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.
Magyarország borvirágos ábrázata: Nagy Feró a rendszer arcává vált
Így bomlik
Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.
„Ők nem láthatatlanok”
A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.
Polgár Csaba: „Van pénz, de ezzel inkább az ideológiát szolgálják ki, és nem a kultúrát”
Ha nem látom, nincs
Sok barátság, családi kapcsolat ment 2010 óta gajra politikai vitákon.
Mindenki eltűnt
Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.
„Ez az identitásom része”
Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

