Az orbáni kulturális ellenforradalom a rossz ízlés fesztiválja

  • Haskó László
  • 2019. január 20.

Publicisztika

Műfaja a rombolás.

Nem könnyű tömörebben elmondani, miről is szól az orbáni kulturális ellenforradalom, mint azt a Budapesti Operettszínház új igazgatója, „Nemzeti Dalszínházzá” alakítója tette: „Csupán helyszínét, épületét illetően budapesti.” Hát ez az!

De akkor miért nem Celldömölkön csinál „nemzetmegtartó csúcsintézményt” a mester?

Vagy Felcsúton. Egyszerű a válasz: az orbáni újnépies kultúra önmagában nem létezik, csak valami (konkrétan az európai Budapest) ellenében. A Felcsúti Operettszínház ugyanolyan üresen kongana, mint a kertvégi fatornyos stadion. Illetve a királyi páholyban lenne néző. Ott szotyolázna a körözött olajbáró és a főügyész, a fényüzlet-kishercegnő svájci iskolatársaival. És nagy kegyesen O1, a G.(niusz) is ott csipegetne. El-elandalodnának a „szép város Kolozsvár” prosztatába markoló fülbemászójának örök hazugságán.  

Az orbáni giccskultúra műfaja a rombolás,

az értékes valódi eltüntetése, hogy helyére léphessen az értéktelen, a hamis. Az orbáni kulturális ellenforradalom a rossz ízlés fesztiválja. Olyan igénytelen silányság, amiről beszélni sem lenne érdemes, ha O1G nem ücsörögne – lassan tíz éve – az ország kasszakulcsán. Ha ő maga nem tenne úgy, mintha az ő rossz ízlése tenné boldoggá az ő (szeretve sanyargatott) népét. Persze, van, akit boldoggá tesz. Nem a kormányfő az egyetlen népmesébe érdemes bunkó itt a Kárpát-nagyhazában. De nála érdemesebb kevés van.
A város és a falu ellentéte létezik, mióta a város ki van találva. Mert a városban szabadabbak voltak a polgárok a jobbágyoknál. Szabadságukból még a művészet, meg a tudomány művelése is kitellett. A népies mozgalom a „romlott” várost akarja hasonlóvá tenni a „romlatlan, tiszta” faluhoz. A város természetesen befogadó. A perifériáról érkező tehetségek és zsenik (Petőfitől Illyés Gyuláig) beépülnek a magas kultúrába. Senki sem mondja Petőfiről, hogy vidéki költő. Vagy Bartókról, hogy fővárosi igric. Csakis a minőség számít. Nos, a fideszes kultúr-ellenforradalmároknál pont az a hiánycikk.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Nem vénnek való vidék

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.