Nem könnyű tömörebben elmondani, miről is szól az orbáni kulturális ellenforradalom, mint azt a Budapesti Operettszínház új igazgatója, „Nemzeti Dalszínházzá” alakítója tette: „Csupán helyszínét, épületét illetően budapesti.” Hát ez az!
De akkor miért nem Celldömölkön csinál „nemzetmegtartó csúcsintézményt” a mester?
Vagy Felcsúton. Egyszerű a válasz: az orbáni újnépies kultúra önmagában nem létezik, csak valami (konkrétan az európai Budapest) ellenében. A Felcsúti Operettszínház ugyanolyan üresen kongana, mint a kertvégi fatornyos stadion. Illetve a királyi páholyban lenne néző. Ott szotyolázna a körözött olajbáró és a főügyész, a fényüzlet-kishercegnő svájci iskolatársaival. És nagy kegyesen O1, a G.(niusz) is ott csipegetne. El-elandalodnának a „szép város Kolozsvár” prosztatába markoló fülbemászójának örök hazugságán.
Az orbáni giccskultúra műfaja a rombolás,
az értékes valódi eltüntetése, hogy helyére léphessen az értéktelen, a hamis. Az orbáni kulturális ellenforradalom a rossz ízlés fesztiválja. Olyan igénytelen silányság, amiről beszélni sem lenne érdemes, ha O1G nem ücsörögne – lassan tíz éve – az ország kasszakulcsán. Ha ő maga nem tenne úgy, mintha az ő rossz ízlése tenné boldoggá az ő (szeretve sanyargatott) népét. Persze, van, akit boldoggá tesz. Nem a kormányfő az egyetlen népmesébe érdemes bunkó itt a Kárpát-nagyhazában. De nála érdemesebb kevés van.
A város és a falu ellentéte létezik, mióta a város ki van találva. Mert a városban szabadabbak voltak a polgárok a jobbágyoknál. Szabadságukból még a művészet, meg a tudomány művelése is kitellett. A népies mozgalom a „romlott” várost akarja hasonlóvá tenni a „romlatlan, tiszta” faluhoz. A város természetesen befogadó. A perifériáról érkező tehetségek és zsenik (Petőfitől Illyés Gyuláig) beépülnek a magas kultúrába. Senki sem mondja Petőfiről, hogy vidéki költő. Vagy Bartókról, hogy fővárosi igric. Csakis a minőség számít. Nos, a fideszes kultúr-ellenforradalmároknál pont az a hiánycikk.
A szerző sebész.
Figyelmébe ajánljuk
Vörösben
Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.
Magánügyek, közügyek
A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.
Szintén zenész
- - turcsányi -
Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).
Patchwork művészportrékból
A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.
Delejező monstrum
Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.
Hatvanpuszta két hintája
Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.
Két akol
Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.
„Saját félelmeink rossz utakra visznek”
Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.
Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat
Zhengming, avagy a nevek kiigazítása
„A kormányzás legfontosabb lépése a nevek kiigazítása.”
(Konfuciusz: Beszélgetések és mondások, 13.3)
„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”
Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.