A keresztényeknek színt kell vallaniuk. De csakis a kormány mellett?

  • Joób Márk
  • 2019. január 23.

Publicisztika

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége semmibe veszi a Biblia tanítását és kifordítja a keresztény értékrendet.

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) január 14-én közleményt adott ki a „legfőbb közjogi méltóságokat, a vezető politikusokat és a közéleti emberek személyét, valamint a vallási szimbólumokat becsmérlő szóhasználat” miatt, mert az szerinte „az emberi személy tiszteletét, a demokrácia alapértékét is megtiporja”.

Szögezzük le: KÉSZ nagyon ritkán ad ki közleményt.

Sem a hajléktalan, fogyatékos, kilakoltatott vagy egészségügyi ellátásra szóruló emberek méltósága érdekében, sem az égbekiáltó korrupció, a közmédia leleplezett hazugságai vagy a független igazságszolgáltatás kiiktatására tett törekvések ellen nem foglalt állást külön közleményben.

Úgy tűnik azonban, hogy a kormánnyal és holdudvarával szemben egyre erősödő kritika közönségességét olyan súlyos társadalmi problémának tartja, hogy keresztény szervezetként nem hagyhatja szó nélkül. Sőt, szerinte a hatalmon lévők ellen irányuló közönséges szóhasználat az a veszély, amely ma hazánkban az emberi méltóságot és a demokráciát fenyegeti.

Aktuális közleményével és az igazán sürgető társadalmi problémákkal kapcsolatos hallgatásával a KÉSZ semmibe veszi a Biblia tanítását és kifordítja a keresztény értékrendet.

Munkácsy Mihály festménye: Krisztus Pilátus előtt

Munkácsy Mihály festménye: Krisztus Pilátus előtt

Fotó: Wikipédia

Jézus nem korának közjogi méltóságai mellett kampányolt, nem állt a nagyhatalmú Pilátus szolgálatába és nem is csatlakozott a képmutató farizeusokhoz, hanem a társadalom peremére szorult emberekkel, a szegényekkel, betegekkel és megbélyegzettekkel vállalt közösséget, amikor Isten szeretét hirdette.Isten követőinek a politikai-gazdasági hatalomhoz fűződő viszonyáról azt mondta Jézus:

„Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is.” (Máté evangéliuma 6,24) E jézusi intés alapján önvizsgálatot kell tartania a KÉSZ-nek, a keresztény egyházaknak és szervezeteknek, hogy kit is szolgálnak valójában: Istent vagy a politikai-gazdasági Mammont? Felemelik-e hangukat a keresztény értékek védelmében vagy hallgatnak, nehogy veszélybe kerüljön az állami támogatásuk? A Biblia nem ismer kompromisszumos megoldást.

Nekünk, keresztényeknek színt kell vallanunk az aktuális társadalmi kérdésekben.

A szerző keresztény filozófus-közgazdász

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.