Közös tulajdonba került a kormánypárti propagandamédia jelentős része. Egyrészt Mészáros Lőrinc cége, a Mediaworks teljessé tette a lappiaci portfólióját, felvásárolt három kisebb kiadót, így hozzájutott további öt megyei laphoz, a Bors bulvárlaphoz és a Szabad Föld hetilaphoz.
A vidéki Magyarország tájékoztatására létrehozott országos hetilap, a Szabad Föld fél évszázada kedvelt célpontja a politikának. Egy hete ismét a jobboldal pozícióit erősíti, miután az MSZP volt pénztárnoka, Puch László nem tudott nemet mondani Mészáros Lőrinc médiagömböcének. Az még nyitott kérdés, hogy a Népszavát is lenyeli-e a Fidesz.
Ezután a létrejött óriáscéget Mészáros felajánlotta a nemrégiben létrehozott Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványnak (KESMA). Hogy a történet még furcsább legyen, nemcsak Mészáros döntött így, hanem kilenc másik médiatulajdonos is, Habony Árpádtól Schmidt Márián át Matolcsy Ádámig.
Nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítették a fideszes médiabirodalom létrehozását
A versenyhivatal és a médiatanács így nem vizsgálja az összefonódást. Egy szerdán megjelent kormányhatározat nemzetstratégiai jelentőségű minősítést adott az új fideszes médiaholdingot megalapozó ügyleteknek - írja a hvg.hu. Az Orbán Viktor miniszterelnök által aláírt rendelet a közérdekkel indokolja a minősítést, melynek valós célja az lehet, hogy a Gazdasági Versenyhivatalnak és a Médiatanácsnak így nem kell vizsgálnia, hogy a holding korlátozza-e a versenyt vagy a média sokszínűségét.
A kuratórium fideszes kötődésű tagokból áll, ők bízták meg Liszkay Gábort, a miniszterelnök hűséges emberét a menedzsment ellátásával. Nehéz megmondani, hogy pontosan mekkora a felajánlott cégvagyon, ehhez egyenként kellene elvégezni az egyes vállalatok értékelését.
| ||
Számolni kell azzal is, hogy az összesített cégérték jóval nagyobb, mint a különálló cégek értékének összege, hiszen egy ilyen széles portfólió kedvező ajánlatot tehet a hirdetőknek, mert olyan csomagok alakíthatók ki, amelyekkel nagy tömegek és speciális célcsoportok is hatékonyan elérhetők. Az elmúlt évek pénzügyi adataiból sem könnyű következtetéseket levonni: az alapítványhoz került propagandakiadványok bevételeiben az állami hirdetések domináltak, piaci körülmények között régóta nem mérették meg magukat.
Egyablakos rendszer
Vajon miért tette meg a fideszes médiairányítás ezt a szokatlan lépést?
Évek óta közpénzből finanszírozták a propagandát, amit az állami hirdetések piactorzító hatásáról szóló elemzések, cikkek szóvá is tettek, de ezek a kritikák nem sok vizet zavartak. Nem vonultak tízezrek az utcára, hogy független médiát követeljenek, de az Európai Bizottságot sem érdekelte a piaci verseny hiánya.
Évekig működhetett volna az eddigi rendszer, ehelyett a miniszterelnök (mert ne legyen kétségünk, hogy ezt a döntést ő hozta meg) tett róla, hogy a magyar médiaügyekre ismét odafigyeljen a világ. A kormányközeli tulajdonosok eddig messziről befektetőknek néztek ki, de azzal, hogy tömegével ajánlották fel ingyen a milliárdos cégvagyonukat egy alapítványnak, lényegében pecsétes papírt állítottak ki arról, hogy strómanok voltak. Ráadásul a magyar médiapiac immár formálisan is végtelenül koncentrálttá vált. Ezt fokozza, hogy a miniszterelnök közérdekből nemzetstratégiai jelentőségű összefonódássá minősítette a tranzakciót, és így elejét vette a versenyhivatali vizsgálatnak.
Miért félt ennyire a Fidesz a versenyhivataltól?
Még a végtelenül szervilis NER-ben is volt rá esély, hogy a GVH nemet mond e tranzakcióra? Számos jelentős elérésű média, így a megyei napilapok, az egyetlen országos kereskedelmi rádió, a Retro, valamint az Origo hírportál is az alapítványhoz került. Szektorális megoszlás szerint a nyomtatott lapok piacán történt a legnagyobb piaci koncentráció. A televíziós és rádiós piacon vannak erős kormánypárti szereplők, amelyek kimaradtak ebből, és természetesen ott van a közszolgálati média is, amely szervezetileg különálló, még ha tartalomban hűen követi is a propaganda-célokat. Az online piacon szerencsére még maradtak nagy elérésű független szereplők is, így ott sem annyira látványos a koncentráció növekedése, bár az Origo, a 888, a Mandiner és a Ripost.hu egy kézbe kerülése versenyjogi szempontból is figyelemre méltó.
| ||
A nyomtatott piacon kialakult koncentrációt jól mutatják a 2017-es hirdetésibevétel-adatok: a teljes hirdetési bevétel 53 százaléka azokhoz a médiumokhoz vándorolt, amelyeket most elnyelt az alapítványi médiaholding (lásd ábránkat). Ez az arány az állami hirdetések esetében eléri a 83 százalékot. (Ha egyébként nem tudnánk, akkor ebből a két adatból is kiderülne, hogy a holdingba került cégek nem piaci alapon működnek, az állami reklámköltés kedvezményezettjeiként jutnak jelentős bevételhez.)
Egészen döbbenetes, ahogyan a megyei lapok piacán a teljes koncentráció megtörtént: mind a 18 megye napilapja egy kézbe került. A Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség auditja szerint 2017 második félévében 586 ezer volt a megyei lapok összesített példányszáma, ami hozzávetőleg 2 millió olvasót jelenthet. Ha semmilyen más kiadvány nem lenne az alapítványnál, már ez önmagában megbukna egy tisztességes versenyhivatali vizsgálaton. Ehhez képest azonban az új médiaholding számtalan más médiamárkát is tartalmaz, az Átlátszó számítása szerint összesen 476 címről van szó.
Ha megfordítjuk a logikát, nézhetjük úgy is, hogy összesen három olyan napilap maradt Magyarországon – beleértve az országos és megyei napilapokat –, amelyek az alapítványon kívül léteznek. Ezek közé tartozik a Magyar Hírlap, amely szerkesztési irányultságát tekintve bőven beférne a portfólióba, Széles Gábor lapja ugyanis méltó párja bármelyik kormánypárti propagandafelületnek. Kimaradt még a Blikk, amely egy nemzetközi befektető, a Ringier–Axel Springer tulajdonában van, de bulvárlapként nem tesz hozzá túl sokat a közéleti tájékozódáshoz. Az egyetlen valamirevaló napilap a Népszava, amely tényleg utolsóként szolgálja azon újságolvasók igényeit, akik nem a propagandából szeretnének értesülni a napi történésekről.
A helyzetet árnyalja, hogy a Népszava tulajdonosa az a Puch László volt szocialista pártpénztárnok, aki éppen most játszotta át a Szabad Föld hetilapot Mészáros Lőrincnek, vagyis közvetve a KESMA-nak.
Puch László felejthetetlen produkció végén bökte ki, hogy az MSZP törvénysértéssel nyert 2006-ban
A magyar közélet régóta látott ennyire bizarr eseményt! Puch László a Spinozában járt, ki tudja, miért. Kedd este, nem sokkal fél kilenc előtt Puch László láthatóan megkönnyebbülten állt fel a színpadi székből, amelyben 80 percen át ült, olykor egészen feszengett.
Egy olyan hetilapról van szó, amelyet, szemben a többi politikai lappal, elsősorban vidéken olvasnak, példányszáma eléri a 62 ezret, s ezzel akár a 200 ezres olvasottságot. Puchban annyi tisztesség sem volt, mint annak idején Simicska Lajosban a Magyar Nemzet bezárásakor. Simicska úgy adta át a jogokat, hogy előtte megszüntette a lap kiadását, márpedig a nyomtatott lapok piacán köztudott: ha egy újság hónapokra eltűnik, kizárt, hogy az esetleges – jelen esetben kormánypárti – újraindításakor az idősödő előfizetői tábor újra mozgósítható legyen.
Hogy teljes legyen az összkép, Puch a másik hetilapját, a Vasárnapi Híreket bezárta, így lényegében csak a Népszava maradt MSZP-közeli lapként.
A pénz eredete
Vajon az így kialakított portfólió mennyire fogja vonzani a kereskedelmi hirdetőket – akár azokat is, amelyek nem látnák szívesen a márkájukat listázások, lejárató cikkek, később helyreigazítandó hazugságok mellett?
Nagy dilemma lehet számukra, hogy kizárólag a célcsoport optimalizálását tartsák-e szem előtt, vagy azt is, hogy hosszabb távon az egyszínű médiatérkép milyen hatással lesz a piacgazdaságra, egyáltalán arra az országra, ahol tevékenykednek. Munkál-e olyan felelősségérzet ezekben a hirdetőkben, hogy rövid távú kampányérdekeiket fölülírva támogassák a megmaradt független médiát?
A másik fontos kérdés, hogy mi lesz a portfólióból kimaradt, ám kormányközeli szereplőkkel. A legnagyobb falat egyértelműen a Tv2-csoport, Andy Vajna kormánybiztos érdekeltsége. Egy kereskedelmi tévé működtetése teljesen más kompetenciákat igényel, mint egy propagandagépezeté. Itt tényleg számít, hogy mekkora a közönség.
| ||
A társaság veszteségei azt mutatják, a tévés piacon működő 4-5 független szereplővel folytatott verseny költségét nem lehet pusztán állami hirdetésekből kigazdálkodni – pedig az elmúlt két évben a kormány és az állami cégek hatalmas összegeket toltak a Tv2-be. Ettől függetlenül valószínű, hogy előbb-utóbb a Tv2 is az alapítvány tulajdonába kerül majd. Alighanem igazi hungarikum lesz a nonprofit alapon működő kereskedelmi médium.
Hasonlóan bizonytalan a Rádió 1 jövője, amely szintén Vajna tulajdonában áll és egyelőre megúszta a beolvadást. Ezen felül van még néhány kisebb propagandamédia, amelyeket a tulajdonosuk meg tudott tartani, nem kellett „beszolgáltatni” az alapítványba. Ilyen a már említett Magyar Hírlap, a hetilapok közül a Demokrata, az online oldalak közül a PestiSrácok. Ám nem okoz majd különösebb meglepetést, ha egy szép napon ezek is bekerülnek a gigaportfólióba.
Az újonnan létrehozott alapítványi portfólió tökéletesen szolgálni fogja a Fidesz kommunikációs érdekeit. A Szabad Föld kivételével szerkesztőségi irányváltás sem szükséges, legfeljebb egy kicsivel még központosítottabb lesz a médiabirodalom. Azt viszont nem tudjuk, milyen egyéb elképzelések vannak még a háttérben, amelyek ezt a speciális szervezeti formát indokolhatnák.
Lehet, hogy valóban készül egy olyan javaslat a Fidesz berkeiben, amely szerint csak nonprofit alapítványoknál jelenhet meg állami hirdetés, mint ahogy az már el is terjedt a sajtóban. Az sem elképzelhetetlen, hogy a tao-pénzek útját nyitnák meg a „nonprofit” média számára, elvégre az előadó-művészeti tao megszüntetésével amúgy is pénzek szabadulnak fel a rendszerben. Bárhogy lesz is, egy dolog biztos: az állami forrásoknak köszönhetően az alapítványnak nem lesznek pénzügyi nehézségei, a piaci versenyt pedig csak hírből ismerik majd.
A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem docense és a Mérték Médiaelemző Műhely kutatója.
(Nyitókép: Magyar Népmesék - A kisgömböc)
