Magyar Narancs, IX. évf. 26. szám, 1997. június 26.
A főhivatal mindezt írásba adta már egyszer (április 21-én), vagyis Simsa a szerződést a minisztériumi kifogások ismeretében kötötte meg. Gondolhatnánk tehát, az EbÖ elnöksége nagy ívben tesz mindenre és mindenkire - ám tévednénk. Bizony. Mint egy június 17-i, Simsa alelnök által jegyzett levélből kiderül, az önkormányzat saját szakértőivel kivizsgáltatta az esetet, és semmi jogszerűtlent nem talált. Hogy nem volt közgyűlési jóváhagyás? Hogy a szerződéskötés előtti utolsó közgyűlés nem adott felhatalmazást az Alelnöknek az OTP-részvényekkel való csencselésre? Magyarázat erre is van, íme: a szerződésről "a március 24-i közgyűlés előtti napon derült ki, utolsó, általam történt áttekintése után, hogy nincs konkrét közgyűlési határozat az ingatlan megvásárlására". Nahát. Apró feledékenység egy két éve tartó ügymenetben. Gond azonban egy szál se: magnóra mondott szöveg alapján szóbeli előterjesztéssel korrekció, vagy mi, a március 24-i ülésen, ahol a grémium áldását adja a biznisz új verziójára, legalábbis az Alelnök ezt állítja. Ám az a közgyűlés - a jegyzőkönyv szerint - erről nem beszélt.
Simsa levele a jelek szerint meg nem történt dolgokat kezel faktumként. Ha mindehhez hozzávesszük az önkormányzat OVER-bizottságának konklúzióját, hogy tudniillik lényegében mindenki egyformán vétkes több száz millió eltapsolásában, s hogy voltaképpen nem botrányról beszélhetünk, hanem csupán tények eltérő értelmezéséről, akkor lassan összeáll a kép. A valóság nem rekonstruálható, ne is próbálkozzatok vele, sugallja e logika.
Ne dőljünk be nekik. Ne legyintsünk unottan a sokadik homályos ügylet után. Azt fogadnánk el evvel, hogy vannak a törvényességen felül állók, egyenlők közt egyenlőbbek, akik a köz javát saját hitbizományként kezelik. Azt, hogy a Mi Hazánk csakis így működhet, s hogy végső soron mindez a demokrácia velejárója.
Nem, nem, soha.