Budai Gyula a múlt héten sem pihent, pedig Papcsák kiválásával nyakába szakadt az egész hóbelevanc, akarjuk mondani csontvázkollekció, de nem ismer pardont, még vasárnap sem teszi le a lantot. Szerdán még csak a legfőbb ügyész helyettesének, Belovics Ervinnek a frakkját sikerült elkapnia, hogy mondaná meg, mikor kérik már ki a Háztól Gyurcsány Ferencet, a sukorói telekcsereügy fő éceszgéberét. Vasárnapra a legfőbb ügyész, Kovács Tamás is meglett neki a tárgyban - mindketten hárítottak.
Mindeközben Budai már szerdán kész tényként beszélt arról, hogy Kovács asztalán hever a Gyurcsány mentelmi jogának felfüggesztését kérő okirat, csak épp alá kéne kanyarítania a nevét. Ezt az ügyészség szóvivője időközben cáfolta, s vasárnap sem reagált rá érdemben Kovács. Azt, hogy egyáltalán a volt miniszterelnökről van szó, két információból lehet - nagy bizonyossággal - kikövetkeztetni. Schiffer András tavalyi e tárgyú feljelentéséből, melyben nevesítette Gyurcsányt, és Belovics szerdai reakciójából, melyben annyit közölt, hogy az ügyészségi vizsgálat kiterjed egy mentelmi jogot élvező képviselőre is.
Mindezen ismeretek fényében nyugodtan állíthatjuk, hogy a "Gyurcsány-ügy" még jó darabig bearanyozza majd hétköznapjaink közéletre fordított részét. És ebben a hiperaktív Budai mellett immár maga a célszemély is részt vesz: interpellálná a miniszterelnököt, s különben is ott van minden kilométerkőnél, kiáll, tüntet és megmondja a véleményét, s még olyan, kétségkívül hitelesnek mondható fegyvertársakat is talál hozzá, mint például Ungváry Rudolf. Úgy értjük, a jelenlegi ellenzék balfele előtt hiteleset - de hát ez ennek a történetnek a másik szála: hogy tudniillik mindeközben Gyurcsány, nem is annyira csendben, mint inkább a rá jellemző zajjal hekkeli az ellenzéket. S úgy tűnik, jól teszi, noha annyian s annyifelé megírták, bemondták - csak az utóbbi hetekben mi is kétszer -, hogy ő itt nem nagyon ugrálhat, s most még ráadásul korán is lenne ehhez. Nos, a pillanatnyi helyzet inkább őt látszik igazolni. Magyarországon van a Jobbik meg az ellenzék, mind a kettő körülbelül a béka segge alatt. Gyurcsány kivitt az utcára úgy ötezer embert a Fidesz ellen tüntetni, az LMP ötszázat sem (elkapta szegényeket egy jó kis eső). És most még - ellenzéki és más külső szemszögekből nézve - a mártírszerep, a koncepciós perrel fenyegetett demokrata státusa is kinéz neki - a Fidesz buzgó segedelmével. De hát mit lehet tenni, a Fidesz egyik leghangsúlyosabb és legközérthetőbb választási ígéretéről van szó: "Meg lett mondva, hogy el lesznek kapva, s mi (én) nem viccelünk, megtartjuk az ígéretünket."
A magyarországi demokrácia közeljövőbeni kulcskérdése, hogy milyen áron.
A nyomozati szakaszban lévő ügy állásáról, esetleges bizonyítékairól az ügyészség, élve ez irányú jogaival, nem beszél - idevágó ismeretekkel tehát a köz sem rendelkezhet. De például épp e sorok körmölésekor hozta nyilvánosságra az ügyészség a Hunvald György ellen elkészült vádiratot. Előzetes letartóztatásban ül Hagyó Miklós, Wieszt János és néhány állami vállalat volt vezetője; meg van mondva, a politika erre magát valamiért illetékesnek érző része (na, ki?) megmondta, hogy a Mal Zrt. felelős egyedül az iszapkatasztrófáért. Mindebből csak összekalapál valamit a Fidesz, még akár a jogállam különösen súlyos megsértése nélkül is, vagy akárhogy - amivel éppenséggel betömheti a választói száját, s csak kezelhető mennyiségben váltanak át híveik a Jobbikra. De az igazi nagyvad Gyurcsány. Hogy vele mit mernek kezdeni. S ez a nagyvad szerep Gyurcsány életbiztosítása is (legalábbis az ellenzékért folytatott küzdelemben). Ha nem vegzálná a Fidesz ekkora lármával, talán kikopna még az ellenzéki köztudatból is - de ez a vonat elmenni látszik, s az elempés, maszopos vágányokra nem várható új személy érkezése.
A kocka el van vetve, Gyurcsány akkor is megmenekült, ha a Fidesz tovább fokozza a - tőle semmiképpen nem idegen - nyomásgyakorlást az igazságszolgáltatásra, és sikerül bíróság elé állítani, mondjuk az uniós elnökségünk idején a volt miniszterelnököt, ami azért Európában nem egy kimondott népszokás.
Ha ez bekövetkezik, ahhoz egyfelől egyértelmű, világos és megdönthetetlen bizonyítékok szükségesek, másrészt akkor nyilván mindenfelől nagy figyelem fogja kísérni a magyarországi igazságszolgáltatás munkáját, szilárdságát, állóképességét. Megáll-e a reá nehezedő politikai nyomással szemben? Ha ilyen bizonyítékok nincsenek, márpedig az eset eddigi nyilvános dokumentációja, különböző szintű pertraktálása, a köré fonódó viták ilyet még nem hoztak felszínre, akkor csak rosszul jöhetnek ki vádlói a dologból. Azért szavazatokkal fognak fizetni. A 22-es csapdája a Fidesznek mindebben, hogy ha nem állítják bíróság elé, a keményvonalas közönségük megy a Jobbikhoz, ha igen, bebukhatják ország-világ jóindulatát, a megelőlegezettet és a fenntartás nélkülit is, persze okkal. Tehát a józan ész úgy diktálná, hogy hamarosan elő kell hozakodni azokkal a megdönthetetlen bizonyítékokkal. Hm.
De van másik megoldás is: addig csinálni a görögtüzet Sukoró és Gyurcsány körül, amíg van benne egy cseppnyi szufla is, aztán - mondjuk egy másik "nagy balhé" árnyékában - hagyni elhalni az egészet. Hiszen Magyarországon kilenc éve, mióta az első Orbán-kormány elveszítette a választásokat, folyamatosan kampány van. E kampánynak a tavaszi kétharmados forradalom sem vetett véget, azóta is naponta robbannak a petárdák, naponta le kell győznie valakit Orbán Viktornak. Mindez azért van, mert a Fidesznek távolról sincs a zsebében a bölcsek köve, nem tett még szalmát sem keresztbe az ország valódi és hosszú távon fenntarthatatlan problémáinak megoldásáért, de láthatóan még nem is gondolkodott ilyesmin. Csak a következő megnyerni muszáj meccs lebegett a szeme előtt. Így az, hogy merre tekeredik a Gyurcsány-ügy tovább az igazságszolgáltatásban, csak Orbán Viktor akaratán múlik. Ennek nem szabadna így lennie.
