A cseh külügyminiszter szerint megtörténhet, hogy lebontják az etnikai falat, amellyel Ústí nad Lábemben elválasztották a roma lakótelepet a város többi részétől, tudhatjuk meg a napisajtóból, és itt akár abba is hagyhajtuk a sztori követését, megvan a happy end: féktelen elemző kedvünkben akár azt is dörmöghetnénk, hogy lám, Európa mégiscsak jelent valamit, a cseh külügyminiszter ugyanis Finnországban számolt be erről a fejleményről, mely földrajzi kontextusba azért helyzete magát, mert épp ez az ország az Európai Unió soros elnöke.
A miniszter azt se titkolta, hogy a cseh kormány helytelenítette ezt a fal-históriát, de az önkormányzatiság nagyon erős náluk, ha egy helyi főizé valamit a fejébe vesz, akkor kormánynak coki, az ombudsmant meg épp tavaly ilyentájt tévesztették össze egy tálca knédlivel ismeretlen tettesek, és egyébként is, a demokrácia annyit tesz, hogy a nép akarata jogosult az érvényesülésre, falat építeni meg nem ütközik törvénybe, egy fal nem is nagyon ütközhet semmibe, csak viszont, különben kész a képzavar.
Ami a falat illeti, önkormányzatiság ide meg oda, nyilvánvalóan sepercen belül úgy lebontják, mintha ott se állt volna, legalábbis így vélik a lebontás centralizált elrendelői, miközben hányják a fittyet az önkormányzatiságra: Csehországnak be kell kerülnie az unióba.
Le lesz bontva, de megmarad az emléke, erre építői és lebontói is mérget vehetnek. Csehország, vállvetve a többi ká-európai szemétteleppel tagja lesz az uniónak, kispolgárai néhány generáció után rászoknak, hogy etnikai indulataikat a klozetjükben, ahova való, intézzék el, néhány generáció után már a kérdés is inadekvát lesz, hogy nem lenne-e jobb az uniónak, ha várna még néhány évtizedecskét a bővítéssel, vagy felejtené-e el inkább az egészet, elvégre, úgy látszik, nem megy.
