Áztatja rút zászlaját

Publicisztika

Ha olvasóink rajta tartják szemüket a világ, de legalábbis Európa ügyein, csodákra bukkanhatnak.
A minap például Tabajdi Csaba (MSZP-politikus és az EP nemzeti kisebbségügyi képviselőcsoportjának elnöke) tartott beszédet a jórészt kisebbségi politikusokból álló franciaországi breton nagyválasztmány előtt, s kemény szavakkal illette a francia kisebbségi politikát. Mint előadásából kiderült: a franciák módfelett elmaradtak az európai kisebbségügyi normák teljesítése terén, hovatovább az ország presztízse forog már kockán. Tabajdi ugyan nem bocsájtkozott történelmi magyarázatokba, de azért tudnunk kell: a hivatalos Franciaország hagyományosan egynyelvű, egykultúrájú országként definiálja magát - hogy mást ne mondjunk, ez a "hivatalos", a jakobinus, republikánus hagyomány, elvégre a kisebbségek meg nyelvjárások (patois) követői úgyis mindig az ellenforradalmárokat, a királypártiakat, Vendée-t, a huhogókat támogatták, amiért ugye jól meg kellett büntetni őket (utoljára a II. világháborút követő épuration alkalmával). A hivatalos Franciaország most is csak azzal foglalkozik, hogy a francia nyelv státusa, rangja, befolyása ne sérüljön a jelentősen kibővült unióban - az már mindegy is, hogy otthon élő nyelv marad-e a baszk, a breton vagy az elzászi német. Tabajdi érvelése szerint egy ilyen ország az elővárosok népének lázadására sem tud majd megoldást találni, sőt ha vezetői nem változtatnak felháborító és elfogadhatatlan magatartásukon, akkor mélyül a belpolitikai válság, s elkerülhetetlen a külpolitikai térvesztés - magyarul a világ leírja a franciákat, és János vitéz se érkezik megmentőként, nesze neked, Trianon.

Ezt is megértük: EU-képviselőnk az unió és nem a mi nevünkben fenyít egy nagy, de nálunk legalábbis nagyobb hatalmat, jól meghúzza a fáradt, öreg macska bajszát. Köhög a bolha, mondhatnánk cinikusan, meg hát kétségeink is támadnak, mit is érhet el egy efféle, szerfelett hosszú nevű képviselőcsoport, tkp. sóhivatal - ráadásul Tabajdi is bevallja: nincs módjuk nyomást gyakorolni, elvégre Franciaország nem ír alá semmilyen kisebbségvédelmi chartát, így nincs is mit számon kérni rajta - meg az uniós normák is hiányoznak. Puff neki: Tabajdi hazamegy, a bretonok meg tüntethetnek tovább magukban, s rögvest el is felejti őket a világ.

Annyit remélhetünk pusztán, hogy lassan megváltozik a kisebbségi, kollektív jogokkal kapcsolatos, némileg közönyös EU-s attitűd, s helyébe lép egy határozottabb, a nemzetiségiek jogaiért fellépni kész magatartás. Tudjuk, a frissen csatlakozott vagy éppen csatlakozni készülő (s ki ne hagyjuk a már rég a klubban lévő Görögországot) kelet-európai kis államok nem feltétlenül örülnének ennek - elvégre legtöbbjük titkolt-bevallott ideálja éppen a francia (republikánus-nacionalista) példa: az egynyelvű, egykultúrájú nemzetállam, melyből finomabb-durvább eszközökkel eltüntetik a per. def. destruktív, esetenként irredenta kisebbségeket (s valljuk be: a nem is oly távoli múltban Magyarország sem járt elöl éppen jó példával). Egy azonban biztos: hiábavaló illúzió abban reménykedni, hogy egy régió nemzetiségi gondjait megoldja majd az uniós tagság - amikor látjuk, hogy a domináns hatalmak némelyike (ha nem mindegyikük) tökéletesen közönyös vagy éppen ellenséges ez ügyben.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.