Áztatja rút zászlaját

Ha olvasóink rajta tartják szemüket a világ, de legalábbis Európa ügyein, csodákra bukkanhatnak.

A minap például Tabajdi Csaba (MSZP-politikus és az EP nemzeti kisebbségügyi képviselőcsoportjának elnöke) tartott beszédet a jórészt kisebbségi politikusokból álló franciaországi breton nagyválasztmány előtt, s kemény szavakkal illette a francia kisebbségi politikát. Mint előadásából kiderült: a franciák módfelett elmaradtak az európai kisebbségügyi normák teljesítése terén, hovatovább az ország presztízse forog már kockán. Tabajdi ugyan nem bocsájtkozott történelmi magyarázatokba, de azért tudnunk kell: a hivatalos Franciaország hagyományosan egynyelvű, egykultúrájú országként definiálja magát - hogy mást ne mondjunk, ez a "hivatalos", a jakobinus, republikánus hagyomány, elvégre a kisebbségek meg nyelvjárások (patois) követői úgyis mindig az ellenforradalmárokat, a királypártiakat, Vendée-t, a huhogókat támogatták, amiért ugye jól meg kellett büntetni őket (utoljára a II. világháborút követő épuration alkalmával). A hivatalos Franciaország most is csak azzal foglalkozik, hogy a francia nyelv státusa, rangja, befolyása ne sérüljön a jelentősen kibővült unióban - az már mindegy is, hogy otthon élő nyelv marad-e a baszk, a breton vagy az elzászi német. Tabajdi érvelése szerint egy ilyen ország az elővárosok népének lázadására sem tud majd megoldást találni, sőt ha vezetői nem változtatnak felháborító és elfogadhatatlan magatartásukon, akkor mélyül a belpolitikai válság, s elkerülhetetlen a külpolitikai térvesztés - magyarul a világ leírja a franciákat, és János vitéz se érkezik megmentőként, nesze neked, Trianon.

Ezt is megértük: EU-képviselőnk az unió és nem a mi nevünkben fenyít egy nagy, de nálunk legalábbis nagyobb hatalmat, jól meghúzza a fáradt, öreg macska bajszát. Köhög a bolha, mondhatnánk cinikusan, meg hát kétségeink is támadnak, mit is érhet el egy efféle, szerfelett hosszú nevű képviselőcsoport, tkp. sóhivatal - ráadásul Tabajdi is bevallja: nincs módjuk nyomást gyakorolni, elvégre Franciaország nem ír alá semmilyen kisebbségvédelmi chartát, így nincs is mit számon kérni rajta - meg az uniós normák is hiányoznak. Puff neki: Tabajdi hazamegy, a bretonok meg tüntethetnek tovább magukban, s rögvest el is felejti őket a világ.

Annyit remélhetünk pusztán, hogy lassan megváltozik a kisebbségi, kollektív jogokkal kapcsolatos, némileg közönyös EU-s attitűd, s helyébe lép egy határozottabb, a nemzetiségiek jogaiért fellépni kész magatartás. Tudjuk, a frissen csatlakozott vagy éppen csatlakozni készülő (s ki ne hagyjuk a már rég a klubban lévő Görögországot) kelet-európai kis államok nem feltétlenül örülnének ennek - elvégre legtöbbjük titkolt-bevallott ideálja éppen a francia (republikánus-nacionalista) példa: az egynyelvű, egykultúrájú nemzetállam, melyből finomabb-durvább eszközökkel eltüntetik a per. def. destruktív, esetenként irredenta kisebbségeket (s valljuk be: a nem is oly távoli múltban Magyarország sem járt elöl éppen jó példával). Egy azonban biztos: hiábavaló illúzió abban reménykedni, hogy egy régió nemzetiségi gondjait megoldja majd az uniós tagság - amikor látjuk, hogy a domináns hatalmak némelyike (ha nem mindegyikük) tökéletesen közönyös vagy éppen ellenséges ez ügyben.