Bedarálják-e legrégebbi egyetemünket?

  • Bányai György
  • 2021.01.28 10:22

Publicisztika

A fenntartóváltás támogatását javasolja a rektor a szenátusnak a pénteki ülésen.

Két nyilatkozattervezetet, egyszersmind határozati javaslatot kívánnak a Pécsi Tudományegyetem (PTE) szenátusa elé terjeszteni pénteken. A Narancs.hu-hoz eljuttatott szövegek egyike szerint megbíznák a rektort és a kancellárt, hogy „kezdeményezze a fenntartónál” – de facto az Információs és Technológiai Minisztériumnál – a PTE „állami fenntartású felsőoktatási intézményből a felsőoktatási modellváltás során közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványi fenntartású felsőoktatási intézménnyé alakítását”. Méghozzá „annak érdekében, hogy az Egyetem forrásait bővítse és megvalósítsa az Intézményfejlesztési Terv célkitűzéseit”.

Mondjuk az eleve érdekes, hogy ehhez miért kellene alapítvánnyá rendeződni. Továbbá: a nagy kezdőbetűs Intézkedési Tervnek (bármit tartalmazzon is) ezek szerint nem voltak meg az anyagi alapjai? Még jó, hogy jelentkezett az egyetemért egy még nem is létező alapítvány.

Kérdés, hogy az új fenntartó mit kezd az orvosi karral, mivelhogy a nyilatkozattervezet világosan leírja: „Az átalakulás során biztosítani kell, hogy a Klinikai Központ az orvos- és egészségtudományi képzésben, kutatásban és a betegellátásban betöltött szerepének megőrzése érdekében a Pécsi Tudományegyetem, mint modellváltó egyetem integráns része maradjon, ellátva országos és regionális szerepét az egészségügyi szolgáltatási rendszerben, illetve annak központi közigazgatási szervek által szervezett kapacitásgazdálkodásában.”

Ez olyan, mintha feltételül szabnának valamit, pedig nem úgy fest igazán. Viszont rávilágít az egész folyamat átgondolatlanságára.

Pedig a nyilatkozattervezet elé illesztett tájékoztató szöveg szerint mindez mintha eldöntött tény lenne: „A felsőoktatási modellváltás alapján a jelenleg állami fenntartásban működő Pécsi Tudományegyetem magán felsőoktatási intézménnyé alakul át, közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványi fenntartásba kerül.” Akkor ez már tény? Avagy éppenséggel maradna menekülő útvonal, vagy kemény tárgyalási alap? Ugyanis rögtön ezután olvasható egy kicsit döcögős mondat: „Miniszter úr tájékoztatása szerint az új fenntartói rendszer csak akkor lép életbe, ha az orvos- és egészségtudományi képzést folytató egyetemek, így a Pécsi Tudományegyetem is ezt kifejezetten kéri.” Hát ha nem kérné is, de „kezdeményezné” a vezetőség ugyebár.

S hogy milyen pozícióból indulnának a tárgyalások, jelzi a másik határozati javaslat első mondata, amelyben a szenátus „felhívja az egyetemet a modellváltásra irányuló tárgyalásokon képviselőket, hogy az ez idő szerinti és az alapítványi fenntartóval folytatandó tárgyalások során törekedjenek az alábbi szempontok érvényesítésére”. Tehát az ott felsoroltak nem feltételek – amelyek elmaradása esetén semmis az átalakulás szándéka –, hanem óhajok.

 
A Pécsi Tudományegyetem

Vannak azért határozott megfogalmazások is. Például: a modellváltás után is „meg kell őrizni” az egyetem egységét, minden kart, önálló szervezeti egységet, a Klinikai Központot. Persze az is lehet, hogy erre már előzetesen ígéretet kaptak. Hiszen a többi pont zömmel csak kívánság, ráadásul ellentmondásos. A legfeltűnőbb talán ez: „Az egyetemi autonómia sarkalatos elemei a vagyonkezelő alapítvány létrehozására, az alapítvány és az Egyetem részére vagyonjuttatásra vonatkozó törvényben, valamint az alapítvány és az Egyetem alapító okiratában rögzítendők. Az Egyetem képviselői ennek érdekében folytassanak tárgyalást az alapítvány kuratóriumával is.” Szépen hangzik tényleg, de elhiszi ma Magyarországon valaki, hogy a regnáló hatalomnak „lediktálják” egy törvény valamely kitételét? Az pedig külön érdekes, hogy miként akar az egyetem még a modellváltás elhatározása vagy elvetése előtt tárgyalni a kuratóriummal, amely nyilvánvalóan csak az alapítvány létrejötte után alakulhat meg?

Megfogalmazzák ezt is a tervezetben (egyébként szerintünk okkal): „A modellváltást követően az Egyetem Klinikai Központjában foglalkoztatottak tekintetében alkalmazni kell az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény rendelkezéseit, és biztosítani kell az oktatásban részt vevő foglalkoztatottak megfelelő többletdíjazását is.” És ha nem teszi meg – majd – a kuratórium? Ez (és több minden) csak úgy derülhet ki, ha az egyetemet már az alapítvány működteti. Akkor visszakozik az egyetem, küld egy levelet a minisztériumnak, hogy pardon, csalódtunk, visszacsináljuk az egészet? Persze informálisan lehet erről tárgyalni a kuratórium még meg nem nevezett, de már ismert jövőbeli tagjaival (bocs’ a fogalmazásért, de Magyarországon élünk, a NER második évtizedében).

Egyetemi forrásaink szerint

a vezetőség némiképp kényszerhelyzetben van, hiszen ha nem vágyódik hathatósan az alapítványi forma után, azt könnyen megérezheti a finanszírozáson. S ennek ellenkezőjét is természetesen.

Mindazonáltal van olyan vélekedés, hogy ezzel a tervezettel lehűteni igyekszik a vezetőség kedélyeket, mondván, tessék, mi érvényesíteni akarjuk igényeinket. Miközben ezen feltételek teljesítése kizárólag a kormánytól (utóbb formálisan a kuratóriumtól) függ.

Az első határozat és a második jó néhány ellentmondása azt sejteti, hogy

a nyilatkozat szenátusi jóváhagyása nem pusztán a tárgyalási szándékot, hanem a modellváltás elfogadását jelenti,

hiszen a tervezetek egyikében sincs szó arról (és azok felvezető szövegében sem), hogy a megbeszélés után ismét a szenátus elé kerül az ügy. Így, ha az elé terjesztetteket e testület most megszavazza, akkor a hatalom bedarálja az annak a városnak az egyetemét, amelyben az első magyarországi univerzitást alapították, 1367-ben.

Neked ajánljuk