Békecsapda

  • 2000. szeptember 28.

Publicisztika

Ariel Saron izraeli jobboldali vezető alighanem rosszul tette, hogy múlt csütörtökön fölkereste a kelet-jeruzsálemi Templomhegyet. Tudjuk, szent hely mohamedánoknak is, zsidóknak is. Nem világos, mi halaszthatatlan dolga volt éppen ott és éppen most Saronnak a választási pontszerzésen kívül - pedig új választásokról még szó sincs, legfeljebb érik rá a helyzet (a baloldali Barak kisebbségben kormányoz).

n Ariel Saron izraeli jobboldali vezető alighanem rosszul tette, hogy múlt csütörtökön fölkereste a kelet-jeruzsálemi Templomhegyet. Tudjuk, szent hely mohamedánoknak is, zsidóknak is. Nem világos, mi halaszthatatlan dolga volt éppen ott és éppen most Saronnak a választási pontszerzésen kívül - pedig új választásokról még szó sincs, legfeljebb érik rá a helyzet (a baloldali Barak kisebbségben kormányoz).

De a napok óta tartó háborús állapotok létrejötte akkor sem okozott volna meglepetést, ha Saron nem bőszíti fel tudatosan a palesztinokat. Az izraeli-palesztin helyzet (a "békefolyamat" kifejezés momentán ízetlenkedés lenne) immár reménytelenül kusza, főbb elemeit is nehéz elősorolni. Hét éve vonszolódik, túl minden határidőn és halasztáson, az Oslóban rögzített, akkor Nobel-békedíjjal is jutalmazott átmeneti folyamat, amelynek a független, de még elvileg is bizonytalan körvonalú és jellegű palesztin állam létrejötte volna a célja. Miközben Izraelben kormányok jövése és menése után Ehud Barak most valóban áttörést jelentő engedményeket sejtetett, a palesztin oldalon Arafat az úr, változatlanul diktatórikus módszerekkel, ám egyre fogyatkozó népszerűséggel. A mostani erőszakos megmozdulásokat állítólag megfékezni óhajtanák hatóságának rendőrei, izraeli részről azonban ennek kevéssé látják megfogható jeleit.

Mit lát ezzel szemben a külvilág? Haldokló palesztin fiút, aki köveket dobált - vagy nem -, apja karjaiban, aki hazaparancsolni akarta - vagy nem. Kevésbé látja az eset miatt tiltakozó és szigorú vizsgálatot követelő izraeli emberi jogi csoportok sorát egyfelől, másfelől azt a reménytelenséget, a normális életesélyeknek azt a hiányát, amely - a Hamasz és más csoportok erőszakos biztatásain és agresszív szervezőmunkáján túl - arra ingerli az egyre fiatalabb palesztin utcai harcosokat, hogy felvegyék és elhajítsák a követ. Győzelmi esélyeik persze nincsenek az állig felfegyverzett, szupertechnizált izraeli katonákkal szemben, az utóbbiak mögött viszont nehéz nem meglátni a politikusokat, akik számára a kompromisszumkeresés csak a tárgyalóterem ajtajáig tart, mondván, hogy az elfogadtatás ráeső részét játssza csak le Arafat a palesztinokkal, a maga erőszakos, rendőrállami módszereivel és gyengülő befolyásával.

A legnagyobb baj azonban az, hogy béke és független Palesztina bizony csak akkor lesz, ha Izrael valamennyi saját szempontját mérlegelve, ezt helyesnek fogja tartani. Ezt a kevéssé felemelő tényt kell a palesztinoknak tudomásul venniük - az, hogy vonakodnak ettől, érthető. Pedig más lehetőség a békére nincsen. Legfeljebb egyszer majd a mindkét felet sújtó nemzetközi kényszerítő intézkedések.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.