Emberek, vesztettünk!

  • 2000. szeptember 28.

Publicisztika

Huszonhatmilliárdot, egyelőre. De ha a múlt heti fővárosi bírósági határozat netán másodfokon is megerősítést nyer, akkor jó esély van arra, hogy még bukunk vagy hetvenmilliárdot.

n Huszonhatmilliárdot, egyelőre. De ha a múlt heti fővárosi bírósági határozat netán másodfokon is megerősítést nyer, akkor jó esély van arra, hogy még bukunk vagy hetvenmilliárdot.

A fővárosi önkormányzat a múlt pénteken újabb pert nyert tudniillik a Magyar Állam ellen, és a Magyar Állam bizony mi vagyunk, emberek. Ráadásul nem először picsázott ki minket bíróság ebben az ügyben, hanem, ha jól számoljuk, harmadszor. Az első két esetben az történt, hogy a Fővárosi, majd a Legfelsőbb Bíróság érvényben levőnek mondta ki azt a szerződést, amit az előző kormány a fővárossal 1998 áprilisában a 4-es metró finanszírozására kötött, és amelynek értelmében a fővárosnak a dohány (110 milliárd) 40, az államnak (a központi költségvetésnek) pedig 60 százalékát kell letennie, valamint az államnak hitelgaranciát is a beruházás mögé kell pakolnia. Ez után a vesztes per után az állam nem teljesítette a szerződésből rá háruló fizetési kötelezettségét, így a főváros ismét bírósághoz fordult, ezúttal pénzbehajtási céllal (szakszerűen: lejárt követelés érvényesítése érdekében). Első fokon sikerrel.

Pedig, emberek, egészen váratlan helyekről kaptunk segítséget. Egy, a Magyar Állam ügyét nyilvánvalóan mélyen magáénak érző, törekvő fiatalember még az ítélethirdetés előtt terjedelmes írást közölt a konzervatív napilapban, amelyben ismertette az alperes állam álláspontját. Jegyezzük fel a nevét is: Rogán Antalnak hívják őt, a Fidesz országgyűlési képviselőjét és rájzing sztárját: ő próbálta meg még időben felnyitni a bíróság szemét, és nyilván csak érvelésének szenvedélyessége keltette bennünk azt a benyomást, hogy egy politikus kevéssé burkolt fenyegetésekkel igyekszik nyomást gyakorolni a tőle abszolúte független bíróságra. (Ugyanilyen, egy jogállamban finoman szólva is szokatlan eljárás volt az, hogy az államot képviselő ügyvédek - szintén az ítélethirdetés előtt - sajtótájékoztatót tartottak.) Az alperes államon azonban ez sem segített. Jogi képviselőinek érvei szerint (és ezek az érvek, ne legyenek illúzióink, sokkal inkább politikai, kormánypárti ihletésűek voltak, mint jogiak) a metróberuházás költségei olyan volumenűek, amelyeknek szerepelniük kellene, illetve kellett volna a költségvetési törvényben. És mivel a költségvetési törvényt a parlament hagyja jóvá, az állam szerződéses kötelezettségvállalásához nem lett volna elegendő a Horn-kormány határozata, illetve a kormányt képviselő akkori pénzügyminiszter, Medgyesi Péter aláírása.

Ez az érv azonban nem állja meg a helyét. Először is azért nem, mert az államháztartási törvény meglehetősen nagy szabadságot hagy a kormánynak a közpénzek elköltésében, amennyiben nem köti összeghatárhoz azt, hogy hány HUF-on felül köteles a kormány módosíttatni menet közben az aktuális költségvetést; ráadásul épp a mostani kormány tágította saját mozgásterét akkor, amikor megkönnyítette a költségvetési előirányzatok átcsoportosításának lehetőségét. (Lehetne persze másmilyen is a törvény, és akkor Rogánnak meg Orbánnak lenne igaza. De, banyek, a törvény nem másmilyen. Hanem ilyen.) A jelenlegi kormány egyébként többször is döntött már saját hatáskörben, parlamenti felhatalmazás nélkül a metróperben forgóhoz hasonló nagyságrendű összegekről: például a futballtámogatásra szánt 21 milliárd, az autópálya-építésre szánt ki tudja, hány száz milliárd vagy az árvízkárokra szánt 30 milliárd forint esetében.

És ez még nem minden. A bíróság tudniillik azt is kimondta, hogy az állam nem hátrálhat ki kénye-kedve szerint a mindenkori képviselője - azaz a mindenkori kormány - által kötött szerződések mögül; az állam, ha szerződést köt, éppolyan jogi személy, mint bármelyikünk ebben az országban, nem élvez semmiféle védettséget, nem hivatkozhat a parlamentre, a nemzetre, a közjóra, semmire: fizetnie kell. A nevében kötött polgári jogi szerződéseket nem mondhatja fel sem kormány, sem parlament, sőt a parlamentnek éppenséggel kötelessége lenne úgy hoznia a törvényeket, hogy az érvényes szerződéseket a végrehajtó hatalom be tudja tartani.

És ez az elv talán még a 4-es metrónál is fontosabb.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.