Számomra ez egyértelmű nem. Európai parlamenti képviselőként azon fogok dolgozni a következő napokban, hetekben és hónapokban, hogy az európai képviselőtestületek utasítsák el azt a beruházási megegyezést, amit az Európai Bizottság nemrég nyélbe ütött Kínával.
Az első okom erre, hogy a Kína által tett piacnyitási engedmények messze nem teremtenek egyenlő feltételeket az európai és a kínai ipar számára. Kína továbbra is kizár minket olyan szektorokból, amelyeket mi nyitva tartunk előtte, és ahol Kína már most is aktívan üzletel. A kínai ipar nyilvánvalóan továbbra is sok állami támogatást fog kapni, miközben az európai versenyszabályok drasztikusan korlátozzák az európai vállalatoknak nyújtható állami segítséget. Különösen pedig: az európai beruházás továbbra is adminisztratív akadályokba fog ütközni ott, ahol az nemkívánatos a kínai állampárt számára, miközben az uniónak nincsenek ilyen eszközei, legalábbis nincs belőlük elég és nem ennyire hatékonyak.
Világos, hogy mi volt Hszi Csin-ping érdeke. Megtette az elengedhetetlen gesztusokat ahhoz, hogy aláírhassa ezt az egyezményt, és ezzel jelezze a hivatalba lépő Biden-kormánynak, hogy az Egyesült Államokon kívül is vannak ütőkártyái, és erőpozícióból kezdhessen tárgyalni arról, hogy hogyan helyezze esetleg új alapokra az amerikaiakkal való kapcsolatát.
Ezért megérte neki kielégíteni az európaiak néhány óhaját, de mik voltak a mi saját érdekeink?
Nem tudjuk, ugyanis semmi értelme nem volt ennyire sietni ilyen kis nyereségért, miközben látszott, hogy a kínaiaknak nagyon kellett ez a megegyezés. Kínának akkora szüksége van ránk, hogy többet is kérhettünk és kaphattunk volna tőlük. Mindössze várni kellett volna egy keveset ahelyett, hogy azt a tökéletesen hamis benyomást keltjük, hogy nekünk életbevágóan fontos minél korábban tető alá hozni ezt a megállapodást.
A német ipari körökben készülődő, hosszúnak ígérkező csata miatti idegességében a német elnökség és az Európai Bizottság hibát követett el, és ez a hiba nem csak gazdasági.
Politikai is, három okból.
Az első, hogy ha erkölcsi feltételeket szabunk az unión kívüli országokkal kötött kereskedelmi egyezményeknek, akkor nem szabad gúnyt űznünk belőlük, hanem mindent el kell követnünk, hogy betartsák őket. Ha ez a helyzet, akkor nem tehetünk úgy, mintha sikerült volna rávennünk Kínát, hogy mondjon le a kényszermunkáról. Azzal, hogy Kína megígérte – vagyis kifejezte a szándékát, határidő nélkül – hogy csatlakozik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezethez (ILO), amelyik megtiltja ezt a borzalmat, ő maga is bevallotta, hogy alkalmaz kényszermunkát.
Vagy megvárjuk, hogy Kína aláírja és ratifikálja az ILO alapokmányát, mielőtt új kereskedelmi egyezményeket kötünk vele, vagy pedig hozzáállást váltunk, és végleg lemondunk róla, hogy összekapcsoljuk a kereskedelmet az alapvető jogok tiszteletével. Vagy az egyik, vagy a másik, de az Európai Unió nem kezelheti az emberi jogokat ugyanazzal a cinikus álszentséggel, mint a kínai diktatúra, mert ezzel megtagadja önmagát.
A második politikai hiba, hogy egy olyan év végén írtuk alá ezt a megegyezést Hszi Csin-pinggel, amikor a kínai diplomácia bekeményített, a rezsim pedig egyre durvább megtorlásokba kezdett. A kínai koncentrációs táborokat megtöltik ujgurokkal. Az elnyomás fokozódik Kínában és Hong Kongban. A demokráciákkal szembeni megvetés és a diktatúrának tulajdonított erények propagálása elviselhetetlenné vált. Peking mesterkedései a Dél-kínai-tengeren egyre nyugtalanítóbbak, és Kína végleg búcsút intett az „egy ország, két rendszer” elvnek, amelynek a tiszteletben tartására kötelezte magát Hong Kongban.
Mindig veszélyes elhitetni egy diktatúrával, hogy bármit megtehet, és nem büntetést, hanem jutalmat kap érte.
Még veszélyesebb, ha a világ leghatalmasabb és legnépesebb diktatúrájáról van szó.
A legnagyobb szégyenünkre pontosan ezt tettük, ráadásul anélkül, hogy legalább megpróbáltunk volna először megegyezni a Joe Biden-féle Egyesült Államokkal arról, hogy hogyan tudnánk közösen jobb belátásra bírni Hszi Csin-pinget.
Az Európai Uniónak és az Egyesült Államoknak együtt kell kiállnia a kínai diktatúrával szemben, egy olyan rezsimmel szemben, amelyik a kommunizmus és a kapitalizmus legrosszabb vonásait gyúrja össze. Most mégis úgy áll a helyzet, hogy az EU Kínával vállalt közösséget az Egyesült Államok ellenében. Nem ez a legjelentéktelenebb a négy ok közül, amelyek miatt az Európai Parlamentnek és a 27 nemzeti parlamentnek meg kell vétóznia ezt az egyezményt.
(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)
