Kende Tamás

A menekülő róka

Hét kérdés és hét válasz a Brexitről  

Publicisztika

Hosszú hónapokon, éveken át tartó tárgyalások után az Egyesült Királyság és az Európai Unió tavaly december 24-én végre megkötötte azt az egyezményt, amely a brit kilépés után hivatott szabályozni a két fél viszonyát. Ha a britek célja csupán a kilépés volt, azt maradéktalanul elérték. Ha az EU célja a „példastatuálás” volt, akkor azt meg az EU érte el: a kilépés folyamata és a britek által felmutatott „eredmény” feltehetőleg jó időre mementó lesz bármely olyan mozgalomnak, amely az EU elhagyását tűzi zászlajára. Bár számos részlet még kidolgozatlan maradt, lássuk a megállapodás legfontosabb részleteit.

Vajon a Brexit – abban a formában, ahogy megvalósul – mennyiben felel meg a tömegek akaratának?

A 2016. júniusi népszavazás eredménye hatalmas politikai meglepetés volt, és a kutatók az esemény után kezdték elemezni, hogy miért szavazott a lakosság relatív többsége a kilépésre az Európai Unióból. A tudományos kíváncsiságon túl azért volt szükség a választói akarat árnyalt feltárására, mert a népszavazás csak magáról a kilépésről döntött (politikai értelemben), de arról nem, hogy a kilépés után mi legyen.

Az unió a különféle harmadik államokkal sokszínű kapcsolati rendszert épített ki az elmúlt évtizedekben. Ennek fényében a kilépés után legalább ötfajta, különböző szintű viszony alakulhatott volna ki az Egyesült Királyság és az EU között: norvég, svájci, török, kanadai és marokkói együttműködési szintről beszéltünk. Ezek a tagság nélküli teljes együttműködéstől (a politikai jogok nélkül az egységes piacban maradástól) a gyakorlatilag nullaszintű kapcsolatokat ölelik fel. „Ausztrál típusú” együttműködésről csak a brit kormány beszélt, ez valójában a no deal Brexit politikailag elfogadható megjelölése. (Ezekről a modellekről lásd keretes anyagunkat.)

A közvélemény-kutatások azt állapították meg, hogy a kilépést támogatók tekintélyes része a brit munkahelyeket „elbitorló” és a béreket leverő kelet-európai bevándorlók miatt, illetve a brit rozsdaövezetek és egészségügyi ellátás feljavítása helyett Kelet-Európába diszponált milliárdok okán szavazott a kilépésre. Az is kiderült, hogy viszonylag sokan – főleg az idősebb korosztályokból – a brit nagyságot vágyják vissza; másképp fogalmazva a politikai szuverenitás szimbolikus szempontja vezette a kezüket. Emiatt a norvég megoldás (egységes piac) vagy a svájci megoldás (szabadkereskedelem + személyek szabad áramlása) sem játszott. Csak ezeknél kevésbé szoros együttműködésről lehetett szó.

A megvalósuló – és sok tekintetben a marokkói mintára hajazó szabadkereskedelmi megállapodás – a személyek szabad mozgását sem teszi lehetővé, és az Egyesült Királyságot sem kötelezi arra, hogy a jövőben hozzájáruljon az unió költségeihez. E körben tehát megfelel a szavazók utóbb kikutatott elvárásainak.

A szuverenista szempontok ugyanakkor csak kisebb részben érvényesültek, mert az Egyesült Királyság egy része, Észak-Írország – az észak-írországi polgárháború feléledésének állítólagos fenyegetése és az EU által támogatott Írország nyomása miatt – a már 2019-ben megkötött politikai megállapodás alapján az egységes piac része maradt. A Brexit-párti erők azért sem lehetnek boldogok, mert a két brit terület között vámhatárt vonnak, és a brit halászati vizeken is hosszabb átmeneti ideig uniós halászok halászhatják le az állomány többségét, ami egyértelműen a brit nacionalista erők veresége.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."