Kende Tamás

A menekülő róka

Hét kérdés és hét válasz a Brexitről  

Publicisztika

Hosszú hónapokon, éveken át tartó tárgyalások után az Egyesült Királyság és az Európai Unió tavaly december 24-én végre megkötötte azt az egyezményt, amely a brit kilépés után hivatott szabályozni a két fél viszonyát. Ha a britek célja csupán a kilépés volt, azt maradéktalanul elérték. Ha az EU célja a „példastatuálás” volt, akkor azt meg az EU érte el: a kilépés folyamata és a britek által felmutatott „eredmény” feltehetőleg jó időre mementó lesz bármely olyan mozgalomnak, amely az EU elhagyását tűzi zászlajára. Bár számos részlet még kidolgozatlan maradt, lássuk a megállapodás legfontosabb részleteit.

Vajon a Brexit – abban a formában, ahogy megvalósul – mennyiben felel meg a tömegek akaratának?

A 2016. júniusi népszavazás eredménye hatalmas politikai meglepetés volt, és a kutatók az esemény után kezdték elemezni, hogy miért szavazott a lakosság relatív többsége a kilépésre az Európai Unióból. A tudományos kíváncsiságon túl azért volt szükség a választói akarat árnyalt feltárására, mert a népszavazás csak magáról a kilépésről döntött (politikai értelemben), de arról nem, hogy a kilépés után mi legyen.

Az unió a különféle harmadik államokkal sokszínű kapcsolati rendszert épített ki az elmúlt évtizedekben. Ennek fényében a kilépés után legalább ötfajta, különböző szintű viszony alakulhatott volna ki az Egyesült Királyság és az EU között: norvég, svájci, török, kanadai és marokkói együttműködési szintről beszéltünk. Ezek a tagság nélküli teljes együttműködéstől (a politikai jogok nélkül az egységes piacban maradástól) a gyakorlatilag nullaszintű kapcsolatokat ölelik fel. „Ausztrál típusú” együttműködésről csak a brit kormány beszélt, ez valójában a no deal Brexit politikailag elfogadható megjelölése. (Ezekről a modellekről lásd keretes anyagunkat.)

A közvélemény-kutatások azt állapították meg, hogy a kilépést támogatók tekintélyes része a brit munkahelyeket „elbitorló” és a béreket leverő kelet-európai bevándorlók miatt, illetve a brit rozsdaövezetek és egészségügyi ellátás feljavítása helyett Kelet-Európába diszponált milliárdok okán szavazott a kilépésre. Az is kiderült, hogy viszonylag sokan – főleg az idősebb korosztályokból – a brit nagyságot vágyják vissza; másképp fogalmazva a politikai szuverenitás szimbolikus szempontja vezette a kezüket. Emiatt a norvég megoldás (egységes piac) vagy a svájci megoldás (szabadkereskedelem + személyek szabad áramlása) sem játszott. Csak ezeknél kevésbé szoros együttműködésről lehetett szó.

A megvalósuló – és sok tekintetben a marokkói mintára hajazó szabadkereskedelmi megállapodás – a személyek szabad mozgását sem teszi lehetővé, és az Egyesült Királyságot sem kötelezi arra, hogy a jövőben hozzájáruljon az unió költségeihez. E körben tehát megfelel a szavazók utóbb kikutatott elvárásainak.

A szuverenista szempontok ugyanakkor csak kisebb részben érvényesültek, mert az Egyesült Királyság egy része, Észak-Írország – az észak-írországi polgárháború feléledésének állítólagos fenyegetése és az EU által támogatott Írország nyomása miatt – a már 2019-ben megkötött politikai megállapodás alapján az egységes piac része maradt. A Brexit-párti erők azért sem lehetnek boldogok, mert a két brit terület között vámhatárt vonnak, és a brit halászati vizeken is hosszabb átmeneti ideig uniós halászok halászhatják le az állomány többségét, ami egyértelműen a brit nacionalista erők veresége.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.