És ha egyáltalán nem is összeegyeztethetlen, ami történt? Ha éppen ellenkezőleg, az a mód, ahogyan az Egyesült Államok nemrég megerősítette, hogy fenn akarja tartani a jó kapcsolatait a szaúdi királysággal, ugyanakkor rámutatott a szaúdi koronahercegre, mint Dzsamál Hasogdzsi meggyilkolásának felbujtójára, nem más, mint egy új doktrínát létrehozó precedens?
Nemrég tették közzé a CIA jelentését, amiben az állt, hogy Mohamed bin Szalmán trónörökös bizalmasai nem gyilkolhatták volna meg a szaúdi monarchiát bíráló újságírót, ha a koronaherceg nem kérte volna fel őket rá, és pár perccel később a CNN újságíróinak, tudósítóinak és elemzőinek megállt a tudománya. De hiszen, mondták, a 85 éves uralkodó nincs jó bőrben, a fia évek óta áll a kormányrúdnál és olyan erősen kézben tart mindent, hogy ha eljön az ideje, semmi nem áll majd a trónra lépésének az útjába. És mihez kezd majd akkor az Egyesült Államok? Megszakítja a kapcsolatot Rijáddal? Vagy fenntartja a kapcsolatokat, de nem lesz hajlandó fogadni egy orgyilkost a Fehér Házban? Vagy – szólt a sorok közötti olvasat – Amerika most elkezd támogatni egy szaúdi palotaforradalmat, ami majd kisegíti ebből a kényelmetlen helyzetből?
Továbbra is elég nagy a tanácstalanság, mert habár kevesen helytelenítik, hogy nevezzük nevén a dolgokat, és mondjuk ki, hogy „MbSz” egy merénylő, de az sem világos, hogy mi lehetne a következő lépés, amivel pedig minden politikai döntés meghozatala előtt tisztában kell lenni.
A szakértők csodálkoznak, keresgélnek, latolgatnak, de nem veszik észre, hogy a következő lépés egyszerűen az, ami most történt.
Azzal, hogy közzétette ezt a CIA-jelentést, amelyet Donald Trump korábban titkosított, Joe Biden a világ összes rezsimjének, barátnak-ellenfélnek, szövetségesnek-ellenségnek a tudtára adta, hogy
az Egyesült Államok nem kíván többé, még a hallgatásával sem cinkostárssá válni bármilyen merényletben vagy politikai üldöztetésben, és nem fog habozni elítélni az emberi jogi sérelmeket és azok elkövetőit.
Azzal viszont, hogy személyében nem volt hajlandó szankcionálni „MbSz”-t, azt is a tudtára adta a világnak, hogy az Egyesült Államok nyilvánvalóan nem fog odáig elmenni, hogy keresztbe tegyen a saját nemzeti érdekeinek és annak az alapvető szükségszerűségnek, hogy az összes létező országgal kapcsolatokat kell ápolnia.
Itt bizony egy doktrínát fogalmaztak meg, és hogy senkinek ne legyenek kétségei, Szaúd-Arábián, a szövetségesek szövetségesén alkalmazták először. Joe Biden először is kivárt egy hónapot, mielőtt jelentkezett Rijádnál, ugyanis Dzsamál Hasogdzsi nemcsak szaúdi volt, hanem a Washington Post, a két legnagyobb amerikai napilap egyikének vezércikkírója is. Amikor letelt ez a megrovási időszak, Joe Biden a protokoll szerinti tárgyalópartnerét, Szalmán királyt hívta fel telefonon, és nem a koronaherceget, aki egyelőre csak védelmi miniszteri posztot tölt be, habár Donald Trump az utóbbi időben szorgalmasan felépítette. Ez volt a második lépés, a harmadik pedig a CIA-jelentés közzététele.
Az üzenet egyrészt az, hogy pusztán azért, mert az USA-nak szüksége van Szaúd-Arábiára és viszont, az Egyesült Államoknak még nem kell gazsulálnia egy bűnözővel, másrészt pedig
ha ez a bűnöző végül trónra lép, attól még nem lesz belőle a Fehér Ház demokrata barátja.
Viszont mindez semmit nem változtat azon, hogy szükségszerű a két ország közötti szövetség.
A világ számos vezetője elgondolkodhat ezen, és még ha nem is tesznek így, legalább már nem lehet az Egyesült Államok szemére vetni, hogy azonnal sutba dobja az elveit, amint azok szembemennek az államérdekkel.
A Biden-doktrína szerint egyetlen kormány sem hagyhatja figyelmen kívül hazájának érdekeit, ugyanakkor egyetlen demokráciának sem szabad szemet hunynia az emberi jogok megsértése felett – a kettő között pedig nincs gyakorlati ellentmondás. Az Egyesült Államok éppen túllépett egy hamis dilemmán, amiben túl régóta vergődnek a demokráciák. Most pedig reméljük, hogy ragaszkodnak ehhez a doktrínához, és az Európai Unió megtanulja, hogyan merítsen belőle ihletet a Kínával és Oroszországgal fenntartott kapcsolataiban.
(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)
