Bernard Guetta: Szaúd-Arábia hozhatna megoldást az izraeli-palesztin konfliktusban

Publicisztika

A francia EP-képviselő szerint a szaúdi koronaherceg melegíthetne fel egy olyan korábbi békejavaslatot, amely megoldással szolgálhatna az egyre súlyosabb helyzetre. 

Csak egy feltevés. Abszurdnak és a valóságtól teljesen elrugaszkodottnak fog tűnni az általános borúlátó hangulatban, de képzeljük el mégis. Képzeljük el, hogy a szaúdi koronaherceg Mohammed bin Szalmán, ismertebb nevén „MbSz” az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval vagy az EU néhány tagjával folytatott óvatos egyeztetéseket követően feltámasztja az arab békekezdeményezést, amivel az apja elődje állt elő 2002-ben.

Abdullah király akkor azt javasolta, hogy az Arab Liga országai ismerjék el Izraelt, cserébe egy palesztin állam létrehozásáért az 1967 óta Izrael által megszállt területeken. Az izraeli vezetők nem foglalkoztak ezzel a tervvel, mert teret adott Jeruzsálem felosztásának, és lehetővé tette, hogy a palesztin menekültek és leszármazottaik visszatérjenek a megszállt területekre. Bár az Arab Liga támogatta és a palesztinok üdvözölték, a kezdeményezés elhalt, de képzeljük el egy pillanatra, hogy az amerikaiak, az európaiak és a szaúdiak kihantolják, nem indokolatlan sietséggel, de nem is túl sokat halogatva, és javasolják, hogy ez legyen az új tárgyalások kiindulópontja.

Melyik mostani izraeli miniszterelnök engedhetne el a füle mellett egy ilyen ajánlatot? Még Netanjahu sem. Az esetleges utódja még annyira sem, és most, hogy több arab ország már elismerte Izraelt, nem csak a palesztin állam létrehozása kerülhetne szóba, hanem Simón Peresz régi álma, a „közel-keleti közös piac” létrehozása is, amely utat nyit biztonsági és együttműködési megállapodások előtt is a térségben.

Ez a dinamika minden katonai műveletnél biztosabban vezetne a Hamász teljes politikai felszámolásához és az összes kisebb terrorista csoport marginalizálódásához. Béke, valódi béke következhetne, de természetesen ott van a minden oldalról érkező kifogás, hogy bármilyen szépek is az álmok, a valóság az, hogy az október 7-i mészárlás és Gáza bombázása, ha nem is egy világháborúba, de egy százéves háborúba torkollik. A hozzáértők mind azt fogják mondani, hogy a háború elkerülhetetlen, a probléma megoldhatatlan, mivel most már nincsenek olyan palesztinok, akik készen állnának békét kötni Izraellel, és nincsenek olyan izraeliek, akik hajlandóak lennének együtt élni egy palesztin állammal. 

Annyi bizalmatlanság, neheztelés és bosszúvágy tombol mindenütt, hogy úgy tűnik, tényleg minden jel erre utal, de

ha nem hagyjuk, hogy az elharapódzó esztelenség elvakítson bennünket, így is rengeteg okunk van a reményre.

Ugyanis három héttel a Hamász által szervezett mészárlás után az izraeliek fele ellenzi, hogy szárazföldi hadművelet induljon Gáza ellen. Bár mindenki látott képeket „a fekete szombatról”, és kevesen vannak, akiknek közeli vagy távoli ismerősei között ne lenne egy gyászoló család, minden második izraelinek maradt elég tisztánlátása ahhoz, hogy tudja, a gázai utcai harcok ugyanannyi áldozatot követelnének az izraeli hadseregben, mint a gázai lakosság körében, és mindenekelőtt: nem vezetnének sehová.

Mert mit csinálnának az izraeli fegyveres erők, miután visszaszerezték az ellenőrzést Gáza felett? Uralmuk alatt tartanák az övezetet, annak ellenére, hogy 2005-ben már egyszer ki kellett vonulniuk onnan? Visszaadnák Egyiptomnak, ami semmi szín alatt nem tart rá igényt? Átadnák a Palesztin Hatóságnak, amelynek még arra sincsenek eszközei, hogy Ciszjordániában a kezében tartsa az irányítást?

A Gázába való visszatérés zsákutca lenne Izrael számára,

és ahhoz, hogy Ciszjordánia ne boruljon lángba, és az arab országok ne keveredjenek olyan konfliktusba, amelyhez Irán is csatlakozna, nincs más út, mint a békefolyamat újraindítása.

El kell képzelnünk azt, ami elképzelhetetlennek tűnik, de mégsem az. Hiszen Izraelt túlságosan mélyen megosztotta a saját szélsőjobboldala, és túlságosan meggyengítette az október eleji kegyetlen veresége ahhoz, hogy ne akarja elkerülni a háborút. Szíria és Libanon ki van vérezve. Egyiptom a társadalmi robbanás szélén áll. Irak egy össze-vissza foltozott szőttes. Az iráni rezsim pedig, amely túlságosan népszerűtlen és nincstelen ahhoz, hogy háborúba menjen, tulajdonképpen máris győzelmet aratott azzal, hogy megakadályozta Szaúd-Arábia és Izrael további közeledését.

Egy rossz mozdulat bármelyik pillanatban berobbanthatja a puskaporos hordót, de Izrael most már rájött, hogy nem legyőzhetetlen, a térségben nincs háborús lelkesedés, és a bombák özönében a palesztinok is láthatják: az erőszak csak egyre több szenvedéshez vezet.

Általános a patthelyzet. Mindenki számára az, és a legkülönösebb ellentmondás az egészben, hogy mégis kínálkozik egy ritka lehetőség a békére, de Mohamed bin Szalmannak kell kinyújtania érte a kezét.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.) 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.