Szaúd-Arábia mint futballnagyhatalom

Nyitás

Külpol

Felfoghatatlanul nagy pénzek repkednek mostanában a jószerivel számon se tartott szaúdi fociligában.

Első ránézésre mindez egy teljhatalmú diktátor lázálma, és másodikra is az: Mohamed bin Szalmán koronaherceg globális szórakoztatóipari centrummá kívánja alakítani az egyik legszigorúbb muszlim vallási államot.

Az elmúlt hónapokban feltűnően gyakran olvastunk híreket arról, hogy nemzetközileg jegyzett labdarúgó igazol soha nem hallott nevű szaúd-arábiai futballklubokba. 2023-ban minden jel szerint új szintre lépett az olajdiktatúrák jelenléte a futballban. Immár nem a nyugati klubfutballt (főleg Angliát) árasztja el a pénzük, hanem elkezdték honosítani a sportágat. Az első nagy lépés Katar botrányos és korrupt világbajnokság-rendezése volt – de ez csak a felvezetése volt annak, amire a Katarnál jóval komolyabb nemzetközi befolyással rendelkező Szaúd-Arábia készül.

Első körben a tavalyi világbajnokság után nem sokkal leigazolta az al-Nasszr Cristiano Ronaldót. A leszálló ágban lévő focista elképesztő fizetésért engedte el a méltóságteljes visszavonulás gondolatát: évi 200 millió eurót (79 milliárd forintot) keres, azaz a klubban eltöltött minden egyes másodpercért 25 ezer forintnak megfelelő összeget kap. A világ egykori topjátékosa a sokadik nagy pénzért levezető sztárnak tűnt, megtette ezt az egykori barcelonás Xavi is Katarban, előtte Rivaldo Üzbegisztánban. Csakhogy Szaúd-Arábia nem állt le Ronaldónál: a szaúdiak a portugál örök riválisáról, Lionel Messiről ugyan lemaradtak (az argentin inkább az Egyesült Államokba ment), de elkezdtek olyanok is érkezni, akik nem levezetnek, hanem karrierjük csúcsán vannak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

Kik vagyunk mi?

Bár a választás lehetséges kimenetelére vonatkozó vélemények, spekulációk, kinyilatkoztatások jelentékeny hányada alapján azt hihetnénk, hogy voltaképpen már csak az kérdés, hogy kétharmada vagy csupán sima feles többsége lesz-e a Tisza Pártnak a leendő Országgyűlésben, ezúttal képzeljük el azt, hogy Orbán Viktor megnyeri az április 12-i választást.

Három méterrel a tenger szintje alatt

Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.