Szaúd-Arábia mint futballnagyhatalom

Nyitás

Külpol

Felfoghatatlanul nagy pénzek repkednek mostanában a jószerivel számon se tartott szaúdi fociligában.

Első ránézésre mindez egy teljhatalmú diktátor lázálma, és másodikra is az: Mohamed bin Szalmán koronaherceg globális szórakoztatóipari centrummá kívánja alakítani az egyik legszigorúbb muszlim vallási államot.

Az elmúlt hónapokban feltűnően gyakran olvastunk híreket arról, hogy nemzetközileg jegyzett labdarúgó igazol soha nem hallott nevű szaúd-arábiai futballklubokba. 2023-ban minden jel szerint új szintre lépett az olajdiktatúrák jelenléte a futballban. Immár nem a nyugati klubfutballt (főleg Angliát) árasztja el a pénzük, hanem elkezdték honosítani a sportágat. Az első nagy lépés Katar botrányos és korrupt világbajnokság-rendezése volt – de ez csak a felvezetése volt annak, amire a Katarnál jóval komolyabb nemzetközi befolyással rendelkező Szaúd-Arábia készül.

Első körben a tavalyi világbajnokság után nem sokkal leigazolta az al-Nasszr Cristiano Ronaldót. A leszálló ágban lévő focista elképesztő fizetésért engedte el a méltóságteljes visszavonulás gondolatát: évi 200 millió eurót (79 milliárd forintot) keres, azaz a klubban eltöltött minden egyes másodpercért 25 ezer forintnak megfelelő összeget kap. A világ egykori topjátékosa a sokadik nagy pénzért levezető sztárnak tűnt, megtette ezt az egykori barcelonás Xavi is Katarban, előtte Rivaldo Üzbegisztánban. Csakhogy Szaúd-Arábia nem állt le Ronaldónál: a szaúdiak a portugál örök riválisáról, Lionel Messiről ugyan lemaradtak (az argentin inkább az Egyesült Államokba ment), de elkezdtek olyanok is érkezni, akik nem levezetnek, hanem karrierjük csúcsán vannak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.