Publicisztika

"Nagyon nehéz pillanatban vállaltam el, hogy írok a Tudományos Akadémia körüli botrányról. Az az érzésem ugyanis, hogy jelenleg józanul megközelíthetetlen a dolog."

Nem Orbán semmisítette meg a demokratikus köztársaságot, hanem a magyar nép. Nem Orbán Viktornak van baja Brüsszellel, hanem a magyaroknak.

A mai hazai közbeszéd egyik érdekessége, hogy eltűntek a tények ismertetésének és a közös ügyek megbeszélésének olyan óklasszikus formái, mint a normális híradó, a nemzeti hírügy­nökség vagy a Magyar Nemzeti Bank közleményei, kiolvadtak viszont a szocializmus nyilvánosságának őslényei: a politikai kabaré és a politikus színház, egyesek szeszélyes új szokásai telefonhasználatkor, a közéleti beszédtémák feltűnő kerülése nagyobb társaságban, ne adj’ isten suttogó üzemmód Orbán nevének kiejtésekor.

A hívek közül mégis csak kevesen inognak majd meg az urnák előtt.

Nagyon bent akar maradni az EPP-ben, de ez egyre nehezebb lesz.

Lassan beérik a Palkovics-terv gyümölcse. Csak az a helyzet, kedves egyetemi kollégák, hogy abból a gyümölcsből egyikünk sem fog enni.

A közbeszéd ma az MTA átalakításáról szól. Az ellenzék támad, a kormány reagál, ahogy szokott. Van minden, tiltakozás, tüntetés, aláírásgyűjtés, de leginkább a szobák mélyén zajló pusmogás, hőbörgés, egyéni felháborodás. A nem a tudásiparban dolgozó ismerősök arról faggatnak, hogy mi ez. Miért tiltakoznak a tervezett átalakítás miatt? És miért hallgatnak az egyetemek?

De aligha lesz nagy foganatja.

A Simonka-ügy általánosabb tanulságai.

A hazugság dokumentumai.

S akarja-e egyáltalán?

Pusztán a választási matematika felől nézve lenne értelme az ellenzéki összefogásnak a májusi európai parlamenti választáson. A döntő kérdés mégis az lesz, mennyire tudják mozgósítani az Orbán-ellenes szavazókat.

Úgy, hogy közben az ország döntő többsége Európa-párti.

Három hónapon át dolgoztam pszichológusként egy budapesti gyermekotthonban – és anomália lettem magam is. Bizonyára én is tettem érte.