Bocsánatkérés helyett

  • 2000. november 9.

Publicisztika

Helyreigazítás

Bocsánat-

n Az emberi élet elsődleges volta, mindenekfeletti tisztelete a kereszténység legfőbb értéke, szokása ezt hangoztatni a magyarországi kereszténydemokrata formációk mindegyikének, legkivált abortuszviták idjén, de máskor is. E nemes gondolat egy határozottan speciális értelmezésébe ütközhet az, aki elolvassa a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ, a regnáló kormánykoalíció része) Nógrádi-balesettel, -lemondással kapcsolatos hivatalos közleményét, mit a szövetség elnöke, Surján László exnépjóléti miniszter jegyez. Szerinte (szerintük) a balesetért Nógrádi Lászlót sem jogi, sem erkölcsi felelősség nem terheli.

Jaj.

Mi az, hogy nem terheli jogi felelősség? Honnan tudja ezt Surján, amikor a baleset kivizsgálása az ügyészi szakasznál tart? Hogy erkölcsi felelősség terheli vagy nem terheli, arra valóban nem könnyű mércét találni, ugyanakkor az ex katedra kijelentés, miszerint nem, Surján László és a honi politikai kereszténydemokrácia erkölcsi állapotára utal, napnál is világosabban. Ráadásul Surján fölszólamlása az eleddig egyetlen hivatalos kormányoldali állásfoglalás az esettel kapcsolatban. És ahogy a közlekedési tárca az áldozat temetéséhez és az esetleges részvétnyilvánítás szükségességéhez viszonyult (azt mondták, hogy ott lesznek, még kis beszédet is mondanának, de nem látta, nem hallotta őket senki, aztán utólag állították mindenkivel szemben, hogy ők aztán de mennyire, hogy ott voltak), nem is nagyon várható semmi több, semmi jó a kormányoldaltól.

E tény még inkább fölértékeli Surján szavainak jelentőségét. Aki fent idézett mélységes cinizmusát jó adag ízetlenséggel fejeli meg. Szerinte ugyanis jogi és erkölcsi ok híján, a miniszter csakis azért mondott le, hogy kormányát (s ilyetén hazáját) megkímélje egy nemtelen "belpolitikai hecckampány" terheitől.

Az az áldott jó ember.

Nem volt, nincs semmiféle hecckampány, de nem azért nem, mert Nógrádi lemondott, hanem azért nem, mert az ügyben pusztán a társadalom érthető és jogos kérdései, kétségei fogalmazódtak meg. Amikkel pedig szembe kellene (kellett volna) nézni, Nógrádinak éppúgy, mint a kormányának. Éppen ezt elkerülendő, megúszandó mondott le a miniszter, vagy mondatta le a kormány(fő).

A többi csak szerecsenmosdatás.Lapunk 2000. október 26-i számában "A kisgazda kasszafurkó" című cikkben tévesen híreszteltük, hogy "dr. Áder János, az Országgyűlés fideszes elnöke - Font Sándor MDF-es képviselő közlése szerint - több hónapja tudott Székely akcióiról, és nem tett semmit". A valóság ezzel szemben az, hogy Font Sándor nem tett ilyen szó szerinti közlést, valamint hogy dr. Áder Jánosnak a közelmúltig nem volt tudomása arról, hogy Székely Zoltánnak bármilyen akciói lettek volna, és nem támogatta azokat.

Figyelmébe ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.