Bocsánatkérés helyett

  • 2000. november 9.

Publicisztika

Helyreigazítás

Bocsánat-

n Az emberi élet elsődleges volta, mindenekfeletti tisztelete a kereszténység legfőbb értéke, szokása ezt hangoztatni a magyarországi kereszténydemokrata formációk mindegyikének, legkivált abortuszviták idjén, de máskor is. E nemes gondolat egy határozottan speciális értelmezésébe ütközhet az, aki elolvassa a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ, a regnáló kormánykoalíció része) Nógrádi-balesettel, -lemondással kapcsolatos hivatalos közleményét, mit a szövetség elnöke, Surján László exnépjóléti miniszter jegyez. Szerinte (szerintük) a balesetért Nógrádi Lászlót sem jogi, sem erkölcsi felelősség nem terheli.

Jaj.

Mi az, hogy nem terheli jogi felelősség? Honnan tudja ezt Surján, amikor a baleset kivizsgálása az ügyészi szakasznál tart? Hogy erkölcsi felelősség terheli vagy nem terheli, arra valóban nem könnyű mércét találni, ugyanakkor az ex katedra kijelentés, miszerint nem, Surján László és a honi politikai kereszténydemokrácia erkölcsi állapotára utal, napnál is világosabban. Ráadásul Surján fölszólamlása az eleddig egyetlen hivatalos kormányoldali állásfoglalás az esettel kapcsolatban. És ahogy a közlekedési tárca az áldozat temetéséhez és az esetleges részvétnyilvánítás szükségességéhez viszonyult (azt mondták, hogy ott lesznek, még kis beszédet is mondanának, de nem látta, nem hallotta őket senki, aztán utólag állították mindenkivel szemben, hogy ők aztán de mennyire, hogy ott voltak), nem is nagyon várható semmi több, semmi jó a kormányoldaltól.

E tény még inkább fölértékeli Surján szavainak jelentőségét. Aki fent idézett mélységes cinizmusát jó adag ízetlenséggel fejeli meg. Szerinte ugyanis jogi és erkölcsi ok híján, a miniszter csakis azért mondott le, hogy kormányát (s ilyetén hazáját) megkímélje egy nemtelen "belpolitikai hecckampány" terheitől.

Az az áldott jó ember.

Nem volt, nincs semmiféle hecckampány, de nem azért nem, mert Nógrádi lemondott, hanem azért nem, mert az ügyben pusztán a társadalom érthető és jogos kérdései, kétségei fogalmazódtak meg. Amikkel pedig szembe kellene (kellett volna) nézni, Nógrádinak éppúgy, mint a kormányának. Éppen ezt elkerülendő, megúszandó mondott le a miniszter, vagy mondatta le a kormány(fő).

A többi csak szerecsenmosdatás.Lapunk 2000. október 26-i számában "A kisgazda kasszafurkó" című cikkben tévesen híreszteltük, hogy "dr. Áder János, az Országgyűlés fideszes elnöke - Font Sándor MDF-es képviselő közlése szerint - több hónapja tudott Székely akcióiról, és nem tett semmit". A valóság ezzel szemben az, hogy Font Sándor nem tett ilyen szó szerinti közlést, valamint hogy dr. Áder Jánosnak a közelmúltig nem volt tudomása arról, hogy Székely Zoltánnak bármilyen akciói lettek volna, és nem támogatta azokat.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.