Dénes Balázs: Megkülönböztetett emberek (Nógrádi László balesetéről)

publikálva
2000/46. (11. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Három hete halálos közúti balesetet okozott a Nógrádi László - azóta lemondott - közlekedési minisztert szállító állami Audi. A karambol egyik áldozatát a múlt héten temették, vele utazó menyasszonya súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. A balesetre adott politikai reakciókat, a lehetséges okokra adott magyarázatokat, valamint a sajtóban felmerült kérdéseket két szóval tudom csak minősíteni: tűrhetetlen és érthetetlen.

Három hete halálos közúti balesetet okozott a Nógrádi László - azóta lemondott - közlekedési minisztert szállító állami Audi. A karambol egyik áldozatát a múlt héten temették, vele utazó menyasszonya súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. A balesetre adott politikai reakciókat, a lehetséges okokra adott magyarázatokat, valamint a sajtóban felmerült kérdéseket két szóval tudom csak minősíteni: tűrhetetlen és érthetetlen.

Tűrhetetlen, hogy a közlekedés ügyéért felelős miniszter így közlekedjen, és érthetetlen, miért nem volt senki - újságíró vagy ellenzéki politikus -, aki feltette volna azóta a kérdést, hogy miért is következett be ez a baleset, és ki a felelős érte.

Mert mi is történt? A Magyar Köztársaság közlekedési minisztere úgy közlekedett, hogy egy ember meghalt miatta.

Volt-e, van-e ehhez joga? Ha valaki a balesetről írt cikkek és a tévében elhangzott információk alapján szeretné összeszedni a kérdés megválaszolásához szükséges információkat, akár arra az eredményre is juthatna, hogy igen: kormánypárti és ellenzéki politikusok arról vitatkoznak, hogy megfelelőek-e a kék lámpás szabályok; hogy sok vagy kevés embernek van-e kék lámpája; és hogy akiknek van, azoknak vajon miért van. Pedig ezeknek a kérdéseknek kevés közük van a tragédiához. Ez a baleset nem azért következett be, mert állami vezetőknek engedélyük van arra, hogy bizonyos esetekben szirénázva száguldjanak oda, ahol feltétlenül jelen kell lenniük. Ez a baleset azért következett be, mert Nógrádi László ott és akkor villogva (és talán szirénázva) száguldott oda, ahol szerinte feltétlenül jelen kellett lennie. És közben a közlekedési miniszter és sofőrje nem tartotta be a KRESZ-t és a megkülönböztető jelzésre vonatkozó szabályokat. Ez a lényeg: a jelenlegi helyzet olyan, mintha az ifjúsági és sportminiszter elindulna egy utcai futóversenyen, és doppingtesztje pozitívnak minősülne, majd ezek után arról folyna a vita, hogy jó-e, ha politikusok futóversenyeken indulgatnak, és nem arról, hogy vajon miért doppingol a sportminiszter.

Aki elolvassa a KRESZ kék fényre vonatkozó szabályait, azonnal el tudja dönteni, hogy Nógrádi László indokolatlanul és jogszerűtlenül adott utasítást a megkülönböztető jelzés használatára, sofőrje pedig a szabályokat megszegve vezetett. A jogszabályok egyértelműek: a buszpályaudvar átadása nem lehet indoka a jelzés bekapcsolásának vagy bekapcsoltatásának. Továbbá: a kék fénnyel haladó autót vezetve a közlekedési szabályokat át lehet ugyan hágni, de minden esetben meg kell arról győződni, hogy a közlekedés többi résztvevője lehetővé tette-e a továbbhaladást. A vizsgálat eredményétől függetlenül kijelenthető, hogy sem a bekapcsolás, sem a vezetés módja nem felelt meg a követelményeknek.

Ahhoz természetesen nem fér kétség, hogy Nógrádi Lászlót mentelmi jog védi, és az is valószínű, hogy emiatt a baleset miatt e jogát nem fogja az Országgyűlés felfüggeszteni: így őt e balesetért felelősségre vonni nem lehet. De biztos-e, hogy nem is kell vizsgálni a volt miniszter szerepét? Elfogadható-e, hogy Nógrádi László kizárólag "erkölcsi felelősséget" érez a történtekért?

Hát nem.

A baleset ügyében vizsgálódó rendőri szervek részéről a sajtóban többször elhangzott, hogy a tragédiában a volt miniszter szerepét nem vizsgálják, mert nem is vizsgálhatják. Ugyanakkor egy, az ügyben eljáró rendőr azt is kijelentette, hogy a minisztériumi sofőr "megtagadhatta volna" a megkülönböztető jelzés használatára vonatkozó utasítás végrehajtását. A köztisztviselői törvény, amely a sofőrre is vonatkozik, ennél a valóságban szigorúbb: a köztisztviselő annak az utasításnak a végrehajtását, amelynek teljesítésével bűncselekményt vagy szabálysértést követne el, meg kell hogy tagadja, a jogszabályba ütköző utasítást pedig megtagadhatja. Ha nem így tesz, az esetleges következményekért felel. (Azt, hogy egy minisztériumi sofőr pozíciója vajon lehetővé teszi-e egy miniszteri utasítás megtagadását, mindenki döntse el maga.)

De vajon mi a helyzet az utasítást adó személlyel? A sofőr lenne az, akinek az adott szituációban el kell döntenie, hogy a megkülönböztető jelzést lehet-e, indokolt-e használni vagy sem? Aligha. A sofőr azért felelős, mert rosszul vezette a kék lámpás autót (nem győződött meg róla, hogy a közlekedés minden résztvevője továbbhaladást biztosít-e a részére, s talán túl gyorsan is hajtott - amiért valószínűleg felelni fog), de azért nem, amiért a villogó indokolatlanul volt bekapcsolva. Ez utóbbiért vitathatatlanul Nógrádi László a felelős. A kérdés csak az, felelősségre vonnának-e egy ilyen utasítást adó embert, ha nem lenne mentelmi joga? Pedig Nógrádi felelősségét minimum vizsgálni lenne szükséges, mégpedig egy bizonyos közlekedési bűncselekmény szempontjából. Ezt a bűncselekményt ("A közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény", Btk. 184. §) csak olyan személy követheti el, aki maga nem áll a közlekedési szabályok hatálya alatt (nem vezet), és valamilyen magatartással veszélyezteti a közlekedés biztonságát. Ezt a cselekményt követi el például a vasúti sorompó akkumulátorát vagy a közúti táblákat eltulajdonító személy is. Sőt. Néhány évvel ezelőtt egészen a Legfelsőbb Bíróságig (LB) jutott egy ügy, amelyben egy gazdálkodót vádoltak e bűncselekmény elkövetésével. Abban az esetben - és ezt az első és a másodfokú bíróság ítélete is megállapította - a vádlottat bűnösnek mondták ki azért, mert az általa szabályosan (!) elvégzett tarlóégetés nyomán keletkezett füst a mező melletti úton balesetet okozott. (Az igazsághoz tartozik, hogy az LB végül is felmentette a vád alól, de kétség sem fér hozzá, hogy megállapították volna bűnösségét, ha szabálytalanul végezte volna az égetést.)

Az, hogy egy esetleges vizsgálat milyen mértékben állapítaná meg a lemondott miniszter felelősségét, talán örökre rejtély marad. Pedig az országgyűlési képviselők mentelmi jogát nem kifejezetten ilyen ügyekre találták ki. A miniszter lemondása és "erkölcsi" felelősségének elismerése nem és nem lehet elég egy ilyen esetben. Ha Nógrádi László lelkiismerete tiszta, miért nem áll a nyilvánosság és az esetleges vizsgálat elé, hogy - amint az jogállamban szokás - tisztázza magát?

Félő, a válasz nagyon is egyszerű: azért, mert ő más, mint az egyszerű emberek. Nemcsak a kék lámpa különbözteti meg másoktól, hanem az is, hogy hatalma van.

A szerző jogász, a Társaság a Szabadságjogokért szervezet munkatársa.

publikálva
2000/46. (11. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk