Dénes Balázs: Megkülönböztetett emberek (Nógrádi László balesetéről)

  • 2000. november 9.

Publicisztika

Három hete halálos közúti balesetet okozott a Nógrádi László - azóta lemondott - közlekedési minisztert szállító állami Audi. A karambol egyik áldozatát a múlt héten temették, vele utazó menyasszonya súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. A balesetre adott politikai reakciókat, a lehetséges okokra adott magyarázatokat, valamint a sajtóban felmerült kérdéseket két szóval tudom csak minősíteni: tűrhetetlen és érthetetlen.
Három hete halálos közúti balesetet okozott a Nógrádi László - azóta lemondott - közlekedési minisztert szállító állami Audi. A karambol egyik áldozatát a múlt héten temették, vele utazó menyasszonya súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. A balesetre adott politikai reakciókat, a lehetséges okokra adott magyarázatokat, valamint a sajtóban felmerült kérdéseket két szóval tudom csak minősíteni: tűrhetetlen és érthetetlen.

Tűrhetetlen, hogy a közlekedés ügyéért felelős miniszter így közlekedjen, és érthetetlen, miért nem volt senki - újságíró vagy ellenzéki politikus -, aki feltette volna azóta a kérdést, hogy miért is következett be ez a baleset, és ki a felelős érte.

Mert mi is történt? A Magyar Köztársaság közlekedési minisztere úgy közlekedett, hogy egy ember meghalt miatta.

Volt-e, van-e ehhez joga? Ha valaki a balesetről írt cikkek és a tévében elhangzott információk alapján szeretné összeszedni a kérdés megválaszolásához szükséges információkat, akár arra az eredményre is juthatna, hogy igen: kormánypárti és ellenzéki politikusok arról vitatkoznak, hogy megfelelőek-e a kék lámpás szabályok; hogy sok vagy kevés embernek van-e kék lámpája; és hogy akiknek van, azoknak vajon miért van. Pedig ezeknek a kérdéseknek kevés közük van a tragédiához. Ez a baleset nem azért következett be, mert állami vezetőknek engedélyük van arra, hogy bizonyos esetekben szirénázva száguldjanak oda, ahol feltétlenül jelen kell lenniük. Ez a baleset azért következett be, mert Nógrádi László ott és akkor villogva (és talán szirénázva) száguldott oda, ahol szerinte feltétlenül jelen kellett lennie. És közben a közlekedési miniszter és sofőrje nem tartotta be a KRESZ-t és a megkülönböztető jelzésre vonatkozó szabályokat. Ez a lényeg: a jelenlegi helyzet olyan, mintha az ifjúsági és sportminiszter elindulna egy utcai futóversenyen, és doppingtesztje pozitívnak minősülne, majd ezek után arról folyna a vita, hogy jó-e, ha politikusok futóversenyeken indulgatnak, és nem arról, hogy vajon miért doppingol a sportminiszter.

Aki elolvassa a KRESZ kék fényre vonatkozó szabályait, azonnal el tudja dönteni, hogy Nógrádi László indokolatlanul és jogszerűtlenül adott utasítást a megkülönböztető jelzés használatára, sofőrje pedig a szabályokat megszegve vezetett. A jogszabályok egyértelműek: a buszpályaudvar átadása nem lehet indoka a jelzés bekapcsolásának vagy bekapcsoltatásának. Továbbá: a kék fénnyel haladó autót vezetve a közlekedési szabályokat át lehet ugyan hágni, de minden esetben meg kell arról győződni, hogy a közlekedés többi résztvevője lehetővé tette-e a továbbhaladást. A vizsgálat eredményétől függetlenül kijelenthető, hogy sem a bekapcsolás, sem a vezetés módja nem felelt meg a követelményeknek.

Ahhoz természetesen nem fér kétség, hogy Nógrádi Lászlót mentelmi jog védi, és az is valószínű, hogy emiatt a baleset miatt e jogát nem fogja az Országgyűlés felfüggeszteni: így őt e balesetért felelősségre vonni nem lehet. De biztos-e, hogy nem is kell vizsgálni a volt miniszter szerepét? Elfogadható-e, hogy Nógrádi László kizárólag "erkölcsi felelősséget" érez a történtekért?

Hát nem.

A baleset ügyében vizsgálódó rendőri szervek részéről a sajtóban többször elhangzott, hogy a tragédiában a volt miniszter szerepét nem vizsgálják, mert nem is vizsgálhatják. Ugyanakkor egy, az ügyben eljáró rendőr azt is kijelentette, hogy a minisztériumi sofőr "megtagadhatta volna" a megkülönböztető jelzés használatára vonatkozó utasítás végrehajtását. A köztisztviselői törvény, amely a sofőrre is vonatkozik, ennél a valóságban szigorúbb: a köztisztviselő annak az utasításnak a végrehajtását, amelynek teljesítésével bűncselekményt vagy szabálysértést követne el, meg kell hogy tagadja, a jogszabályba ütköző utasítást pedig megtagadhatja. Ha nem így tesz, az esetleges következményekért felel. (Azt, hogy egy minisztériumi sofőr pozíciója vajon lehetővé teszi-e egy miniszteri utasítás megtagadását, mindenki döntse el maga.)

De vajon mi a helyzet az utasítást adó személlyel? A sofőr lenne az, akinek az adott szituációban el kell döntenie, hogy a megkülönböztető jelzést lehet-e, indokolt-e használni vagy sem? Aligha. A sofőr azért felelős, mert rosszul vezette a kék lámpás autót (nem győződött meg róla, hogy a közlekedés minden résztvevője továbbhaladást biztosít-e a részére, s talán túl gyorsan is hajtott - amiért valószínűleg felelni fog), de azért nem, amiért a villogó indokolatlanul volt bekapcsolva. Ez utóbbiért vitathatatlanul Nógrádi László a felelős. A kérdés csak az, felelősségre vonnának-e egy ilyen utasítást adó embert, ha nem lenne mentelmi joga? Pedig Nógrádi felelősségét minimum vizsgálni lenne szükséges, mégpedig egy bizonyos közlekedési bűncselekmény szempontjából. Ezt a bűncselekményt ("A közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény", Btk. 184. §) csak olyan személy követheti el, aki maga nem áll a közlekedési szabályok hatálya alatt (nem vezet), és valamilyen magatartással veszélyezteti a közlekedés biztonságát. Ezt a cselekményt követi el például a vasúti sorompó akkumulátorát vagy a közúti táblákat eltulajdonító személy is. Sőt. Néhány évvel ezelőtt egészen a Legfelsőbb Bíróságig (LB) jutott egy ügy, amelyben egy gazdálkodót vádoltak e bűncselekmény elkövetésével. Abban az esetben - és ezt az első és a másodfokú bíróság ítélete is megállapította - a vádlottat bűnösnek mondták ki azért, mert az általa szabályosan (!) elvégzett tarlóégetés nyomán keletkezett füst a mező melletti úton balesetet okozott. (Az igazsághoz tartozik, hogy az LB végül is felmentette a vád alól, de kétség sem fér hozzá, hogy megállapították volna bűnösségét, ha szabálytalanul végezte volna az égetést.)

Az, hogy egy esetleges vizsgálat milyen mértékben állapítaná meg a lemondott miniszter felelősségét, talán örökre rejtély marad. Pedig az országgyűlési képviselők mentelmi jogát nem kifejezetten ilyen ügyekre találták ki. A miniszter lemondása és "erkölcsi" felelősségének elismerése nem és nem lehet elég egy ilyen esetben. Ha Nógrádi László lelkiismerete tiszta, miért nem áll a nyilvánosság és az esetleges vizsgálat elé, hogy - amint az jogállamban szokás - tisztázza magát?

Félő, a válasz nagyon is egyszerű: azért, mert ő más, mint az egyszerű emberek. Nemcsak a kék lámpa különbözteti meg másoktól, hanem az is, hogy hatalma van.

A szerző jogász, a Társaság a Szabadságjogokért szervezet munkatársa.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."