Publicisztika

A jövőre esedékes országgyűlési választások előtti utolsó időközi választás első fordulójára kerül sor vasárnap Dabason. (A törvény szerint ugyanis a következő választásokat megelőző egy éven belül nem lehet már időközit tartani.) Bár egy ilyes választás eredményeiből csak mértéktartással célszerű messzemenő következtetéseket levonni, az biztos, hogy Dabas és környéke, a 14. számú körzet 1998-ban és 1994-ben is együtt lélegzett az országgal, amennyiben ´94-ben nagy fölénnyel szocialista jelöltet juttatott a parlamentbe (második helyen az akkori és mostani SZDSZ-es jelölt ért célba), és a szétforgácsolt jobboldal alapos verést kapott. 1998-ban pedig - bár az első forduló után még a szocialista jelölt vezetett - a fideszes Buza Attila nyert. Mégpedig úgy, hogy a kisgazda induló vissza se lépett a kedvéért: Dabas és vonzáskörzetének keresztény és konzervatív érzelmű lakói e nélkül is tudták, kire nem pazarolják el szavazataikat. (A dabasi tutisták csak 1990-ben nyúltak kissé mellé, amikor Fodor István ex-MSZMP-s, akkor független jelöltbe helyezték bizalmukat.)

Képzeljük el, hogy a közepesnél valamivel jobb jövedelmi viszonyok között élő brit állampolgárok vagyunk, bizonyos törvényi keretek között arra költhetjük a pénzünket, amire csak akarjuk.

Nyolc zámolyi roma egy héttel ezelőtt menekültstátust kapott Franciaországtól. A lépést nyugati emberjogi szervezetek történelmi jelentőségűnek nevezték, mivel szerintük az Európai Unió egyik csúcsállama ezzel hivatalosan is elismerte azt, hogy a csatlakozásra legesélyesebbek közé sorolt Magyarország nem képes garantálni valamennyi állampolgárának a biztonságát. Vagyis hogy a helyzet még ennél is súlyosabb: a magyar állam nem képes szavatolni maradéktalanul egy etnikai kisebbség tagjainak a biztonságát.

Mára elég nyilvánvaló lett, hogy sem az Egyesült Államok, sem az Európai Unió nem fog arcoskodni a világ legnagyobb piacával és termelőjével, hogy ugyan vonuljon már ki Tibetből, mert különben visszafordítják a tornacipő-szállítmányokat, és direkt magyar éttermekbe fognak járni Thaiföldön, amíg a dalai lámát vissza nem helyezik hivatalába.

Megbízható magyar hírszerző forrásokból úgy tudni, hogy az angliai száj- és körömfájás mögött az oroszországi titkosszolgálatok állnak. Minden valószínűség szerint ők bátorították föl a brit marhákat, hogy EU-szervek előtt azt állítsák: kitört rajtuk a marhavész. Teljességgel kizárt, hogy ez az igen jól előkészített, szervezett marha-akció egyedül a marhák műve legyen! A marhák mögött - a magyar Katonai Felderítő Hivatal elmeosztályának egykori vezetője szerint - Putyin emberei állnak. A magyar titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter a hírt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudta, de egy vezető budapesti napilap köntörfalazás nélkül megírta: "Az orosz szövetség pénzügyileg ugyan a padlón hever, ám mindent megtesz, akár törvénybe ütközően is (sic!), hogy visszaállítsa a régi prioritásokat." És mik voltak a régi prioritások? Jól tudjuk, mik: orosz marha legelső a világon!

Nincs könnyű helyzetben a piacpárti közgazdász, amikor az áramszolgáltatókkal kapcsolatos polgárháborúban próbál állást foglalni. A magamfajta ugyanis az Adam Smithtől Hayekig terjedő tradíció híveként hisz abban, hogy a versenypiacok működése biztosít maximális jólétet a társadalom számára, s ezt a jólétet a monopóliumok éppen úgy rombolják, mint az etatista ideológiából származó állami beavatkozás. És ha még abban is hisz az ember, hogy e két dolog nem független egymástól, és a monopólium sokkal gyakrabban eredménye politikai lobbierőnek, mint természetes gazdasági folyamatoknak, ugyancsak magányosnak érezheti magát.

Macedóniai albán fegyveresek a Kosovót és Macedóniát elválasztó határvonalra járnak macedón parasztot meg katonát lőni. A szűkebb Szerbia és Kosovo formálisan Szerbiához tartozó határsávjában lényegében háborús állapotok uralkodnak: ugyancsak albán gerillák KFOR-konvojban haladó, szerb civilekkel tömött autóbuszt robbantanak fel. Aztán. A múlt héten Kostunica jugoszláv elnök Banja Lukában, a Boszniai Szerb Köztársaság "fővárosában" együttműködési különmegállapodást ír alá Jugoszlávia és az említett fél-állam között; pár napra rá a boszniai horvát szavazók 90 százalékát legitim módon képviselő boszniai horvát pártszövetség egy faluban bejelenti, hogy a továbbiakban nem vesznek részt a Daytonban öt és fél éve megálmodott Bosnyák-Horvát Föderáció intézményeiben, és csak azért nem kiáltják ki a saját köztársaságukat, mert ezek után minek. Az egyetlen közepesen releváns nemzetközi politikai intézmény a régióban, az EBESZ a fejét csóválja, majd megvonja a főmegbízott, Wolfgang Petritsch vállát. Ha nem, hát nem. Hisz ha eddig sem, akkor ezentúl miért igen? Minek ezt forszírozni?

Vajon mit hirdethetett a futballstadionokban a földművelési tárca által tulajdonolt Agrárinnovációs Kht.? "Újítsd meg az agrárszférát, nevelj te is kecskét, békát!"? Vagy az az állati maradványok újrahasznosításával foglalkozó vállalat, amely szintén nagy értékű reklámszerződést kötött az FTC-vel? Mi lehetett a szlogenje? "Vegyen belet! Különben a magáét tapossuk ki!"?

Akormányváltás napjaiban már csak nosztalgiából is figyeltem, hogy a kampányhoz és az előző nyolc évhez képest miként változtatják meg a privatizációról vallott nézeteiket a Fidesz vezetői. A külföldi befektetők is figyeltek, a hazaiak nemkülönben; olyannyira, hogy a tőzsde kis híján összeomlott. Ha ugyanis a polgári kormány a magántulajdon fontosságát úgy hangsúlyozza, hogy közben az állami vagyon lebontásához kapcsolódó minden korábbi kormányzati döntést nem egyszerűen bírál, hanem azok jogszerűségét vitatja, akkor a legkevesebb, hogy az érintettek elgondolkodnak. Chikán Attila súlygyarapodásának nem kevés köze van azokhoz a reggeli-, ebéd- és vacsorameghívásokhoz, amelyeket a hazai és külföldi tőketulajdonosoktól, befektetőktől kapott, és amelyek alkalmával a gazdasági miniszter folyamatosan a jogbiztonságról, a jogfolytonosságról, a magánosítás eredményeinek tiszteletben tartásáról tartott előadásokat. Ezen alkalmakkor Chikán, ha az előző kormány privatizációs gyakorlatáról faggatták, nagyon tisztességesen legfeljebb csak annyit mondott: lehet, hogy ő másként döntött volna. A Vasárnapi Újság és a kormány számára fontos más orgánumok ösztökélésére Orbán Viktor miniszterelnök dicsérően nyilatkozott: biztos, hogy nem indítunk pereket a privatizáció felülvizsgálatára, mert azokat sorban elveszítenénk.

Van ugye az az ismert eset, hogy hazamegyünk munka után, és egy ismeretlen, nagydarab, szakállas, erős hónaljszagot árasztó férfit találunk kedvenc kanapénkon. Megkérdőjelezhető tisztaságú alsóneműben terpeszkedik, és a mi papucsunkat viseli; tekintete magabiztos, bár mellszőrzetének vakarászása és az állandó harákolás némi idegességről árulkodik. Látszik rajta, hogy szeretné megúszni, de ha a helyzet úgy hozza, ütni is képes. ´ Lajos, bök a szakállasra az eddig feleségünknek vélt nőszemély, itt fog lakni. Te majd elalszol a kisszobába´. Vele sokkal jobban szeretek villamosozni, szépen csilingel. De elválva nem vagyunk, adjad ide a kosztpénzt, meg a betétkönyved, és maradjá´ magadnak.

Mikola István, a szinte vadonatúj egészségügyi miniszter megnyilvánulásai az elmúlt tíz napban leginkább egy komplett katasztrófasorozat képét mutatták.

Egy spanyol narancslé, egy dán sonka, egy görög saláta és Schmieder úr ült az asztalnál, amikor utóbbi a Bild Zeitungban a munkájára ácsingózó keleti tömegek képével szembesült. Kinézett az ablakon, és bosszankodva vette észre, hogy a bolgár kertész nem elvágólag nyírta le füvet, holott már több ízben elmagyarázta neki, hogy ennek van jelentősége. Csöngettek. Kinyitotta az ajtót, de az üdvrivalgás jellegű dzsenydobrira hirtelenjében nem tudott reagálni. Megjött Hanna, a lengyel takarítónő. Közben megjelent a kis Hansi Schmieder is, aki Annától, a baby-sittertől tanult szlovák altatót dúdolta. A solingeni késüzembe menet egy magyar kolléga Schmieder elé vágott a forgóajtóban, Schmieder a magyar hajtókáján furcsa trikolórt vett észre. Mikor utánakérdezett, megtudta, hogy valami forradalom volt ott. Valamikor. Este aztán, amikor a fogorvosa helyett annak román kollégáját találta a rendelőben, foghúzás közben víziója volt az olvasztótégelyről. Vagy rémálma?

Miközben az ország egyik fele röhög, a másik meg sír a kisgazda tragikomédián, amit egyébként - minden kacagtató momentuma mellett - egyre inkább hajlamosak vagyunk nettó tragédiaként felfogni (hisz az emberi aljasság váratlan mélységeit világítja be), nem árt, ha tudatosítjuk magunkban: az elmúlt hetek eseményei nem csak az FKGP válságát hozták el.

ABorsodChem Rt. (BC) részvényeinek adásvételéből az elmúlt hetekben ügy lett. Nemcsak a tőzsde tisztasága felett őrködő Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) vizsgálódik, hanem miniszterek és államtitkárok nyilatkoznak nap mint nap, sőt a kormány is napirendre tűzte az esetet.*