A megbízható titkosszolgálati forrásból származó marha-hírt a Jane´s Intelligence Digest katonai szemleírója is átvette, megjegyezve, mindezt "azért is tartja elképzelhetőnek, mert Putyin elnöknek jelentős KGB-s múltja van". Nem véletlen, hogy amióta hatalomra került, egész Nyugat-Európában egyre vészesebb méreteket ölt a kergemarhakór és a marhavész. Nyilvánvaló, hogy az oroszok így próbálnak meg éket verni az EU-tagországok közé, szétzilálva az integrációt, és hátráltatva az EU kapujában toporzékoló közép-európai kistigrisek felvételét, mely, mint tudjuk, rohamtempóban halad.
Persze eddig is tudta, aki nem volt rest, se kába világ-összeesküvésben és titkosszolgálatokban gondolkodni, hogy minden mindennel összefügg, s hogy e nagy összefüggés szálait a KGB tartja kezében (a többi titkosszolgálat legfeljebb gombolyítja). Azt viszont titkosszolgálati forrásból a minap nekünk kellett megtudnunk, hogy e sok szövevényes szál ez idő szerint a magyarországi Zámolyon fut össze, azazhogy a zámolyi romákhoz vezet, akik egyébként - a KGB, az izraeli Moszad, továbbá a magyar liberális körök és a francia kommunista párt segedelmével - Strasbourgban rontják a magyar országképet, bujtogatnak a magyar ellen. Lejáratják és hátráltatják a felzárkózásban. Nem csoda. Hisz mi áll a "Zámoly-ügy" hátterében? Úgy van, Moszkva áll! A Harmadik Roma.
Szóval, az oroszok már Zámolyon vannak. Pontosabban a zámolyi romák mögött. Oroszország, KGB, Putyin - Zámoly. Nagyjából ezt a kis ország-, akarom mondani országképellenes világ-összeesküvést leplezte le a múlt hét végén a közszolgálati Magyar Nemzet és a közszolgálati M 1 szombat esti híradója, továbbá vasárnap esti hírmagazinja, A hét. A műsorvezető alig egynapos hírüket "a hét vezető híreként" konferálva fel a monstruózus ügy leleplezéséhez meginvitálta a kereken 11. születésnapját ünneplő Polgári Nemzetbiztonsági Szolgálat vezetőjét is, a már említett tárca nélküli minisztert, aki - mint mondotta - tavaly egy átmeneti korszak végére tett pontot. Azóta ugyanis a felderítés és elhárítás elsődleges feladata a megelőzés. Minél előbb, annál jobb. Legjobb egy ügyben már akkor közbelépni, amikor még nincs is.
De - miként azt A hét műsorvezetője oly találóan kérdezte tárca nélküli vendégétől - "miért a britektől kellett megtudnunk, hogy mi áll a Zámoly-ügy hátterében?" A tárca nélküli diplomatikusan kitért a kérdésbe rejtett válasz elől, mi azonban bízvást kimondhatjuk: azért a britektől, mert hagyományosan ők aggódnak leginkább Közép-Kelet-Európa népeinek sorsáért, főként azért, hogy - a költővel szólva - mi ne legyünk "német gyarmat". Vagy mai szóval: német gazdasági érdekszféra. A minap a brit titkosszolgálat a kalinyingrádiakkal tudatta, hogy Putyin és kágébései el akarják adni fejük felől az egész enklávét (a néhai Königsberget) Németországnak adósság-jóvátétel gyanánt, most meg - merő aggodalomból - a magyarokkal tudatják, hogy a BorsodChem tulajdonosváltása mögött is hírszerzési akciók állnak, nem pedig - mint naiv lelkek gondolták, ármányos gazemberek fennhangon hirdették - a Gazprom az ő jelentős - és előreláthatóan növekvő - német részesedésével.
A brit és az amerikai titkosszolgálat - megnevezve és meg nem nevezve magát - előreláthatólag még sok olyasmit fog tudatni Kelet- és Közép-Kelet-Európa népeivel, ami furcsa színben tünteti fel a bontakozóban levő német és orosz gazdasági közeledést. És ezek a hírek szinte sohasem Németországról, a gazdasági érdekekről, a kereskedelemről, hanem mindig Oroszországról, a KGB-ről és Putyin kágébés múltjáról fognak szólni. Egész egyszerűen azért, mert az Egyesült Államoknak nem érdeke sem Európa túlzott, sem Oroszország mérsékelt gazdasági megerősödése, Nagy-Britanniának meg nem érdeke egy még az eddiginél is erősebben német gazdasági dominanciára épülő Európa, illetve Európai Unió. Márpedig egy sikeres német-orosz gazdasági együttműködés éppen ebbe az irányba - Európa és ezen belül Németország gazdasági megerősödése irányába - mutat. Mondjuk hát ki most már minden marháskodás nélkül: Oroszországnak Közép-Európában elsődlegesen gazdasági érdekei vannak, méghozzá Németországgal közös gazdasági érdekei. Az angolszász információs háború ez ellen a gazdasági érdekszövetkezés ellen irányul, természetesen stratégiai távon, minden eshetőségre számítva.
De mi ellen irányul a zámolyi romák ügyét a BorsodChemben zajló tulajdonosváltással összekapcsoló információs bombácska felrobbantása Magyarországon, ha - mint az köztudott - hosszú távú gazdasági érdekeink minket jobbára Németországhoz kötnek? Nos, mindenesetre nem Németország, sőt még csak nem is Oroszország ellen. A hivatalos magyar tét ennél jóval szerényebb. Ezt a tétet a nemzetállam és a jelenlegi kormányzat teszi meg a belpolitika hatalmi játszmáinak asztalán. Az információs blöff egyrészt a magyar kormányzattól politikai és erkölcsi támogatását megvonó Schröder-kormányzat megfricskázását szolgálja, de persze egyszersmind annak a remélhető politikai és erkölcsi jutalomnak a bekasszírozását is, amely a brit és amerikai Európa-politika e közvetett támogatásáért a kormányzatnak kijár. Másrészt a szélsőjobboldali választók szívét megdobogtató médiaüzenet mindazoknak a hazafiatlan, országrontó, "minket lejárató" elemeknek szól - romáknak és nem romáknak egyaránt -, akik a nemzetállam, közelebbről a kormány szuverenitását akarják csorbítani azzal, hogy csip-csup ügyeikkel e nemzeti szuverenitások fölé rendelt európai fórumokhoz fordulnak jogorvoslatért.
A lényeg azonban az, hogy fel vannak derítve, el vannak hárítva, meg vannak előzve! A Nemzetbiztonsági Hivatal éberen őrködik a magyarok álmán. Hiába zeng most már a volgai hajóvontatók dala, más hangszerelésben és Putyin kágébéseinek előadásában: "EU-juhnyem, EU-juhnyem!", Magyarországot hajókötéllel sem lehet elvontatni a Nyugattól, ahová - miként e kis történet is tanúsítja - mindig is tartozott.
A szerző esztéta, költő, Oroszország-szakértő.
