n Van ugye az az ismert eset, hogy hazamegyünk munka után, és egy ismeretlen, nagydarab, szakállas, erős hónaljszagot árasztó férfit találunk kedvenc kanapénkon. Megkérdőjelezhető tisztaságú alsóneműben terpeszkedik, és a mi papucsunkat viseli; tekintete magabiztos, bár mellszőrzetének vakarászása és az állandó harákolás némi idegességről árulkodik. Látszik rajta, hogy szeretné megúszni, de ha a helyzet úgy hozza, ütni is képes. ´ Lajos, bök a szakállasra az eddig feleségünknek vélt nőszemély, itt fog lakni. Te majd elalszol a kisszobába´. Vele sokkal jobban szeretek villamosozni, szépen csilingel. De elválva nem vagyunk, adjad ide a kosztpénzt, meg a betétkönyved, és maradjá´ magadnak.
A szabaddemokraták és a szocialisták fővárosi közgyűlési koalíciójáról szóló szerződésnek talán az első pontja mondja ki azt, hogy a két frakció előzetes egyeztetés, valamint egyetértés nélkül nem visz határozati javaslatot a közgyűlés elé. Ha a hannoveri villamosokról előzetes egyeztetés volt is az SZDSZ és az MSZP között, egyetértés semmiesetre sem, amint azt a múlt csütörtöki közgyűlés bebizonyította. Azután, hogy a szocialista városházi képviselők Lajossal, a Fidesz-frakcióval együtt szavazták meg a hétmilliárdos kiadást, két héttel azelőtt, hogy a főváros költségvetése a közgyűlés elé került volna, bajosan érvelhetnek úgy, hogy a koalícióban minden a legnagyobb rendben van, még ha levelet, melyben a nyilvánvaló illojalitásért a kaprosba küldik el őket a szabaddemokraták, tényleg nem is kaptak.
A hétmilliárd egyébként akár pimf tételnek is tűnhetne a fővárosi költségvetés 280 milliárdos főösszegéhez képest, ám e főösszeg túlnyomó része kötött kiadás. De a kérdés e pillantban már nem csak az, hogy mire megy vagy nem megy el hétmilliárd forint a főváros pénzéből, vagy hogy mit jelent az a szó, hogy "közbeszerzés", vagy hogy milyen villamosokon, hannoveri magasépítésűn, netán lapos magyaron utaznak majd a budapestiek. Hanem hogy a jelenlegi városvezetés kihúzza-e 2002 őszéig, és hogy az egésznek mi köze lehet a 2002-es országgyűlési választásokhoz.
Ha az SZDSZ belemegy abba az ajánlatba, amivel Vajda Pál MSZP-s alpolgármester - aki egyébként szóról szóra úgy viselkedett ebben az ügyben, mintha nem a főváros egyik vezető tisztviselője, hanem a villamosárus cég vigéce lenne - esett be az ajtón vagy fél éve, akkor a Fidesznek nyilván nem tetszettek volna a hannoveri járművek: habzó szájjal és teljes joggal követelték volna a nyílt közbeszerzési eljárást. Demszkyvel és a fővárosi SZDSZ-szel pedig pontosan az történt volna, mint pártjukkal a Tocsik-ügy után: az isten se mossa le róluk a vádat, hogy valami gyanús smúzban vannak a komancsokkal. (Azért nem, mert e vádat semmivel sem lehetett volna cáfolni.)
Azt persze, hogy végül is ki provokál, hogy vajon Vajda Pál magánakciója terebélyesedett-e ilyen méretűre, vagy országos szocialista politikusok is benne vannak az akcióban, és hogy a szőrös Lajost hívták-e, vagy csak kapott az alkalmon, nem könnyű megsaccolni. Demszky most újratárgyaltatja a közgyűléssel a hétmilliárdos határozatot: vélhetően eredmény nélkül. Ezek után bármi megtörténhet: a szocialista frakció szavazgathat továbbra is a szabaddemokratákkal, de megteheti azt is, hogy a Fidesszel együtt feloszlatja a közgyűlést. Ekkor új választások lesznek. Demszky ellehetetlenítését és legfőképpen a főváros mintegy 80 milliárd forintnyi tartalékának felélését mind ez idáig a Fidesz fővárosi politikusai, Tirts Tamás, Juharos Róbert, Perlaki Jenő ambicionálták. (Belegondolni is rémisztő, hogy e fiúk mi mindenre bírnák elkölteni a főváros véres verítékkel felhalmozott vagyonkáját.)
Az MSZP most beszállt ebbe: ostobán és vakon, hiszen Demszky és az SZDSZ szavazóbázisának esetleges csökkenéséből ők nem, legfeljebb a Fidesz profitálhat; mint ahogy e szavazótábor növekedése is mindenekelőtt a Fidesz esélyeit rontaná a következő országgyűlési választásokon. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a Fidesz begyűjtötte a kallódó jobboldali szavazatokat (nyilván főként a kisgazdáktól), és így megközelítette a szocialistákat. (Tovább nőni csak a MIÉP rovására tud - ne legyenek kétségeink afelől, hogy erre kísérletet is fog tenni.) Az MSZP egyszer már próbálkozott avval, hogy egy ehhez hasonló helyzetben az SZDSZ legyalulásával kerekedjen felül a Fideszen. Akkor, amikor az ország az 1998-as választásokra készült. A stratégia eredményei közismertek. De ha valaki elfelejtette volna őket, még mindig van ott egy ember, akinél lehet érdeklődni. Horn Gyulának hívják.
