Van lövésük

  • 2001. március 8.

Publicisztika

Macedóniai albán fegyveresek a Kosovót és Macedóniát elválasztó határvonalra járnak macedón parasztot meg katonát lőni. A szűkebb Szerbia és Kosovo formálisan Szerbiához tartozó határsávjában lényegében háborús állapotok uralkodnak: ugyancsak albán gerillák KFOR-konvojban haladó, szerb civilekkel tömött autóbuszt robbantanak fel. Aztán. A múlt héten Kostunica jugoszláv elnök Banja Lukában, a Boszniai Szerb Köztársaság "fővárosában" együttműködési különmegállapodást ír alá Jugoszlávia és az említett fél-állam között; pár napra rá a boszniai horvát szavazók 90 százalékát legitim módon képviselő boszniai horvát pártszövetség egy faluban bejelenti, hogy a továbbiakban nem vesznek részt a Daytonban öt és fél éve megálmodott Bosnyák-Horvát Föderáció intézményeiben, és csak azért nem kiáltják ki a saját köztársaságukat, mert ezek után minek. Az egyetlen közepesen releváns nemzetközi politikai intézmény a régióban, az EBESZ a fejét csóválja, majd megvonja a főmegbízott, Wolfgang Petritsch vállát. Ha nem, hát nem. Hisz ha eddig sem, akkor ezentúl miért igen? Minek ezt forszírozni?

n Macedóniai albán fegyveresek a Kosovót és Macedóniát elválasztó határvonalra járnak macedón parasztot meg katonát lőni. A szűkebb Szerbia és Kosovo formálisan Szerbiához tartozó határsávjában lényegében háborús állapotok uralkodnak: ugyancsak albán gerillák KFOR-konvojban haladó, szerb civilekkel tömött autóbuszt robbantanak fel. Aztán. A múlt héten Kostunica jugoszláv elnök Banja Lukában, a Boszniai Szerb Köztársaság "fővárosában" együttműködési különmegállapodást ír alá Jugoszlávia és az említett fél-állam között; pár napra rá a boszniai horvát szavazók 90 százalékát legitim módon képviselő boszniai horvát pártszövetség egy faluban bejelenti, hogy a továbbiakban nem vesznek részt a Daytonban öt és fél éve megálmodott Bosnyák-Horvát Föderáció intézményeiben, és csak azért nem kiáltják ki a saját köztársaságukat, mert ezek után minek. Az egyetlen közepesen releváns nemzetközi politikai intézmény a régióban, az EBESZ a fejét csóválja, majd megvonja a főmegbízott, Wolfgang Petritsch vállát. Ha nem, hát nem. Hisz ha eddig sem, akkor ezentúl miért igen? Minek ezt forszírozni?

A Clinton-kormányzat 1995 nyara és 2000 vége között véget vetett a térségben két olyan háborúnak, amely során az államilag kezdeményezett és állami erőszakszervezetek által végrehajtott népirtás napi gyakorlattá nemesült: 1995-ben a boszniainak és 1999-ben a kosovóinak. Beavatkozásának végső eredményeképpen megbukott a Balkán rossz szelleme, Slobodan Milosevic szerb elnök is. A Clinton-kormányzat ezenkívül világos útmutatásokat szabott arra is, hogy miként képzeli a régió jövőjét. Ezen útjelzők a volt jugoszláv tagköztársaságok teljes, valamint az egyes balkáni nemzetrészek korlátozott önrendelkezésének talajába ágyazódtak. Bosznia-Hercegovina a daytoni szerződés szerint egységes állam marad, melyben a három nemzeti közösség széles, etnikai és területi autonómiát élvez, és ugyanez az elv, az etnikai-nemzeti közösségek között megosztott szuverenitás elve vonatkozott volna a jugoszláv államra is. (Azt ugyanis sem az 1999-es bombázások előtt, sem pedig utánuk nem mondta ki senki, hogy a cél Kosovo függetlensége lenne.)

Kétség sem férhet hozzá, ezek nemes és szép eszmék. Ahhoz még kevésbé, hogy pillanatnyilag vesztésre állnak a nemzetállam nemzetek fölötti eszméjével szemben: és nem csak azért, mert Clinton utódjának fogalma sincs arról, hogy mit kellene az örökséggel kezdenie.

Arra, hogy Kosovo - lakóinak egyöntetű akarata ellenére -önként visszatérjen a jugoszláv államszövetségbe, ép ésszel nem csak számítani nehéz, de erkölcsi természetű indokokat sem igen találhatnánk: a megújult vezetésű Szerbia éppúgy nem kényszerítheti rá akaratát kétmillió, jóformán zárt etnikai tömböt alkotó albánra, ahogy erre nem volt jogcíme az előző rezsimnek sem. Boszniában, ahogy távolodunk az időben a daytoni egyezménytől, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy az egységes államot nem akarja e képzeletbeli ország lakóinak szerb és horvát többsége; és ők ugyan milyen elvi alapon lennének kizárhatók abból a lehetőségből, amit a kosovói albánoktól a nemzetközi közösségnek megtagadni láthatóan nem áll módjában? A térség utolsó, valóban többnemzetiségű, nem fiktív államában, Macedóniában pillanatokon belül erőszakos módon vetődhetnek fel ugyanezek a problémák.

A kérdésre, hogy meddig és miért, milyen célok érdekében és milyen elvek szerint akarja a nemzetközi közösség a daytoni megoldást a Balkánra kényszeríteni, és hogy mit jöhet helyette, előbb-utóbb valakinek válaszolni kell. A pillanat erre most kedvezőbb, mint valaha: az összes volt jugoszláv tagköztársaságban (és közülük is a két legfontosabban, Horvátországban és Szerbiában) demokratikus kormányok vannak hatalmon. A hágai törvényszék gőzerővel és sikerrel dolgozik azon, hogy a háborús bűnösöket kiemelje az érintett országok politikai életéből. A balkáni rendezés újragondolására, melynek során, lehet, ismét ország- és nemzetrészek cserélnek majd gazdát, és határok rajzolódnak újra, lassan elérkezik a pillanat.

Különben háború lesz.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.