Nem, nem, soha

  • 2001. március 15.

Publicisztika

Nyolc zámolyi roma egy héttel ezelőtt menekültstátust kapott Franciaországtól. A lépést nyugati emberjogi szervezetek történelmi jelentőségűnek nevezték, mivel szerintük az Európai Unió egyik csúcsállama ezzel hivatalosan is elismerte azt, hogy a csatlakozásra legesélyesebbek közé sorolt Magyarország nem képes garantálni valamennyi állampolgárának a biztonságát. Vagyis hogy a helyzet még ennél is súlyosabb: a magyar állam nem képes szavatolni maradéktalanul egy etnikai kisebbség tagjainak a biztonságát.

n Nyolc zámolyi roma egy héttel ezelőtt menekültstátust kapott Franciaországtól. A lépést nyugati emberjogi szervezetek történelmi jelentőségűnek nevezték, mivel szerintük az Európai Unió egyik csúcsállama ezzel hivatalosan is elismerte azt, hogy a csatlakozásra legesélyesebbek közé sorolt Magyarország nem képes garantálni valamennyi állampolgárának a biztonságát. Vagyis hogy a helyzet még ennél is súlyosabb: a magyar állam nem képes szavatolni maradéktalanul egy etnikai kisebbség tagjainak a biztonságát.

Mi tagadás, valóban ez a lényeg. És ezzel kellene hideg fejjel szembenézni: a ténnyel, hogy több tucat magyar állampolgár képtelen volt biztonságos lakóhelyet találni magának a hazájában; házaikat felgyújtották vagy lebontották, aláírásokat gyűjtöttek szomszédságuk ellen, életveszélyesen megfenyegették őket. Ezek az emberek mindössze félelem nélkül akartak élni és lakni, de ebben az országban ilyen helyet nem találtak; mindenekelőtt azért nem, mert cigányok.

Ennyi a történet, nem több.

A többi: a kivándorlást szervező Krasznai József módszeres lejáratása (csalt, lopott, hazudott, bútort vitt haza, mint afféle büdös cigány - ha valaki a részletekre is kíváncsi, lapozza fel a kormánylap vonatkozó tényfeltárásait); a titkosszolgálati akciókra meg a "hazai szélsőséges elemek akcióira" való hivatkozás, hogy ti. ezekkel magyarázható a zámolyiak külföldre menekülése; a különféle összeesküvés-elméletek, melyek szerint ez az egész felhajtás nem más, mint a végletekig liberális Magyarország tervszerű lejáratása; a hivatásos cigányvezetők zámolyiakat elítélő dörgedelmei; a felelős hivatalnokok hirtelen támadt aggodalma, haza hívó szózata, mind-mind üres duma.

Abban, ahogyan a kormányzat a zámolyiak ügyét kezelte - illetve, pontosítsunk: kommentálta -, mindvégig volt egyfajta gőg és sértődöttség: hogyan jönnek ezek ahhoz, hogy külföldön magyarázkodni kelljen miattuk? Mutatja ezt az is, hogy a magyar notabilitások akkor kezdtek kénytelen-kelletlen foglalkozni a dologgal, amikor néhány hónapja először röppent föl a hír, hogy Franciaország hajlandó megadni a menedékjogot a romáknak. (Persze ne legyünk igazságtalanok a végrehajtó hatalommal: a zámolyiakról kussolt az ellenzék is, na ja, majd hülyék lesznek szavazatokat veszíteni cigányok miatt; Fodor Gábor parlamenti felszólalásának tartalma tisztességes volt, de némileg megkésett az is.)

A mellébeszélés változatlanul tart: az ugyanis, hogy egy angol szaklap milyen megfontolásból és mit írt az ügyről, az egyrészt legyen az ő meg a nemzetközi diplomácia dolga, másrészt a romák hazai helyzetéhez az ott közölteknek az égvilágon semmi közük sincs. Aligha hihető, hogy a hazai cigányokat rendre megalázó erőszakszervezetek tagjai, illetve a lépten-nyomon mocskoscigányozó polgárok kivétel nélkül beépített KGB- vagy Moszad-ügynökök lennének; márpedig ha a francia döntés ürügyén folytatott diskurzusra figyelünk, túlzás nélkül támadhat akár ilyen érzésünk is.

Krasznai József tavaly szeptemberben arról beszélt fiatal roma értelmiségieknek Balatonszemesen, hogy abban bízik: Európa "térdre kényszeríti" Magyarországot cigányügyben; ha ők megkapják a menedékjogot, azután nem lehet maradéktalanul teljesülő kisebbségi jogokról meg "egyedülálló" kisebbségi önkormányzati modellről szavalni Nyugaton. Vagy csak akkor, ha mögötte valódi tartalom van. A tízéves magyar demokrácia egy kegyes öncsalásáról néhány hazátlan cigány lerántotta a leplet.

Nem is bocsátja ezt meg nekik Magyarország, nem, nem, soha.

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.

Furcsa kézfogás

A program az idén másodszor egészült ki a színiiskolák találkozójával. A Szemle Off keretében hét színiiskola nyolc előadása mutatkozott be szeptember 8. és 10. között a margitszigeti Kristály Színtérben.