Rémtettek, szóban

  • 2001. március 1.

Publicisztika

Mikola István, a szinte vadonatúj egészségügyi miniszter megnyilvánulásai az elmúlt tíz napban leginkább egy komplett katasztrófasorozat képét mutatták.

n

A miniszter stockholmi útját megszakítva sietett reagálni a "Fekete Angyal" néven közismertté vált ápolónő állítólagos rémtetteire. Ám eme, valamint későbbi nyilatkozatai során szemmel láthatóan egy pillanatra sem merült fel benne az a (bizonyos IQ-szint felett minden beszélő számára természetes) igény, hogy tudja, milyen jelentéssel bírnak a hangképző szervei által keltett akusztikus jelenségek. A miniszterben szikrányi kétely sem moccant meg avval kapcsolatban, hogy F. Tímea valóban elkövette-e azokat a cselekményeket, amelyekkel a rendőrség gyanúsítja: az "életellenes bűncselekményeket" mind nyilatkozataiban, mind intézkedéseinek mérlegelésekor kész tényként kezelte. Annak ellenére, hogy F. Tímea bűnösségére a jelen pillanatban az egyetlen, büntetőjogi értelemben tekintetbe vehető bizonyíték az a vallomás, amelyet ő maga tett a rendőrségen. Ami viszont - önmagában, vagyis abban az esetben, ha az esetleges vádemeléskor F. Tímea bűnösségét egyéb bizonyítékokkal az ügyésznek nem sikerül alátámasztania - édeskevés. Az a gyakorlat ugyanis, hogy valakit kizárólag a saját, magára nézve terhelő vallomása alapján ítéljenek el, a koncepciós perek óta mintegy kiment a divatból. A dolgok jelenlegi és múlt heti állása szerint F. Tímea éppúgy lehet krónikus hazudozó, mint a pomázi halálosztó: sőt arra, hogy F. Tímea krónikus hazudozó, jelen pillanatban több jel utal, mint az utóbbi verzióra.

És itt nem pusztán arról van szó, hogy őt is megilleti az ártatlanság vélelme - még akkor is, ha esetleg beteg. A miniszter ugyanis a Nyírő Gyula Kórház vezetőit is felelősnek találta abban, hogy a "sorozatos emberölés" megtörténhetett. Ebbéli meggyőződését nem is rejtette véka alá, sőt azonnal intézkedett a kórház belgyógyászati osztályának bezárásáról, valamint széles körű vizsgálatot rendelt el az ország összes kórházában. (Fehér köpenyes gyilkosoknak mondjuk nem nevezte az orvosokat, ez tény. Ezért nem is írunk 1953-at.) Eme megalapozatlan és (a nyomozás jelenlegi állása szerint) a rágalmazásra a megtévesztésig emlékeztető nyilatkozatok - valamint a bulvártévék valamivel visszafogottabb tudósításai - után a csalódottság és a düh, amit az emberek az egészségügy katasztrófája és annak mindennapos megtapasztalása miatt éreznek, láthatóan az "orvosokra" és az "ápolónőkre" fixálódik: zsebre teszik a nagy lóvét, és hagynak megdögleni. Ha épp el nem tesznek láb alól.

Mintha ők lennének e katasztrófáért a felelősek.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.