Rémtettek, szóban

  • 2001. március 1.

Publicisztika

Mikola István, a szinte vadonatúj egészségügyi miniszter megnyilvánulásai az elmúlt tíz napban leginkább egy komplett katasztrófasorozat képét mutatták.

n

A miniszter stockholmi útját megszakítva sietett reagálni a "Fekete Angyal" néven közismertté vált ápolónő állítólagos rémtetteire. Ám eme, valamint későbbi nyilatkozatai során szemmel láthatóan egy pillanatra sem merült fel benne az a (bizonyos IQ-szint felett minden beszélő számára természetes) igény, hogy tudja, milyen jelentéssel bírnak a hangképző szervei által keltett akusztikus jelenségek. A miniszterben szikrányi kétely sem moccant meg avval kapcsolatban, hogy F. Tímea valóban elkövette-e azokat a cselekményeket, amelyekkel a rendőrség gyanúsítja: az "életellenes bűncselekményeket" mind nyilatkozataiban, mind intézkedéseinek mérlegelésekor kész tényként kezelte. Annak ellenére, hogy F. Tímea bűnösségére a jelen pillanatban az egyetlen, büntetőjogi értelemben tekintetbe vehető bizonyíték az a vallomás, amelyet ő maga tett a rendőrségen. Ami viszont - önmagában, vagyis abban az esetben, ha az esetleges vádemeléskor F. Tímea bűnösségét egyéb bizonyítékokkal az ügyésznek nem sikerül alátámasztania - édeskevés. Az a gyakorlat ugyanis, hogy valakit kizárólag a saját, magára nézve terhelő vallomása alapján ítéljenek el, a koncepciós perek óta mintegy kiment a divatból. A dolgok jelenlegi és múlt heti állása szerint F. Tímea éppúgy lehet krónikus hazudozó, mint a pomázi halálosztó: sőt arra, hogy F. Tímea krónikus hazudozó, jelen pillanatban több jel utal, mint az utóbbi verzióra.

És itt nem pusztán arról van szó, hogy őt is megilleti az ártatlanság vélelme - még akkor is, ha esetleg beteg. A miniszter ugyanis a Nyírő Gyula Kórház vezetőit is felelősnek találta abban, hogy a "sorozatos emberölés" megtörténhetett. Ebbéli meggyőződését nem is rejtette véka alá, sőt azonnal intézkedett a kórház belgyógyászati osztályának bezárásáról, valamint széles körű vizsgálatot rendelt el az ország összes kórházában. (Fehér köpenyes gyilkosoknak mondjuk nem nevezte az orvosokat, ez tény. Ezért nem is írunk 1953-at.) Eme megalapozatlan és (a nyomozás jelenlegi állása szerint) a rágalmazásra a megtévesztésig emlékeztető nyilatkozatok - valamint a bulvártévék valamivel visszafogottabb tudósításai - után a csalódottság és a düh, amit az emberek az egészségügy katasztrófája és annak mindennapos megtapasztalása miatt éreznek, láthatóan az "orvosokra" és az "ápolónőkre" fixálódik: zsebre teszik a nagy lóvét, és hagynak megdögleni. Ha épp el nem tesznek láb alól.

Mintha ők lennének e katasztrófáért a felelősek.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.