Még 24 óra sem telt el a tragédia óta, amikor már valamennyi érintett közzétette hárító nyilatkozatát. A helyszínt üzemeltető West-Balkán Kft. és a rendezvényszervező Noise Night Life kölcsönösen egymásra tolná a felelősséget. A VI. kerület valamennyi szórakozóhelye, így a West-Balkán működésének hatósági kontrolljáért is felelős dr. Sajtos Csilla jegyző pedig Hassay Zsófia polgármesterrel közös közleményben fejtegeti, hogy miért nem a hatóság a vétkes. Ez azt is előrevetíti, hogy valódi megoldások, felelősségre vonás és a hatósági ellenőrzés hiányosságainak elismerése helyett ismét látványos, de a hasonló események megelőzésére alkalmatlan, rendpárti jogalkotás várható.
A VI. kerületi jegyző állítja, hogy a szórakozóhelyet köteles volt automatikusan nyilvántartásba venni. Ezt követően a polgármesteri hivatal rendszeresen - legutóbb 2010. december 11-én - ellenőrizte, a bejelentést követően megkezdett társhatósági ellenőrzések pedig még folyamatban vannak. A közös nyilatkozat úgy véli, a jelenlegi jogszabályok alkalmatlanok arra, hogy hatékonyan fel lehessen lépni a rendelkezéseket megsértőkkel szemben, hiszen a nyilvántartásba vétel gyakorlatilag automatikus. Éppen ezért az önkormányzat - a közlemény szerint - élni kíván felterjesztési jogával annak érdekében, hogy "csak az érdemi hatósági vizsgálatok után működhessenek ezek a szórakozóhelyek". A sajtó és a kormányzati kommunikáció bőven taglalja a rendezvényszervező és az üzemeltető felelősségét, ám a hatóságok esetleges mulasztásairól vagy szót sem ejt, vagy az önkormányzat veszélyes mantráját ismételgeti a "rossz szabályozásról".
Csakhogy a jegyzőnek és más hatóságoknak számos lehetőségük lett volna a szórakozóhely biztonságos és jogszerű működésének biztosítására, illetve jogszerűtlen és veszélyes működésének megakadályozására.
Mit nem tett meg a hatóság?
2009. október 1-je óta - néhány kivételtől eltekintve - a szórakozóhelyek üzemeltetéséhez, működéséhez nem szükséges hatósági engedély, a szórakozóhely az üzemeltetésére irányuló szándék bejelentését követően megnyitható. A jegyző tehát előzetesen valóban nem tudta volna megakadályozni vagy feltételhez kötni a West-Balkán működését. Ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy ez aligha lett volna hatékony eszköz a tragédia megelőzésére. A szórakozóhely működésének kereteit a bejelentés határozza meg; így a rendezvényen legfeljebb 300 vendég vehetett volna részt, és 22 órakor be kellett volna fejeződnie. Ha a szórakozóhelyet így működtetik, bizonyosan nem lett volna tömegpánik és emberhalál sem.
Tegyük fel, hogy az üzemeltetőnek engedélyt kellett volna beszereznie a klub működtetéséhez. Nem valószínű, hogy a hatóság a tragédiához vezető okok fennállásának veszélyére hivatkozva megtagadta volna ennek a kiadását, ha a kérelemben legfeljebb 300 vendég egyidejű fogadása szerepel. Márpedig nyilván ez szerepelt volna: hiszen a bejelentés is ezt tartalmazta. Valószínűtlen az is, hogy a szervezők vagy az üzemeltetők ezt a 300 fős limitet nem hágták volna át, hisz a saját bejelentésükben foglaltakkal szemben is áthágták. A szórakozóhely megnyitásához vezető bürokratikus eljárás bonyolultsága tehát nem lett volna alkalmas a tragédia megakadályozására. Az persze lehetséges, hogy más okokból megtagadták volna az engedélyt, de ez legfeljebb a vakszerencsén múlhatott volna.
A bejelentett szórakozóhelyekről a jegyzőnek nyilvántartást kell vezetnie, amelyet - egy kormányrendelet alapján - az önkormányzat honlapján közzé is kell tennie. A terézvárosi önkormányzat honlapján sem a nyilvántartásba vett szórakozóhelyek, sem a jegyző felügyeleti jogkörébe tartozó más szolgáltatási tevékenységet folytató személyek, üzletek - működési feltételeiket is rögzítő - lajstroma nem található. A rendezvényszervező Noise Night Life - ahogy a közleménye is utal rá - nem tudta, hogy a szórakozóhelyet milyen feltételekkel jelentette be a West-Balkán Kft. Így arról sem feltétlenül volt információja, hogy a helyiség - az üzemeltető saját hivatalos bevallása szerint - 300 fő biztonságos befogadására alkalmas. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna más lehetősége erről értesülni; megkérdezhette volna a jegyzőt is. Ettől függetlenül a hatóság mulasztott, és ez a mulasztás jelenleg is fennáll.
A jegyző szerepe azonban nem merül ki a bejelentett szórakozóhelyek regisztrációjában. Felügyeleti hatóságként ugyanis köteles az üzlet működését rendszeresen ellenőrizni. Ugyanígy köteles valamennyi, a szórakozóhelyek biztonságos és jogszerű működésének ellenőrzéséért felelős hatóság rendszeresen ellenőrizni a szóban forgó üzletet. A terézvárosi nyilatkozatban foglaltak viszont - akaratlanul is - megkérdőjelezik azt, hogy a jegyző, illetve a társhatóságok ezen kötelezettségüknek eleget tettek volna. A jegyzői nyilatkozat maga árulja el, hogy az értesített társhatóságoknak november óta nem sikerült a szórakozóhelyet teljes körűen ellenőrizniük, pedig ezt 30 napon belül meg kellett volna tenniük. Ez azért is érdekes, mert az önkormányzat által javasolt új engedélyezési eljárás minderre 15 napot adna a szakhatóságoknak. A nyilatkozat szerint az általa hivatkozott ellenőrzést éjjel egy órakor végezték, amikor a szórakozóhely elvileg már három órája nem lehetett volna nyitva. Ez legalábbis azt a látszatot kelti, hogy a hatóság nem átfogóan ellenőrizte a szórakozóhely működésének törvényben, kormány- és önkormányzati rendeletben rögzített feltételeit, csak a csendrendeletben rögzített éjszakai nyitva tartást vizsgálta. Ezt erősítik a rendelet végrehajtásával összefüggő kocsmarazziákról szóló hírek is. Kérdés marad az is, hogy ha a hatóság a rendelet szerinti nyitvatartási időben vizsgálódik, akkor megszerezhette volna-e azt a gyakorlatilag köztudomású információt, hogy a West-Balkánt rendszeresen a bejelentett 300 főnél többszörösen nagyobb tömeg látogatja? És hogy lehet az, hogy a többszöri ellenőrzés során sem merült fel a menekülési útvonalak kérdése?
Tunyaságból elkövetett kötelességszegés
A tavaly októberi koncepcióváltás a hatósági tevékenységet az engedélyezésről az ellenőrzés felé kívánta elmozdítani. Ekkor több száz, nem kis részben a jegyzők hatáskörébe tartozó engedélyezést váltott fel bejelentési kötelezettség, miáltal jelentős kapacitást lehetett volna az engedélyezési tevékenységről a rendszeresebb felügyeleti tevékenységre átcsoportosítani. Ám ez a váltás nem könnyen ment át a gyakorlatba.
A hatóságok ugyanis nem érdekeltek abban, hogy több ellenőrzést végezzenek. Míg az engedélyezési eljárásokból az államnak vagy a hatóságnak automatikusan bevétele származik, addig az ellenőrzésekből csak akkor, ha a hatóság jogszabálysértést állapít meg. Az engedélyezés esetén a hatóság cselekvése az ügyfél által valamilyen módon kikényszeríthető, míg az ellenőrzés elmaradása fel sem tűnik, csak az ilyen szélsőséges esetekben. Végül pedig az engedélyezés során az igazolási kényszer az ügyfél vállán nyugszik, a hatóság egyértelműen hatalmi pozícióban van; az ellenőrzés során viszont szinte mindent a hatóságnak kell bizonyítania.
Önmosdatás
A terézvárosi nyilatkozat szerint a jelenlegi jogszabályok alkalmatlanok a hatékony fellépésre a rendelkezéseket megsértőkkel szemben. Az igazság ezzel szemben az, hogy erre a jelenlegi szabályozás széles lehetőségeket nyújt. Ha a hatóság egy naptári éven belül első alkalommal állapítja meg azt, hogy a szórakozóhely üzemeltetője megsértett egy jogszabályi rendelkezést, köteles határidő kitűzésével felhívni a szabályszegés megszüntetésére. Ha ez nem történik meg, a hatóság bírságolhat; bizonyos esetekben a szórakozóhely éjszakai nyitva tartását, sőt a feltételek biztosításáig koncertek, bulik tartását, bizonyos termékek forgalmazását is megtilthatja. Komolyabb jogsértés esetén a hatóság a szórakozóhelyet ideiglenesen vagy véglegesen, fenyegető veszély esetén akár azonnal, a helyszínen bezárathatja.
Már ha tudomást szerez a jogszabálysértésről vagy a biztonsági kockázatról. Ez azonban ellenőrzés nélkül egyszerűen lehetetlen.
A tragédiák mindig kétélűek: ráirányítják a figyelmet egy létező problémára, de elhamarkodott, túlzott és a valódi okokat nem orvosló reakciókat is eredményezhetnek.
Most várhatóan - és elvárhatóan - nagy nyilvánosság mellett megbüntetnek bárkit, aki megbüntethető; lehetőleg mind az üzemeltetőt, mind a rendezvényszervezőt. Egy ideig látványos razziákat tartanak a szórakozóhelyeken, s közben a rend nevében felülvizsgálják a jogszabályokat, és visszaállítják az engedélyezési kötelezettséget mind a szórakozóhelyek, mind a sarki fűszeres meg a fáját kivágni kívánó kerttulajdonos esetében. Kiváló kommunikációs eredménnyel: a társadalom megnyugszik, hiszen megbüntetik a bűnösöket, és megváltoztatják a rossz szabályozást. Rend lesz, és "ilyen többé nem fordulhat elő".
Bár magától értetődő lenne, a hatóságok tényleges ellenőrzési gyakorlatát viszont a kutya sem fogja firtatni; a hatóságok pedig továbbra sem folytatnak majd következetes és a nyilvánosság által átlátható ellenőrzési gyakorlatot. Fennmarad a hatósági felelőtlenség, és a vállalkozások adminisztratív terhei visszaemelkednek a 2008-as szintre. Minden megváltozik, csak az nem, aminek meg kéne. A rendszeres és fenntartható ellenőrzési rendszer hiányában pedig a szombati tragédia ezután is, bármikor megtörténhet.
A szerző jogász, az alaszolgaja.blog.hu szerkesztője.
