Dagadj, kebel, dagadj, buksza!

publikálva
1999/39. (09. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Meg kell hagyni, Orbán miniszterelnök elegánsan lazult le Surányi György sikálásáról: reméli, mondta a múlt héten, hogy a jegybank elnöke a jövőben is olyan remekül végzi majd a munkáját, mint ahogy eddig tette. Az pedig, hogy a miniszterelnök siófoki bejelentése után egyes becslések szerint annyi külföldi tőke pucolt meg az országból, mint amennyi mondjuk a fergeteges sikerként elkönyvelt Matáv-privatizációkor beérkezett, tulajdonképpen csak arra bizonyíték, hogy mennyire odafigyel a Nyugat a mi miniszterelnökünk szavaira, és ez a tény jogos büszkeséggel kell hogy eltöltse az amúgy sem lappadt honfikeblet.

Meg kell hagyni, Orbán miniszterelnök elegánsan lazult le Surányi György sikálásáról: reméli, mondta a múlt héten, hogy a jegybank elnöke a jövőben is olyan remekül végzi majd a munkáját, mint ahogy eddig tette. Az pedig, hogy a miniszterelnök siófoki bejelentése után egyes becslések szerint annyi külföldi tőke pucolt meg az országból, mint amennyi mondjuk a fergeteges sikerként elkönyvelt Matáv-privatizációkor beérkezett, tulajdonképpen csak arra bizonyíték, hogy mennyire odafigyel a Nyugat a mi miniszterelnökünk szavaira, és ez a tény jogos büszkeséggel kell hogy eltöltse az amúgy sem lappadt honfikeblet.

A baj csak az, hogy igazából nem lehet tudni, vége van-e a Surányi-ügynek, vagy nincs. Hisz azt sem lehet tudni, hogy miért lett egyáltalán. Vajon Boross Imre tárca nélküli miniszter kezdett gyúrni a bankelnöki posztra? Netán a MIÉP-nek óhajtott volna gesztust tenni a miniszterelnök? (Ennek a feltételezésnek, valljuk meg, semmi értelme.) Vagy a baj máshol keresendő? Hm, hm.

A jegybank friss inflációs jelentése például kifejezetten megkérdőjelezi a kormány antiinflációs eltökéltségét. Mármost a pénzromlás ütemének mérséklődése a Horn-kormány gazdaságpolitikájának legnagyobb eredménye lett 1998 végére. Ezt elcseszni nem lenne valami nagy művészet. Ha nincs pénz (a nyugdíjasokra, a közalkalmazottakra, a mezőgazdaságra), hát nyomjunk - ennyi a nagy titok. Vegyünk magunknak szavazókat meg koalíciós partnert, meg mindent, ha lehet, minél olcsóbban. A megoldásnak egyelőre egyetlen gyakorlati akadálya van: Surányi György személye.

És csak remélhetjük, hogy mindez merő képzelgés.

publikálva
1999/39. (09. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk