Dorosz Dávid: Koronaválság – Minden más lesz ezután?

  • Dorosz Dávid
  • 2020. április 22.

Publicisztika

A főpolgármester-helyettes írása a Föld napja alkalmából.

A Föld napja mindig alkalom ad arra, hogy számot vessünk, hogy állunk a jövőnket érintő legfontosabb ügyekkel. Idén, a koronaválság különösen aktuálissá teszi, hogy elgondolkodjunk, merre haladunk tovább a következő években. Hiszen minden válság egyben lehetőség is a változásra. Kérdés, hogyan tudunk vele élni vagy a koronaválság is csak egy újabb állomás lesz globális összeomlás felé vezető úton.

Egyéni szemléletváltás

Idén április 22-én 50. alkalommal rendezik meg a Föld napját. Az esemény Földünk eltartó képességének határaira, védelmére hívja fel a figyelmet, arra, hogy mit tehetünk mi bolygónk védelméért. Az idei alkalom más lesz, mint a többi.

A kijárási korlátozás miatt legtöbben még az otthonunkat sem hagyhatjuk el, így nem lesz alkalmunk Földünk természeti szépségének örülni. Sokan közülünk beteget ápolnak, míg mások ágyhoz kötve várják a gyógyulást. Miközben a figyelem középpontjában most érthető módon a koronavírus áll, minden közösségi erőfeszítés, politikai akarat, pénzügyi forrás ennek a kezelésére irányul, fontos, hogy Földünk jövőjére és a globális együttműködés fontosságára is odafigyeljünk.

A klímaváltozás és a koronavírus-járvány jelentette veszélyhelyzet ugyanis hasonló abban az értelemben, hogy a változások nem egyenletesen mennek végbe. Először sokáig semmi látványos nem történik, majd átjut a rendszer egy fordulóponton, ahonnan már nincs visszatérés, és megállíthatatlan folyamatok indulnak be. Ezért csakúgy, ahogy a járvány is csak közös erőfeszítések révén állíthatjuk meg, Földünket is csak az egyéni szemléletváltás és a nemzetek közötti együttműködés mentheti meg.

Fridays for Future budapesti tüntetése 2019 szeptemberében

Fridays for Future mozgalom budapesti tüntetése 2019 szeptemberében

Fotó: MTI/Mónus Márton

A vírus olyan életmódváltozást kényszerít ránk, amit magunktól csak kevesen vállaltunk: egyik napról a másikra mindennapjaink részévé vált az otthon végzett munka, a távkonferencia, minek következtében naponta több millió ember mond le az utazásról. Ám a rendkívüli helyzet miatti életstílus-váltás néhány eleme – több távmunka, kevesebb felesleges utazás, a virtuális és személyes találkozások másfajta egyensúlya, önkorlátozó fogyasztás – olyan megoldás, amelynek előnyeiről a környezetvédő civilek és tudósok már évtizedek óta igyekeznek meggyőzni bennünket.

Azonban a mostani pozitív hatások – akár a jobb levegőminőség, akár az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkenése révén – csak átmenetiek. A tudományos konszenzus szerint alig tíz évünk maradt az éghajlatváltozás legrosszabb következményeinek elkerülésére. A válság utáni időszakban, amikor gazdasági ösztönző csomagokat fejlesztenek ki, valós lehetőség van arra, hogy mindezt a megújuló energiaforrásokra irányuló beruházások zöld csomagjaival, intelligens épületekkel, környezetbarát tömegközlekedéssel tegyék. Ez az alternatíva tehát nem csak igazságosabb, de egyben racionálisabb is, még akkor is, ha a kapitalista viszonyok újragondolását igényli.

Padlógázzal

A járvány után nem folytathatjuk ott, ahol előtte. Ahogy a még a koronavírus előtt megjelent könyvemben írtam, régóta úgy gondolom, hogy a jelenlegi modern globális rendünk az összeomlás felé halad. Társadalmilag és környezetileg is falnak vezetjük világunkat – az égő Amazonastól a magára hagyott borsodi falvakig a jelek már egy évtizede egyre tagadhatatlanabbak. A reakció nem maradt el: tömegek érzik a bajt, gyors megoldásokra vágynak. Így kaptak teret az ezt kihasználó politikai szélhámosok, mint Trump, Johnson, Bolsonaro és persze Orbán.

Ezekben a napokban sokan gondolják úgy, hogy a mostani koronaválság mindezt megváltoztatja majd, és tisztítótűzként átrendezi világunkat. Van egy rossz hírem: nincs igazuk. Megfelelő fellépés nélkül a lényeget tekintve minden ugyanott fog folytatódni. Ha nem tesszük a válság egyértelmű tanulságává, hogy a bolygónk gazdasági kizsákmányolásával éppen saját civilizációnkat öljük meg, akkor úgy vesszük majd, hogy jött egy új betegség, amelyben bár meghaltak valamennyien, de idővel lett vakcina, minden visszaállt, nincs semmi látnivaló.

Lehet, hogy valamennyivel többen dolgozhatnak majd a lélektelen iroda falanszterek helyett otthonról mackónadrágban, talán valamennyivel kevesebben repülnek majd egy laza kocsmatúráért több ezer kilométert, és többen vásárolnak majd a helyi biopiacokon, de valójában tovább nyomjuk majd a gázpedált a szakadék felé. A rendszer társadalmainkat és környezetünket szétmarcangoló tényezői nem fognak változni. Ahogy nem változtak az utolsó nagy válság, a 2008-as globális pénzügyi leolvadás után sem. Vagy ahogy az 1970-es évek olajválsága éppen, hogy a mai bajaink fő okozójának, a neoliberális politikáknak (Reagan, Thatcher - “nincs olyan, hogy társadalom”) nyitotta meg a kaput.

Ki fizeti a számlát?

Ha a válság elmúltával valóban tartós változásokat akarunk, ahhoz tennünk kell. Okos, bátor és kemény lépésekkel, és ezeket megalapozó őszinte tanulság levonással. Mozgósítva az erre legalkalmasabb társadalmi szereplőt, az államot. Ahogy a dédszüleink idejében az USA tette a New Deallel. Ezért tragédia, hogy ma a magyar államot olyan vezető irányítja, akinek még ebben a helyzetben is csak hatalmi nyomulás, és saját üzleti érdekeinek növelése számít. Ebben Orbán nem különbözik a mások szenvedésén meggazdagodó háborús nyerészkedőtől. Számlát pedig a kórházakból hazazavart súlyos betegek, a munkájukat vesztő tömegek, a szétszakadó családok fizetik meg.

Dorosz Dávid

Dorosz Dávid

Fotó: Sióréti Gábor

De Föld napján nemcsak itthon, hanem globálisan is elszomorító tájkép rajzolódik ki. A válság ismét azt bizonyítja, hogy a 21. században szinte minden igazi nagy kihívás csak fokozottabb nemzetközi együttműködéssel lesz megoldható. Ez legkönnyebben a klímakatasztrófa kapcsán látható be, de aki igazi progresszív változásokat akar az egyenlőtlenségek és az egyre kiterjedtebb automatizáció kapcsán, az sem maradhat meg a nemzeti keretek között. Ezért is tragédia, hogy – a határok amúgy szükséges és átmeneti lezárása mellett – a válság elhozta az USA vezető szerepének végső megszégyenülését, Kína geopolitikai nyomulásának újabb fejezetét, az EU soron következő szerencsétlenkedését, a WHO esetében pedig a nemzetközi intézményrendszer meggyengülését.

Így aztán zöld, progresszív gondolkodóként ez egy nehéz szívű Föld napja. Rajtunk is múlik, hogy a következők milyenek lesznek. Budapesten már ezekben a hetekben is ezért teszünk meg mindent egy zöld, élhetőbb városért. Két éve múlva – talán épp a Föld napján – a szavazófülkékben pedig mindannyian olyan vezetést adhatunk az államnak, ami saját gazdagítása helyett felel korunk nagy kihívásaira.

(A szerző jogász, politikus, a Párbeszéd tagja, Budapest klímavédelmi és fejlesztési főpolgármester-helyettese.)

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.