Tétlensége miatt darabokra hullhat az Európai Unió

Publicisztika

Most már teljesen nyilvánvaló, hogy három nagyhatalom uralja a kétezres éveket: az Európai Unió, az Egyesült Államok és Kína. Most mindegyik komoly kihívásokkal néz szembe. Bernard Guetta írása.

Velük vannak manapaság tele a hírek. Nem az a kérdés, hogy mi lesz Oroszországból, Nagy-Britanniából, vagy akár Indiából – mert bármennyire fontosaknak is tűnnek, és bármekkora horderejű problémákkal is néznek szembe, ezek az országok a világgazdaság jövőbeli formálódását tekintve nem meghatározóak.

Ma ezek az igazán nagy kérdések: Donald Trump amerikai elnök megkockáztatja, hogy zuhanórepülésbe kormányozza az amerikai gazdaságot, pusztán azért, mert túl gyorsan akarja újraindítani? Kína el tudja-e kerülni, hogy a társadalmi és politikai bajok tetézzék a gazdsági visszaesést? És az unió 27 tagállama képes lesz csütörtökön elég szolidaritást felmutatni ahhoz, hogy az egységük ne robbanjon szét, hanem elmélyüljön?

false

 

Fotó: Lara Szpiro, ©Renew Europe Group

 

Ezen a három fronton, ezen a három világgazdasági hatalmon áll vagy bukik, hogy milyen gyorsan üt be és meddig tart a gazdasági válság. Egyszóval: tőlük függ a nemzetközi stabilitás, valamint a háború és a béke. Társadalmi szorongásból, nyomorból és politikai neheztelésből ugyanis nem szokott összhang születni a nemzetek között.

A jelen világ egy háromszög, de más természetűek a bajok Pekingben, Washingtonban és Brüsszelben.

165 millió aktív amerikai lakosból 22 millió vesztette el a munkahelyét alig egy hónap alatt: érthető, hogy Donald Trump pánikol. Semmi meglepő nincs abban, hogy a lehető leghamarabb be akarja indítani a termelést. De ha úgy üzen hadat a karanténnak, hogy közben a kórházakat elönti a fertőzési hullám, akkor tulajdonképpen kolerára cseréli a pestist.

Amerikai rémálom következhet

Hacsak nem bízunk abban, hogy hamarosan felfedeznek egy hatékony gyógymódot, vagy hogy a vírus hirtelen eltűnik, csoda kell hozzá, hogy az amerikai álom ne változzon ugyanolyan rémálommá, mint amilyet 1929-ben láthattunk. A novemberi elnökválasztás viszont kínál egy olyan politikai menekülőutat, amelynek révén a választók levezethetik a válság miatt érzett frusztrációjukat.

Kínában más a helyzet. Ott ellenőrzés alatt tartják a járványt. A kínai termelés már elkezdett visszaállni, de a világ termelőüzeme nem fog tudni annyit exportálni, mint korábban, méghozzá azért, mert a vevőinek a vásárlókapacitása nagyon sokáig nem lesz a régi. A világ legnagyobb diktatúrájának szembe kell néznie azzal, hogy lassul a növekedése, amire Kína piacgazdasági fordulata óta nem volt példa.

Negyven év alatt most először nem fogja tudni kivédeni a növekvő munkanélküliséget, miközben az egész ország stabilitása azon a történelmi kompromisszumon nyugszik, hogy az állampárt, politikai hegemóniájáért cserébe állandóan emelkedő életszínvonalat nyújt. Ez a kompromisszum most komoly veszélyben forog. Ha felborul, Kínának egy nagyon komoly politikai megrázkódtatással kell szembenéznie, úgy, hogy nincsenek közvetítő intézményei, amelyek tompíthatnák a hatását. A rezsim tekintélyét és összetartását már az is megviselte, hogy hosszú hetekig tagadták a járványt.

Európa jövője

Az Egyesült Államok meggyengült. Kína még inkább, viszont a három nagyhatalom közül egyedül az Európai Unió az, amelyiknek most a létezése kockán forog.

Az Észak és Dél közötti szakadék már korábban is szinte áthidalhatatlannak tűnt, de a járvány kíméletlenül továbbfeszítette. Ehhez hozzáadódik még a magyar valamint a lengyel rezsim és a többi tagállam közötti politikai törés.

Az összes tagállam közül leginkább Európa-párti Olaszország többségében euroszkeptikussá és eurofóbbá változott. Az unióból „dezunió” lett, és ha a 27 állami vezető következő találkozóján az Európai Tanács nem egyezik meg a gazdaságot beindító terv közös finanszírozásáról, amelyre mind a 27 országnak nagy szüksége van, alig marad rá eszköz, hogy elkerüljék a fokozatos széthasadást.

false

 

Fotó: MTI

 

Az első áldozat a közös fizetőeszköz lenne. Ezt követné a kereskedelmi politika, majd ahogy egyre kevesebb tagállam maradna, összeomlana a közös piac.

Mind a 27 országnak egyedül kellene megbirkóznia a nemzetközi versennyel. Valamint a pénzügyi és szociális dömpingek szorításában az európaiak felfedeznék, hogy az országaik egymagukban már nem képesek megvédeni az európai szociális gondoskodásnak azt a modelljét, amelyet korábban az unió gazdasági ereje garantált.

Kétes szövetségek

Az európai államok hamarosan újra felfedeznék a régi, visszás szövetségeket, és támogatást keresnének, egyik a másikkal szemben – ki Moszkvában, ki Washingtonban, ki Pekingben.

Az unió Jugoszlávia sorsára jutna. Szegény és gazdag, tücsök és hangya, minden európai a vesztes oldalon találná magát. Az európai megoszottsággal a világ elveszítené a demokrácia, a szociális védelem és az adók általi újraelosztás mentsvárát. Ezek az elvek sehol a világon nem olyan erősek, mint az unióban. Kínában és az Egyesült Államokban sem.

A veszély és a tét akkora, hogy a csütörtöki Európai Tanácsnak bele kellene egyeznie: közös hitelekkel finanszírozza a közös beruházásokat a jövő iparágaiba. Még az is lehet, hogy ez a válság az unió elmélyüléséhez vezet. Viszont nagy a veszély, hogy a huszonhét ország túl keveset tesz túl későn, és ahogy eddig gyakran, most sem lesz képes felnőni a kihíváshoz.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.