n Mi lesz veled, Fradi?
Megint bajban van ez a "nagy múltú egyesület". Az egy ideje soros "megmentő", ahelyett, hogy kicsengetne 300 millió forintot, kormol össze-vissza, mint egy sarokba szorított notórius kölcsönkérő. Kovács Ádám, aki már vagy húsz esztendeje feltalálta a rák halálbiztos ellenszerét, ilyeneket szól: de mindegy, milyeneket, a lényegük az, hogy majd holnap, majd holnap. (Még az is elhangzott, hogy valamelyik holnap készpénzben fizet 300-at.) Ez az aktuális probléma, és az is lehet, hogy valóban életbevágó az ügy, de e szomorú és szégyenteljes történet egészét tekintve mellékszál, egy jó ideje várható következmény csupán, ami biztosan elmúlik, s aztán is lesz valahogy.
Mert lesz. A "van-e még hova süllyedni" kérdéskörben ez az ország sok csodát látott már. De akárhogy lesz, nem lesz sehogysem. Már most sincs. Buta, vadromantikus kérdés ez a "mi lesz veled, Fradi?".
Mert pont a Fradi az, ami már nincs. Az nincsen, amit a Fradi, mint szó, száz éven keresztül jelentett, itthon is, a világban is. Tíz-egynéhány évébe tellett a demokratikus Magyarországnak, hogy teljesen tönkretegye. Van egy futballcsapat, zöld-fehérek, úgy hívják, mint a Fradit, olyan, mint a többi magyar focicsapat, van egy futballpálya, pont ott az Üllői úton, ahol a Fradipálya, hétvégéken meccseket tartanak benne, egykori önmagukra megszólalásig hasonlító nézők előtt. Ám mindez csupán délibáb, kérlelhetetlen öncsalás.
Fradi már egy ideje nincs. El is felejtettük, mit jelentett valamikor.
A kérdés így hangoznék helyesen: Fradi, mi lett veled? A választól a gyomrunk fordul föl. Torgyán, Dicobe, Jean-Claude Bras, Bognár László. "Én nem értek a focihoz!" - az lett vele. Most úgy tűnik, már az "árjásítás" - az ész áll meg, meddig lehetett elmenni ebben a mocsokban - sem segített rajta. Amit a régi újpesti rigmus - Albert, Géczi, Karába, elmennek a picsába - kívánt, ím bekövetkezett. A mai Magyarország lakói számára a Fradi meghalt.
Tán unokáink még látni fogják. Bár jobb lenne, ha ők sem. Hisz mit fognak akkor gondolni rólunk?
