Egy legendával kevesebb

  • 2004. április 8.

Publicisztika

Az Országgyűlés hétfőn elfogadta a befektetők és a betétesek védelméről szóló törvénymódosításokat. Beérett a kormányzat kétéves erőfeszítése: nincs törvényi akadálya Szász Károly bankfelügyeleti elnök elmozdításának. Ám Szász és a koalíció küzdelmének nincs győztese. A harcban valamennyi résztvevő blamálta magát: az alkalmi baloldali nehéztüzérek éppúgy, mint maga Szász Károly. Előbbiek hiába firtatták az elnök személyes felelősségét a Magyar Fejlesztési Bank Orbán-éra alatti működése, a Premier Önkéntes Nyugdíjpénztár és az ingatlanszövetkezetek ügyében, és hiába támadták a felügyelet gazdálkodását, a saját mártíromságát mélyen átélő Szász állta a sarat. Szorgalmasan magyarázgatta a PSZÁF-törvényt, hangoztatta a szervezet állítólagos érdemeit a Pannonplast-, illetve a Kulcsár-ügy feltárásában (jóllehet a Pannonplast-ügyben maga a cég hívta fel a felügyelet figyelmét az ellenséges kivásárlás gyanús körülményeire; arra pedig Szász egyszer sem tudott magyarázatot adni, hogy a K&H Equities sötét ügyeiből miért nem lett botrány már sokkal korábban). Az elnököt időnként a Bankszövetség, az ellenzék és az államfő is védelmébe vette. Ám Szász elvétette a szerepét: független intézmény vezetőjeként, köztisztviselőként politikai játszmákban vállalt dicstelen szerepet, márpedig ez összeegyeztethetetlen a pozíciójával.

n Az Országgyűlés hétfőn elfogadta a befektetők és a betétesek védelméről szóló törvénymódosításokat. Beérett a kormányzat kétéves erőfeszítése: nincs törvényi akadálya Szász Károly bankfelügyeleti elnök elmozdításának. Ám Szász és a koalíció küzdelmének nincs győztese. A harcban valamennyi résztvevő blamálta magát: az alkalmi baloldali nehéztüzérek éppúgy, mint maga Szász Károly. Előbbiek hiába firtatták az elnök személyes felelősségét a Magyar Fejlesztési Bank Orbán-éra alatti működése, a Premier Önkéntes Nyugdíjpénztár és az ingatlanszövetkezetek ügyében, és hiába támadták a felügyelet gazdálkodását, a saját mártíromságát mélyen átélő Szász állta a sarat. Szorgalmasan magyarázgatta a PSZÁF-törvényt, hangoztatta a szervezet állítólagos érdemeit a Pannonplast-, illetve a Kulcsár-ügy feltárásában (jóllehet a Pannonplast-ügyben maga a cég hívta fel a felügyelet figyelmét az ellenséges kivásárlás gyanús körülményeire; arra pedig Szász egyszer sem tudott magyarázatot adni, hogy a K&H Equities sötét ügyeiből miért nem lett botrány már sokkal korábban). Az elnököt időnként a Bankszövetség, az ellenzék és az államfő is védelmébe vette. Ám Szász elvétette a szerepét: független intézmény vezetőjeként, köztisztviselőként politikai játszmákban vállalt dicstelen szerepet, márpedig ez összeegyeztethetetlen a pozíciójával.

De a Szász-ügy kulcsa akkor is a felemás törvényi szabályozás. A PSZÁF-törvény szakmai autonómiát biztosít a szervezetnek; ugyanakkor felettes szerveként, mintegy munkaadójaként a Pénzügyminisztériumot, azaz a kormányt jelöli meg. A PSZÁF-nak a független bankfelügyelet ideájához képest sosem volt elég erős legitimitása: ehhez arra lett volna szükség, hogy a "független elnököt" a parlamenti pártok konszenzusos döntése alapján válasszák, s ne a mindenkori kormány (esetünkben az alapító Orbán-kormány) rángassa elő megbízottját a cilinderből.

Arról azonban, hogy a PSZÁF-törvény slendrián szatócsmunka, még akkor se esett szó, amikor a szervezet átalakítását célzó salátatörvény hasonlóan felemásra sikeredett, mint az eredeti változat. Ezen még az a tény sem változtat, hogy a köztársasági elnök által normakontrollra utasított új törvényből végül csak két bekezdés bizonyult alkotmányellenesnek. Zöld jelzést kapott az a megoldás, hogy a PSZÁF vezetését a jövőben ne egyetlen személy, hanem a Felügyeleti Tanács lássa el. Csupán az átmeneti időszakra szóló garanciákat kellett megteremteni, amit hétfőn kipipáltak azzal, hogy az új vezetés felállításáig Szász a helyén maradhat.

Mivel a PSZÁF és a brókerbotrány egy ideje már nem játszanak a politikai erőtérben, a kormány kései győzelmének nincs komolyabb politikai jelentősége. Annáltöbb van viszont annak, hogy a felügyelet szerepét illető dilemmát (hogy tudniillik a kormány meghosszabbított karja legyen-e, vagy önálló intézmény, a fékek és ellensúlyok egyike), a mostani újraszabályozás sem oldja meg. Csak egy legendával lett kevesebb. Egy független intézmény legendájával.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.