Egy legendával kevesebb

  • 2004. április 8.

Publicisztika

Az Országgyűlés hétfőn elfogadta a befektetők és a betétesek védelméről szóló törvénymódosításokat. Beérett a kormányzat kétéves erőfeszítése: nincs törvényi akadálya Szász Károly bankfelügyeleti elnök elmozdításának. Ám Szász és a koalíció küzdelmének nincs győztese. A harcban valamennyi résztvevő blamálta magát: az alkalmi baloldali nehéztüzérek éppúgy, mint maga Szász Károly. Előbbiek hiába firtatták az elnök személyes felelősségét a Magyar Fejlesztési Bank Orbán-éra alatti működése, a Premier Önkéntes Nyugdíjpénztár és az ingatlanszövetkezetek ügyében, és hiába támadták a felügyelet gazdálkodását, a saját mártíromságát mélyen átélő Szász állta a sarat. Szorgalmasan magyarázgatta a PSZÁF-törvényt, hangoztatta a szervezet állítólagos érdemeit a Pannonplast-, illetve a Kulcsár-ügy feltárásában (jóllehet a Pannonplast-ügyben maga a cég hívta fel a felügyelet figyelmét az ellenséges kivásárlás gyanús körülményeire; arra pedig Szász egyszer sem tudott magyarázatot adni, hogy a K&H Equities sötét ügyeiből miért nem lett botrány már sokkal korábban). Az elnököt időnként a Bankszövetség, az ellenzék és az államfő is védelmébe vette. Ám Szász elvétette a szerepét: független intézmény vezetőjeként, köztisztviselőként politikai játszmákban vállalt dicstelen szerepet, márpedig ez összeegyeztethetetlen a pozíciójával.

n Az Országgyűlés hétfőn elfogadta a befektetők és a betétesek védelméről szóló törvénymódosításokat. Beérett a kormányzat kétéves erőfeszítése: nincs törvényi akadálya Szász Károly bankfelügyeleti elnök elmozdításának. Ám Szász és a koalíció küzdelmének nincs győztese. A harcban valamennyi résztvevő blamálta magát: az alkalmi baloldali nehéztüzérek éppúgy, mint maga Szász Károly. Előbbiek hiába firtatták az elnök személyes felelősségét a Magyar Fejlesztési Bank Orbán-éra alatti működése, a Premier Önkéntes Nyugdíjpénztár és az ingatlanszövetkezetek ügyében, és hiába támadták a felügyelet gazdálkodását, a saját mártíromságát mélyen átélő Szász állta a sarat. Szorgalmasan magyarázgatta a PSZÁF-törvényt, hangoztatta a szervezet állítólagos érdemeit a Pannonplast-, illetve a Kulcsár-ügy feltárásában (jóllehet a Pannonplast-ügyben maga a cég hívta fel a felügyelet figyelmét az ellenséges kivásárlás gyanús körülményeire; arra pedig Szász egyszer sem tudott magyarázatot adni, hogy a K&H Equities sötét ügyeiből miért nem lett botrány már sokkal korábban). Az elnököt időnként a Bankszövetség, az ellenzék és az államfő is védelmébe vette. Ám Szász elvétette a szerepét: független intézmény vezetőjeként, köztisztviselőként politikai játszmákban vállalt dicstelen szerepet, márpedig ez összeegyeztethetetlen a pozíciójával.

De a Szász-ügy kulcsa akkor is a felemás törvényi szabályozás. A PSZÁF-törvény szakmai autonómiát biztosít a szervezetnek; ugyanakkor felettes szerveként, mintegy munkaadójaként a Pénzügyminisztériumot, azaz a kormányt jelöli meg. A PSZÁF-nak a független bankfelügyelet ideájához képest sosem volt elég erős legitimitása: ehhez arra lett volna szükség, hogy a "független elnököt" a parlamenti pártok konszenzusos döntése alapján válasszák, s ne a mindenkori kormány (esetünkben az alapító Orbán-kormány) rángassa elő megbízottját a cilinderből.

Arról azonban, hogy a PSZÁF-törvény slendrián szatócsmunka, még akkor se esett szó, amikor a szervezet átalakítását célzó salátatörvény hasonlóan felemásra sikeredett, mint az eredeti változat. Ezen még az a tény sem változtat, hogy a köztársasági elnök által normakontrollra utasított új törvényből végül csak két bekezdés bizonyult alkotmányellenesnek. Zöld jelzést kapott az a megoldás, hogy a PSZÁF vezetését a jövőben ne egyetlen személy, hanem a Felügyeleti Tanács lássa el. Csupán az átmeneti időszakra szóló garanciákat kellett megteremteni, amit hétfőn kipipáltak azzal, hogy az új vezetés felállításáig Szász a helyén maradhat.

Mivel a PSZÁF és a brókerbotrány egy ideje már nem játszanak a politikai erőtérben, a kormány kései győzelmének nincs komolyabb politikai jelentősége. Annáltöbb van viszont annak, hogy a felügyelet szerepét illető dilemmát (hogy tudniillik a kormány meghosszabbított karja legyen-e, vagy önálló intézmény, a fékek és ellensúlyok egyike), a mostani újraszabályozás sem oldja meg. Csak egy legendával lett kevesebb. Egy független intézmény legendájával.

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.