Horn Gyula hétfőn napirend előtt szót kért a Parlamentben, és három perc ötven másodpercig tartó felszólalásában ígéretet tett az éppen soros korrupciógyanús ügy kormányzati kivizsgálására. Elhangzott valami még a közös felelősségről is, s beszéde végén a miniszterelnök megköszönte az ellenzéknek azt, hogy vigyázó szemét a gondokon tartja. Horn Gyula tehát bókolt az ellenzéknek. Vagyis nagy baj van.

Arról a botrányról van szó, amelyik dr. Tocsik Márta úgynevezett sikerdíja nyomán robbant ki. Az ÁPV Rt. külső szakértőként azzal bízta meg nevezett hölgyet ez év elején, hogy alkudjon meg az önkormányzatokkal: érjék be kevesebbel, mint amennyi a belterületi földjeiken lévő állami vállalatok átalakulása után nekik akár részvényben, akár kápében a törvény szerint járna. (Lásd: Egy hét, 8. oldal.)

E történet majd´ minden egyes mozzanata vét a Magyar Köztársaság érvényben lévő jogrendje ellen: az ugyan legfeljebb csak érthetetlen, hogy miért külsősnek adták ki a munkát, az azonban törvényellenes, hogy dr. Tocsik pályáztatás nélkül kapta a megbízást. (Suchman miniszter ennek az ellenkezőjét állítja, ergo nyilvánvaló, hogy semmiféle pályáztatás nem volt.) Tocsik Mártát először ügyvédnek titulálták az arra illetékesek, aztán hamarosan kiderült, nem tagja egyik ügyvédi kamarának sem, a hétfői vitában pedig Deutsch képviselő (Fidesz) mellékesen megjegyezte: dr. Tocsik ellen okirat-hamisítás miatt eljárás folyt. (Az 1990-es amnesztiarendelet miatt eredménye ennek nem lett. A rend kedvéért: dr. Tocsik bűnösségét tehát nem bizonyították). Több mint gyanúsak a pénzmozgások: a XVI. kerületi önkormányzat csak egy bizonyos Vektor Bróker Rt.-n (VB) keresztül juthatott hozzá kialkudott vagyonához, miután az rt levonta a közvetítő Vektor Rt. (V) részesedését. A V és a VB két külön cég, igaz, ugyanazon címre vannak bejelentve, és a két cég vezetője édestestvérek. Másképpen fogalmazva: az ÁPV Rt. jelentékeny állami vagyonrészt juttatott magánkézbe. Egyes politikusok családtagjainak ezen cégekben való közvetett érdekeltségéről már hallani ezt-azt: mindenesetre sokatmondó, hogy ilyesfajta feltételezés azonnal felmerülhet.

Az ÁPV Rt. egyébként a Legfelsőbb Bíróság precedensértékű ítéletét elsumákolva kényszerítette alkudozásra az önkormányzatokat, mondván, egyezzünk meg, ha kapni akartok valamit. (1995 novemberében az LB 2,35 milliárd forintnyi részvényt ítélt meg a dunaújvárosi önkormányzatnak.) A hatalommal való visszaélés klasszikus esete ez. De törvénysértést követtek el az önkormányzatok is, mivel a (bármennyire indokolt) vagyonszerzés lázában égve figyelmen kívül hagyták a közbeszerzési eljárás szabályait. És törvénysértő volt az Antall-Boross-kormány, főként annak két érintett tagja, Szabó Tamás főprivatizátor és Csepi Lajos akkori ÁVÜ-tótumfaktum, akik nem hajtották végre az 1989. évi XIII. törvényt, megalapozva ezzel a mai zavaros helyzetet.

Suchman & Co. szerint ők egy rakás pénzt megtakarítottak az államnak. Az önkormányzatok azt mondják, hogy legalább hozzájuthatnak javaik egy részéhez, amik nélkül hamarosan becsődölnének. A mai kormány a tegnapi mulasztásáról beszél, s hogy nincs pénz, ezért a kényszermegoldás. A tegnapi kormány meg arról, hogy a mai nem ad pénzt az önkormányzatoknak, világos tehát, központosít, hozza vissza a tanácsrendszert és így tovább.

Mindenki a pénzre hivatkozik. S alig valaki a Köztársaság törvényeire.