Éjjel-nappal sötét ügyek

  • 1996. október 4.

Publicisztika

Horn Gyula hétfőn napirend előtt szót kért a Parlamentben, és három perc ötven másodpercig tartó felszólalásában ígéretet tett az éppen soros korrupciógyanús ügy kormányzati kivizsgálására. Elhangzott valami még a közös felelősségről is, s beszéde végén a miniszterelnök megköszönte az ellenzéknek azt, hogy vigyázó szemét a gondokon tartja. Horn Gyula tehát bókolt az ellenzéknek. Vagyis nagy baj van.
Horn Gyula hétfőn napirend előtt szót kért a Parlamentben, és három perc ötven másodpercig tartó felszólalásában ígéretet tett az éppen soros korrupciógyanús ügy kormányzati kivizsgálására. Elhangzott valami még a közös felelősségről is, s beszéde végén a miniszterelnök megköszönte az ellenzéknek azt, hogy vigyázó szemét a gondokon tartja. Horn Gyula tehát bókolt az ellenzéknek. Vagyis nagy baj van.

Arról a botrányról van szó, amelyik dr. Tocsik Márta úgynevezett sikerdíja nyomán robbant ki. Az ÁPV Rt. külső szakértőként azzal bízta meg nevezett hölgyet ez év elején, hogy alkudjon meg az önkormányzatokkal: érjék be kevesebbel, mint amennyi a belterületi földjeiken lévő állami vállalatok átalakulása után nekik akár részvényben, akár kápében a törvény szerint járna. (Lásd: Egy hét, 8. oldal.)

E történet majd´ minden egyes mozzanata vét a Magyar Köztársaság érvényben lévő jogrendje ellen: az ugyan legfeljebb csak érthetetlen, hogy miért külsősnek adták ki a munkát, az azonban törvényellenes, hogy dr. Tocsik pályáztatás nélkül kapta a megbízást. (Suchman miniszter ennek az ellenkezőjét állítja, ergo nyilvánvaló, hogy semmiféle pályáztatás nem volt.) Tocsik Mártát először ügyvédnek titulálták az arra illetékesek, aztán hamarosan kiderült, nem tagja egyik ügyvédi kamarának sem, a hétfői vitában pedig Deutsch képviselő (Fidesz) mellékesen megjegyezte: dr. Tocsik ellen okirat-hamisítás miatt eljárás folyt. (Az 1990-es amnesztiarendelet miatt eredménye ennek nem lett. A rend kedvéért: dr. Tocsik bűnösségét tehát nem bizonyították). Több mint gyanúsak a pénzmozgások: a XVI. kerületi önkormányzat csak egy bizonyos Vektor Bróker Rt.-n (VB) keresztül juthatott hozzá kialkudott vagyonához, miután az rt levonta a közvetítő Vektor Rt. (V) részesedését. A V és a VB két külön cég, igaz, ugyanazon címre vannak bejelentve, és a két cég vezetője édestestvérek. Másképpen fogalmazva: az ÁPV Rt. jelentékeny állami vagyonrészt juttatott magánkézbe. Egyes politikusok családtagjainak ezen cégekben való közvetett érdekeltségéről már hallani ezt-azt: mindenesetre sokatmondó, hogy ilyesfajta feltételezés azonnal felmerülhet.

Az ÁPV Rt. egyébként a Legfelsőbb Bíróság precedensértékű ítéletét elsumákolva kényszerítette alkudozásra az önkormányzatokat, mondván, egyezzünk meg, ha kapni akartok valamit. (1995 novemberében az LB 2,35 milliárd forintnyi részvényt ítélt meg a dunaújvárosi önkormányzatnak.) A hatalommal való visszaélés klasszikus esete ez. De törvénysértést követtek el az önkormányzatok is, mivel a (bármennyire indokolt) vagyonszerzés lázában égve figyelmen kívül hagyták a közbeszerzési eljárás szabályait. És törvénysértő volt az Antall-Boross-kormány, főként annak két érintett tagja, Szabó Tamás főprivatizátor és Csepi Lajos akkori ÁVÜ-tótumfaktum, akik nem hajtották végre az 1989. évi XIII. törvényt, megalapozva ezzel a mai zavaros helyzetet.

Suchman & Co. szerint ők egy rakás pénzt megtakarítottak az államnak. Az önkormányzatok azt mondják, hogy legalább hozzájuthatnak javaik egy részéhez, amik nélkül hamarosan becsődölnének. A mai kormány a tegnapi mulasztásáról beszél, s hogy nincs pénz, ezért a kényszermegoldás. A tegnapi kormány meg arról, hogy a mai nem ad pénzt az önkormányzatoknak, világos tehát, központosít, hozza vissza a tanácsrendszert és így tovább.

Mindenki a pénzre hivatkozik. S alig valaki a Köztársaság törvényeire.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”