El a kezekkel a családtól!

  • .
  • 2010. április 15.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2010. április 1. Tisztelt Szerkesztőség! A lap régi olvasójaként hitetlenkedő megdöbbenéssel olvastam a szerkesztőségi írásban az alábbi mondatokat: "A hűtlenséggel, családon belüli erőszakkal megvádolt férj hűtlensége és családon belüli (fizikai és pszichikai) erőszakossága magánügy, nem tartozik másra, mint a váló felekre és a válásban döntést hozó bírókra.
(Már amenynyiben a családon belüli erőszak - történjék az bármilyen rendű és rangú családban - magánügy lehet még Európában.)"

Az első mondat állítása tehát az, hogy mind a házastársi hűtlenség, mind a családon belüli erőszak magánügy. A második mondat pedig, zárójellel érzékeltetve a szerző elbizonytalanodását saját előbbi állítását illetően, megpendíti, hogy talán az utóbbi - a családon belüli erőszak - mégsem teljesen magánügy, mivel a megítélésének lehet "európaiságon" alapuló politikai aspektusa is. Nos, kezdjük az elején - bár továbbra sem ocsúdtam fel a döbbenettől, hogy ezt a felvilágosító eszmefuttatást egy olvasónak kell megtennie a Magyar Narancs esetében. Tehát, felmerült egyfelől a kérdés a házastársi hűtlenség megítélésével kapcsolatban. A szerk. által adott válasz ez esetben helyes. Magánügyről van szó - legalábbis magyarországi vagy romániai, illetve európai kontextusban, illetve minden olyan országban, ahol a vallások szexuális morálra vonatkozó szabályainak (illetve egyes közösségek vagy egyének által vallott erkölcsi szabályoknak) betartatása nem az állam és a politikai közvélemény feladata. Viszont ami a családon belüli erőszak megítélését illeti, ott bizony fatális állampolgári tájékozatlanságról tesz tanúbizonyságot a szerző. A családon belüli erőszakkal kapcsolatos kérdések ugyanis - mind Magyarországon, mind Romániában, mind az Európai Unió bármely tagállamában - a büntetőjog körébe tartoznak. Nem a magánszférába vagy a politikai diskurzusok világába tartozó témáról van tehát szó, hanem büntetőjogi kategóriáról (az csupán részletkérdés, hogy a családon belüli erőszakkal kapcsolatos jogi definíciók, illetve a fellépés jogi eszközei az EU-n belül mutatnak némi változatosságot, nem beszélve a fellépés hatékonyságában mutatkozó különbségekről). Felmerül bennem a kérdés, hogy a családon belül, hozzátartozók sérelmére elkövetett erőszakot alapvetően magánügynek tekintő szerző vajon mennyire lehet tájékozott a gerinces állatok védelmét szolgáló magyar jogot illetően. Vajon eszébe jutna-e egy pillanatra is, illetve leírna-e valaha is olyan tartalmú mondatot, hogy a háziállatok kínzását - történjék az bármilyen rendű és rangú családban -, vagy esetleg a túl szűk medencében tartott, egymást véresre horzsoló karácsonyi pontyok szenvedéseit magánügynek, legfeljebb politikai szempontból problematikusnak tartja?

Üdvözlettel:

Balogh Lídia

Budapest

Neked ajánljuk