Nem hiszek a mozgalmakban

  • .
  • 2010. április 15.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2010. március 18. ÉN SEJTEM, HOGY MIÉRT NEM TUDJA A címlapon nagy betűkkel kiemelt megállapítást a lap belsejében magyarázza a friss Kossuth-díjas Lovasi András: "Ha van párt, amit nem szeretek, az az MSZP, és nem tudom, miért adta nekem ez a kormány a Kossuth-díjat..." Igaza van.
Nehéz manapság megérteni, hogy politikai elfogultság nélkül is lehet díjat adni arra érdemes személyeknek. Megszoktuk, hogy a politika a holdudvarát díjazza, vagy díjazottakat igyekszik - posztumusz, amikor már nem tiltakozhatnak - hívei, katonái közé besorolni.

Pedig elég sok érv szólt az elismerés mellett - a magam részéről figyelemre méltó népzenei kísérleteit tartom egyik fő érdemének -, és nem hiszem, hogy a javaslat egyetlen, emlékezetes előadás hatására született a MűPában. Lehet, hogy meglepő, de úgy tűnik, politikai megfontolások nem játszottak közre a döntéshozatalban. Pedig ez valóban a kormány döntése volt, amit az ÉS legújabb számában Pomogáts Béla lemondó nyilatkozata bizonyít, hiszen szerinte a szakmai testületet "pusztán a központi akarat paravánjának szerepére kárhoztatták". Ugyanezen a lapon nem szerepel a művészeti díjazottak között Lovasi András neve. 'szintén remélem, hogy az ÉS ezzel sem az előadót, sem műfaját nem kívánta kirekeszteni a művészet fogalomköréből, különös tekintettel a kortárs magyar költészet zenés népszerűsítésében kifejtett tevékenységére.

Társadalmunk megosztottságának jellegét jól jellemzi az alternatív Kossuth-díj létrehozásának indokolása, mely szerint ebben az országban "rettenetesen" befolyásolja a politika a művészeti díjakat, ugyanakkor a kuratórium öt tagját tüntették ki a hatalom befolyása miatt megbélyegzett állami változattal, kettejüket 1978-ban és 1988-ban.

Gyermeteg optimizmus lenne Lovasi András kitüntetésében és az elfogadást kísérő emberi megnyilatkozásában némi biztatót látni? Mert igény - az lenne rá.

Kard Aladár

Figyelmébe ajánljuk

„Mások érdekeit nézik” – otthagyta a fideszes roma közösséget az országos önkormányzati elnök

Úgy tűnik, valamilyen feszültség lehetett Sztojka Attila államtitkár és Aba-Horváth István, az országos roma önkormányzat elnöke között, ami miatt utóbbi kilépett a Cigány Közösségek Szövetségéből, ahonnan e szervezet elnöke is távozott. Aba-Horváth lapunknak adott nyilatkozata szerint miközben a felzárkóztatásra elkölthető milliárdok sorsáról nem kérdezik meg, az eddigi saját szövetségesei csorbították volna a hatalmát. 

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.