Nem hiszek a mozgalmakban

  • .
  • 2010. április 15.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2010. március 18. ÉN SEJTEM, HOGY MIÉRT NEM TUDJA A címlapon nagy betűkkel kiemelt megállapítást a lap belsejében magyarázza a friss Kossuth-díjas Lovasi András: "Ha van párt, amit nem szeretek, az az MSZP, és nem tudom, miért adta nekem ez a kormány a Kossuth-díjat..." Igaza van.
Nehéz manapság megérteni, hogy politikai elfogultság nélkül is lehet díjat adni arra érdemes személyeknek. Megszoktuk, hogy a politika a holdudvarát díjazza, vagy díjazottakat igyekszik - posztumusz, amikor már nem tiltakozhatnak - hívei, katonái közé besorolni.

Pedig elég sok érv szólt az elismerés mellett - a magam részéről figyelemre méltó népzenei kísérleteit tartom egyik fő érdemének -, és nem hiszem, hogy a javaslat egyetlen, emlékezetes előadás hatására született a MűPában. Lehet, hogy meglepő, de úgy tűnik, politikai megfontolások nem játszottak közre a döntéshozatalban. Pedig ez valóban a kormány döntése volt, amit az ÉS legújabb számában Pomogáts Béla lemondó nyilatkozata bizonyít, hiszen szerinte a szakmai testületet "pusztán a központi akarat paravánjának szerepére kárhoztatták". Ugyanezen a lapon nem szerepel a művészeti díjazottak között Lovasi András neve. 'szintén remélem, hogy az ÉS ezzel sem az előadót, sem műfaját nem kívánta kirekeszteni a művészet fogalomköréből, különös tekintettel a kortárs magyar költészet zenés népszerűsítésében kifejtett tevékenységére.

Társadalmunk megosztottságának jellegét jól jellemzi az alternatív Kossuth-díj létrehozásának indokolása, mely szerint ebben az országban "rettenetesen" befolyásolja a politika a művészeti díjakat, ugyanakkor a kuratórium öt tagját tüntették ki a hatalom befolyása miatt megbélyegzett állami változattal, kettejüket 1978-ban és 1988-ban.

Gyermeteg optimizmus lenne Lovasi András kitüntetésében és az elfogadást kísérő emberi megnyilatkozásában némi biztatót látni? Mert igény - az lenne rá.

Kard Aladár

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.