Nem hiszek a mozgalmakban

  • .
  • 2010. április 15.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2010. március 18. ÉN SEJTEM, HOGY MIÉRT NEM TUDJA A címlapon nagy betűkkel kiemelt megállapítást a lap belsejében magyarázza a friss Kossuth-díjas Lovasi András: "Ha van párt, amit nem szeretek, az az MSZP, és nem tudom, miért adta nekem ez a kormány a Kossuth-díjat..." Igaza van.
Nehéz manapság megérteni, hogy politikai elfogultság nélkül is lehet díjat adni arra érdemes személyeknek. Megszoktuk, hogy a politika a holdudvarát díjazza, vagy díjazottakat igyekszik - posztumusz, amikor már nem tiltakozhatnak - hívei, katonái közé besorolni.

Pedig elég sok érv szólt az elismerés mellett - a magam részéről figyelemre méltó népzenei kísérleteit tartom egyik fő érdemének -, és nem hiszem, hogy a javaslat egyetlen, emlékezetes előadás hatására született a MűPában. Lehet, hogy meglepő, de úgy tűnik, politikai megfontolások nem játszottak közre a döntéshozatalban. Pedig ez valóban a kormány döntése volt, amit az ÉS legújabb számában Pomogáts Béla lemondó nyilatkozata bizonyít, hiszen szerinte a szakmai testületet "pusztán a központi akarat paravánjának szerepére kárhoztatták". Ugyanezen a lapon nem szerepel a művészeti díjazottak között Lovasi András neve. 'szintén remélem, hogy az ÉS ezzel sem az előadót, sem műfaját nem kívánta kirekeszteni a művészet fogalomköréből, különös tekintettel a kortárs magyar költészet zenés népszerűsítésében kifejtett tevékenységére.

Társadalmunk megosztottságának jellegét jól jellemzi az alternatív Kossuth-díj létrehozásának indokolása, mely szerint ebben az országban "rettenetesen" befolyásolja a politika a művészeti díjakat, ugyanakkor a kuratórium öt tagját tüntették ki a hatalom befolyása miatt megbélyegzett állami változattal, kettejüket 1978-ban és 1988-ban.

Gyermeteg optimizmus lenne Lovasi András kitüntetésében és az elfogadást kísérő emberi megnyilatkozásában némi biztatót látni? Mert igény - az lenne rá.

Kard Aladár

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.