A Magyar Köztársaság, ez a jobb sorsra talán nem, de a saját sorsánál mindenképpen jobbra érdemes közintézmény a közeljövőben új nemzeti jelképpel fog gyarapodni a zacskós tej és a pillepalack után: a Szent Koronával, csak ezúttal komolyan. Erre a jelképre, illetve analóg változatára (magára a tárgyra tehát) fognak felesküdni a parlamenti képviselők, feltehetően a bírák, tán még az állomásfőnökök is.
Egyszer már volt közszereplő a Szent Korona, 1990-ben vagy mikor lett belőle egy hetyke kis parádé, már akkor is jobb híján, most meg ez a törvénytervezet, hogy legalább azt belássuk, mennyit öregedtünk azóta, micsoda besavanyodott hátsó udvar lett ebből az országból már megint. Nem is csak az agyrém maga, de még azok is, akik tiltakoznak, a köztársasággal összeegyeztethetetlen baromságnak becsmérlik, észre sem véve, hogy az ország másik felének elveszik a játékát és elrontják az ünnepét. Csak rázzák csontos ujjaikat, holott egy ilyen nemzeti jelkép, az motiváció, egy magasabb eszme üzenethordozója, nem véletlenül volt vele mindig is annyi hercehurca.
Ráadásul jelentős politikai erők bazíroznak rá, hogy vele legitimizálják magukat, ami érthető is a részükről. Ha az embert folyton rajtakapják ezen-azon, akkor kézenfekvő reakció belső sugallatra hivatkozni, adott esetben nemzeti jelképek misztifikációja útján. Ez sokszor és sokfelé bejött már, bár jobb helyeken nem az utolsó ötven évben.
A törvénytervezet egyébként a politikai fogalmak - ideértve az államiság, a képviseleti demokrácia, a jog stb. fogalmát - elbazárosítása, és semmi egyéb. Mert ha még tényleg ránézésre is gyógyítana nyavalyatörést vagy görvélykórt, akkor sem helyettesítené az államiság valódi üzenethordozóit. Az adóhivatalt meg a tébét meg a többi kevésbé daliásan hangzó, de kézzelfogható valamit. Mindazt, amivel a törvénytervezet kiötlői gyakorta olyannyira visszatetszést kiváltó módon zsonglőrködnek, konkrét boldogulásuktól fosztva meg a mulya tömegeket, amelyeket ezzel a törvénytervezettel most megnyerni igyekeznek maguknak.
